A 7750 „lelkivilága”, avagy a leggyakoribb automata
kronográf-szerkezet
Jelen kis írásomban a
manapság talán legismertebb és legelterjedtebb automata kronográf-szerkezet
„boncolására” vállalkoznék. Ez a szerkezet 1974-ben jelent meg, nagyjából egy
időben a középmutatós elrendezésű Lemania 5100-as szerkezettel, válaszként a
pár évvel korábban megjelent Zenith El-Primero-ra, Breitling Cal11-re és a
Seiko automata szerkezeteire. A maga kora szerint a legkorszerűbb elvek
alapján épült fel, és bár mostanra már harmincadik évét tapossa, de még
mindig „frissnek” tűnik. A bemutató apropója egy alapos szervizre szoruló
Oris karóra: Szép óra, ez vitathatatlan.
Arányos, kerek acéltok, zafír üveg, acél koronák. A fekete számlapon jól
láthatók a fehér festésű mutatók. Talán stílusosabb lett volna, ha a
dátumtárcsát is fekete alapon fehér számokkal feliratozzák, bár alighanem
ettől rosszabb lett volna a leolvashatóság. Az óra a csavarosan rögzített
acél hátlapon is üvegbetétet kapott, amely láttatni engedi a szerkezet egy
részét: A hátlapot leemelve elénk tárul a komplett szerkezet, amely a 7750
alapszerkezet szépen aranyozott, a rotoron Genfi-csíkozással díszített, bár
amúgy semmi „extrát” nem tartalmazó kivitele. A viszonylag méretes (30mm *
7.9 mm) szerkezet szépen kitölti a tokot, abban a szokott módon két
acélnyelvecskével és csavarral van rögzítve: A koronát a váltókar rugós
gombjának benyomása után könnyedén ki lehet húzni, és a szerkezetet kiemelni
a helyéről. Elsőként a rotort távolítom el, ezt középen egyetlen csavar
fogja. A rotor golyóscsapágyon fordul, és egybe van ütve a meghajtó
fogas-koszorúval. Jó súlyos darab, a pereménél igen vastag, nagy tömegének is
igen jó csapágyazásának köszönhető a szerkezet legendásan jó és gyors
automata felhúzása: Megfordítva a szerkezetet
szemügyre veszem a számlapot, ezt a legfontosabb eltávolítani, meg ne
sérüljön. A számlap matt feketén festett, a mutatók egyszerűek, felületükön
festettek, meglehetősen egyszerű technológiával és jó vastag, kissé
egyenetlen festékréteggel (így akár kézzel is ki lehet festeni őket). A
számlapra külön alkatrészként van csapolva a tachiméter-skálát hordozó perem.
A számlap sárgaréz hordozóra készült, technológiailag semmi különöset nem
tartalmaz. Rögzítése az ETA régebbi szerkezetein gyakori kis kihajtható
karral történik, amely beékeli a két számlaplábat: A számlap eltávolítása után
láthatóvá válik a számlap alatti csapágylemez. Látható a dátumtárcsa,
valamint az is, hogy a dátumtárcsát továbbító emelőkerék mellett a
szerkezetben benne van még egy emelőkerék, sőt, még egy rögzítő-kar is. Nos,
a 7750 eredendően day-date, tehát a dátum mellett a hét napjait is mutató
dátumszerkezettel készül, és ebben az órában a „modifikáció” annyiból állt,
hogy a hét napjait mutató tárcsát egyszerűen elhagyták, még a hozzá tartozó
többi alkatrészt sem „bántották”. Ami azt illeti, ezt nem is lett volna
célszerű. Szemügyre véve a dátumtárcsát megvezető és az alkatrészeket takaró
lemezek alatti szerkezetet látható, hogy a tárcsákat pozíciójukban rögzítő
karoknak közös rugójuk van, a belső kart eltávolítva a külső sem kapna
megfelelő nyomást. Bár a napokat mozgató emelőkereket el lehetett volna
távolítani, de nyilván ezzel már nem foglalkoztak: A szerkezet egyszerű és
célszerű kialakítású, robusztus, tartósnak ígérkező konstrukció. Az utolsó
képen „6 óra” környékén a dátumtárcsa eltávolítása után már látható a
kronográf óra-gyűjtő kereke is. Mindhárom képen jól látható „4 óra” irányában
(avagy az első két képen a dátumtárcsa 9-es állásánál) a dátumtárcsa gyors
állítására szolgáló kis csillagkerék is, amely egy apró billenő hídon van
elhelyezve. A csapágylemezt eltávolítva láthatóvá válik a mutató-állító szerkezet
és a kronográf óra-gyűjtőjének mechanizmusa: A mutató-szerkezet aránylag
egyszerű, a szerkezet perckerekéről egy csúszó tengelykapcsolón át kap
meghajtást, és áll a váltókerékből, az óra és percmutató kerekéből, valamint
a két dátumváltó kerékből és egy, azokhoz tartozó váltókerékből. Negyedes
kerék láthatóan nincs, annak a feladatát a perckerék csúszó tengelykapcsolója
látja el, így kicsit egyszerűbb a rendszer kialakítása. Az alábbi képen
látható a mutatórendszer összes kereke: Maga a felhúzó-állító
szerkezet viszonylag szokványosnak nevezhető, de igyekeztek minél több közös
funkciójú és lehetőleg préseléssel-kiütéssel előállítható alkatrészt alkalmazni.
A jobb szélső képen látható, hogy a szerkezetet fedő acéllemez egyszersmind
az első állító-kerék csapágya, a váltókart felülről rögzítő rugó, és a
váltást megvezető rugós nyomókar („szotoár”) is. Az állító-szerkezet másik
két rugója is egy közös, préselt rugós lemezből áll, mint azt a második képen
jól láthatjuk. A bal szélső és középső képen „8 óra” irányában jól látható a
futóműtől a hajtást biztosító tengelykapcsoló-kerék, amely a futómű
perckerekének tengelyére van felékelve. Az állító-szerkezetnek az ilyen
konstrukcióknál szokásos három állása van: felhúzás, a középső állásban a
dátum gyors állítását teszi lehetővé a négy képpel korábban már hivatkozott
kis csillagkerékkel, majd teljesen kihúzva a mutató-szerkezetet lehet
állítani. Ebben az állásban a másodpercstop is aktivizálódik (lásd később). Még egy fontos elem van itt a
számlap alatt: itt található a kronográf óra-gyűjtőjének teljes mechanizmusa.
Ennek működése összefügg az egész kronográféval, ezért ezt a későbbiekben
tárgyalom, a kronográf ismertetésének részeként. A kronográf és az automatika
meglehetősen egymásba épült. Közös fedőhíd alatt rejtőzik mindkettő
mechanizmus A mechanika jellegzetessége, a himbás kapcsolómű jól látszik már
a megbontatlan szerkezeten is. Látható a felső hídon is az automatika
kihajtása, ahol a rotoron levő fogas-koszorú kapcsolódik az automatika
kilincskerekéhez. Jól látható a képen „8 óra irányban” a percgyűjtő számlálókereke
is, és az azt rögzítő kis rugós nyelv hosszú, a billegő felett átnyúló
rugója: A felső hidat lebontva elénk tárul
sok fontos részlet. Gyakorlatilag a teljes kronográf-mechanika és az
automatika hozzáférhetővé vált. Érdemes gyorsan számba venni a szerkezet most
látható legfontosabb elemeit, amelyeket kis piros számokkal jelöltem meg:
Az óra felhúzó automatikája igen egyszerű.
Áll egy kilincskerékből, amely csak egy irányba visz át nyomatékot. Ez két,
egymáson elforgó kerékből áll, amelyeket alakzáró kilincsek kapcsolnak össze.
Ezt egyszerűen egy-az egyben átvették a korabeli – igaz, két irányba felhúzó
- ETA automatikáktól (azokban kettő is volt az ilyen kilincskerekekből). A
felhúzáskor fontos, hogy kis elmozdulás is hasznosuljon, ezért az alsó
fogaskerék-koszorút egy kis rugó kilincsként zárja. Ez azért fontos, mert a
hajtórugónak ugyan természetesen van kilincse, de az a lassító áttételben
sokkal később következik, így ott egy fognyi zárás a rotoron tucatnyi
fordulatot jelentene, ennyit pedig nemigen tud egyszerre forogni a rotor,
tehát egy közbeiktatott kilincs nélkül az automatika nem húzna szinte semmit.
A kilincskerék után még két lassító kerék következik, a képen az első
látható, a másik a közbenső híd alatt van (lásd később). A rotor a másik
irányba szinte teljesen szabadon foroghat, ugyanakkor a másik irányba igen
kicsi, nagyjából 10-15 fokos elfordulásra már zár egy-egy fogat a kilincs. Ez
a súlyos rotorral kombinálva kiváló hatásfokot eredményez. Itt megjegyezném,
hogy az egy irányba húzó szerkezetek sokszor előnyösebbek a mindkét irányba
húzókhoz mérten, ugyanis a szabadon forgó irányba igen-igen kis lökéstől is
nagy szögkitérést tudnak produkálni, majd visszafordulva húznak, míg a két
irányba húzó szerkezetek kötöttebben mozgó rotorját egy ilyen kis lökés vagy
elfordulás nem feltétlenül tudja számottevően elmozdítani. Áttérve a kronográfra látható
a szerkezet másik, már korábbi Valjoux szerkezetekben is alkalmazott (amúgy a
XIX. század végére visszanyúló hagyományokkal bíró) jellegzetessége: a
kapcsoló fogastengely. Itt nem egy billenő-hídra ágyazott kerékkel kötik
össze a kronográfot a másodperckerékkel, hanem egy hosszú kis fogastengely
található, amely alul (lásd később) kapcsolódik a futóműhez, amúgy pedig kis
mértékben el tud billenni, mivel a felső csapját egy billenő karban
csapágyazták. A csapágy az acéllemez karból van kialakítva, technológiai és
méret okokból nem kőben fut a tengely, amely nem előnyös, különösen, hogy a
fogastengely állandóan forgásban van, így ez is egy érzékeny pontja ennek a
szerkezetnek: A szerkezet ezen bontási
szintjénél jól áttekinthető annak működése! Nyugalmi helyzetben a himba
alapállásánál a kronó középső másodperc számláló kerekétől balra jól látható
fékkar hozzáér a kerék koszorújához, megakadályozva annak elfordulását,
egyszersmind a himba felső nyúlványa a kapcsoló-kart kicsit megemeli, és a
kapcsoló fogastengely eltávolodik a kerék koszorújától. Ekkor a kronográf
áll. A kapcsológomb újabb
megnyomásakor a himba a másik állásába fordul. Megemeli a fékkart, miközben a
kapcsoló-kar pedig akadálytalanul elfordulhat a nyomórugójának engedve, és a
kapcsoló fogastengely hozzáér a másodpercszámláló fogas-koszorújához. A
kronográf elindul. A kapcsoló-gombbal
természetesen e két állapot tetszés szerint váltogatható. Egy kronográfot
azonban nullázni is lehet – természetesen. Erre a himba „állj” állásában
kerülhet csak sor, mert mint a fenti képen látható, a nullázó-kar végét a
himba egyébként nem engedi elfordulni. A megfelelő állásban azonban a nullázó
gombot megnyomva az tovább fordítja a himbát, és engedi az erős rugó által
nyomott nullázó-kart elfordulni. Ekkor a himba a fékkart újfent megemeli,
hogy az ne okozzon a nullázásnál problémát. Ez persze azt is jelenti,
hogy nullázás után újra elindítani a kronográfot csak úgy lehet, hogy a himba
nem egy, hanem két lépést fordul vissza, és ki kell emelnie az amúgy erős
rugó által nyomott nullázó-kart is. Ezért van az, hogy a 7750 elindítása
nagyon kemény, erős nyomást igényel, majd utána már meglehetősen kis erővel
lehet megállítani-elindítani a stoppert. A súrlódó karok persze viszonylag
nagy igénybevételnek is vannak kitéve. Tovább bontva a szerkezetet
eltávolítva a másodperc-számlálót láthatóvá válik annak alsó csapágya és a
fékkar teljes egészében: A másodperc-számláló alsó
csapágyaként acél rugócskával nyomott műanyag csapágycsészét alkalmaztak. Ez
igen kis súrlódású még kenetlenül is, de sajnos nem az örökkévalóságnak
készült, már ebben a nagyjából tíz éves, és nagyon keveset használt órában is
látható rajta némi kopás és deformáció. A képen emellett még látható a
fogaskerekek tömeggyártásra jellemző felületi kidolgozása, az acél
kilincs-keréken a szárazon polírozás gödröcskéi. Jellegzetes alkatrészként
külön is megmutatnám a kapcsoló fogas-tengelyt, annak csapágyazását is
biztosító kart és a kis középső műanyag csapágycsészét: A himba pedig ennek a
konstrukciónak akár védjegye is lehetne. Látszólag sokkal bonyolultabb
kialakítású, mint egy oszlopos vezérlő kerék, de ez csalóka, ugyanis egymásra
préselt, acéllemezből kiütött lemezidomokból áll, tömeggyártásra kifejezetten
alkalmas kivitelben, míg az oszlopos kerék forgácsolást, marást-fúrást stb..
igénylő, munkaigényes alkatrész. A himbát „kibányászva”
látható annak rögzítő-rugója, és a kapcsoló-gombhoz tartozó kapcsolókar.
Ennek a végén levő kis, rugóval megtámasztott billenni képes kapcsoló-villa
tudja ide-oda billenteni a himbát. Geometriailag zseniálisan átgondolt
konstrukció, nagyon bonyolult formájú, de lemezkivitelük miatt mégiscsak
olcsón előállítható alkatrészek tömkelegére épít: A fékkar alatt bújik meg a
perszámlálót mozgató közkerék. Ez gondosan kivitelezve, egy rubin
csőcsapágyban siklik a beütött acél tengelyen. A konstrukció valójában itt is
kissé spórolós. A „szokásos” kronográf mechanizmusokban ugyanis ez a közkerék
egy billenő hídon található, és csak a kronó bekapcsolt állapotában van olyan
helyzetben, hogy a másodperckerék mozgató nyelvével találkozni tudjon. Ennek
oka az, hogy nullázáskor a gyűjtők elfordulási iránya függ attól, hogy milyen
helyzetben vannak, ha félfordulatot már megtettek, akkor az óramutató
járásának megfelelően, ha még az előtt vannak, akkor ellenkező irányba
fordulnak az alaphelyzetükbe. És ha ez a kis közkerék mindig olyan helyzetben
volna, hogy a másodpercgyűjtő továbbító nyúlványa elérje, akkor könnyen
elképzelhető lenne olyan állás, amelyben a másodperc és percgyűjtő egymással
szembe fordulva igyekezne a nulla felé, és a közkerék miatt a váltási pozíció
közelében a szerkezet egyszerűen fennakadna az egymásnak szembe forduló
kerekek miatt, ráadásul „erőszakos” nullázás esetén esetleg akár törne a
leggyengébb alkatrész. Itt azonban a közkerék helyzete fix, nem mozog. Ezért
a jobb oldali képen alulról megszemlélhető másodpercgyűjtő kerékéken jól
látható kis lemezrugó van hivatva fordulatonként egy-egy foggal továbbítani
ezt a közkereket, amely rugó ellenirányban kilincsként tud viselkedni, és
szükség esetén engedi átugrani a rugót a közkerék fogain. Azonban e
konstrukció érzékeny a tengelytávolságra és a nyomatékra, és már nagyon kis
kopás miatti lötyögésnél is ki-kimaradhat egy-egy emelés, és ha a legkisebb
mértékben is szorul a mechanizmus, akkor az óra percváltás helyett megállhat
(amely hibák a korábbi, olcsóbb, itt nem kővel csapágyazott, 17 köves 7750-es
szerkezeteknél nem is voltak éppen túl ritkák, már én is találkoztam ilyennel).
Ezért is csapágyazták a közkereket kopásálló és kis nyomatékkal elforduló
módon (ugyanakkor, ha a kis rugó megkopik, vagy elfárad, akkor csak a csere
segít, a másodperckerék gyakorlatilag elemeire bonthatatlan alkatrész): Az alaposan megkopasztott
szerkezeten már csak a kronó alsó hídja és a futómű felső hídja maradt fenn: A felső híd alatt bújik meg
az automatika második lassító kereke és a felhúzókerék és a kilincskerék,
valamint a himba nyomórugója. Ez is szép, nagy acéllemez alkatrész: A felhúzókerék és a
kilincskerék egyaránt acélból készült – ahogy az szokásos – és a felhúzókerék
csapágylemezének felső csőnyúlványa egyben a himba tengelye is. Alattuk
látható a nullázó gomb karja, és egy kis, piskótához hasonlító acéllemezkar,
ez az alsó, óragyűjtő kronográf-kerék vezérlését adja át a himbáról (lásd
később). Látható, hogy az óra meghajtó-rugójának kilincse egy „mezei”
acéllemezrugó: Eltávolítva ezeket a
kerekeket látható, hogy a tízéves órán is már elég sok bemaródás keletkezett
a kilincskerék alatt, ha problémát okozó kopás nem is látható, de az
aranyozást már lekapirgálta a kerékkoszorú: A kilincs környéke sem túl
szép, és látható, hogy ez a kilincsrugó egyszerűen be van ékelve a
csapágylemezbe – így volt a legolcsóbb. A percgyűjtő nyomórugója persze
sokkal igényesebb kidolgozású, hiszen ennek állíthatónak kell lennie, hogy
mind a nulla pozíció, mind a megfelelő váltás jól beállítható legyen. Ezért
azt egy csavar rögzíti, míg a másik végét egy excentrikusan mozgatható idom
vezeti meg: Érdemes közelebbről szemügyre
venni a kilincset is! Az első képen a megbontott órán tisztítás előtt
látható, és elég ijesztően néz ki, de a második képen, a mosógépből kiemelt alkatrészen
azért már látható, hogy nincs ezzel különösebb baj, csak a piszkot szedte
össze. Ezzel együtt nem igazán hiszek abban, hogy ez a kilincs sok évtizedet
fog kibírni, látható a végén már a kopás is – persze a rugó cserélhető. A nullázó-kar tengelye be van
szegecselve a csapágylemezbe, azt egyszerűen eltávolítani nem lehet –
feltehetően erre soha nem is lesz szükség, lehet ezt még ettől jól
tisztítani: Eltávolítva a futómű
csapágylemezét elénk tárul a teljes futómű. Egészen szokványos kialakítású,
semmi „extra” nincs benne. Feltűnő a gátkerék kifejezetten tömeggyártásra
optimalizált kialakítása (őszintén szólva a 70-es évek igen-igen olcsó
szerkezetei jutottak róla az eszembe). A futómű abszolút tradicionális, áll a
hajtórugóból, a közkerékből, a perckerékből (ennek alsó tengelyére van ütve a
mutató-szerkezetet meghajtó tengelykapcsoló-kerék), a másodperc-kerékből, a
gátkerékből, a horgonyból és a billegőből. Alul ferdén hosszú lemezként
látható a másodpercstop karja. Ez kicsit a billegő felé csúszva hozzáér annak
koszorújához, így állítja meg az órát: Ennek mozgatása már-már
nevetségesen egyszerű, ugyanis a lemezke egy kis nyúlványa egyszerűen a
hornyos kerék hornyába illeszkedik be, és amikor azt mutató állításhoz a
váltókar benyomja, akkor tolja maga előtt ezt a lemezt is. Vagyis az egész
másodpercstop konstrukció összesen ebből az egyetlen egy lemezkéből áll,
semmi más alkatrészt nem kellett hozzá készíteni, csupán martak egy hornyot
az alsó csapágylemezen a lemez számára, és kész! Kicsit közelebbről is érdemes
megnézni a futóművet, és beállítottam a helyére a kronográf kapcsoló
fogas-tengelyét is, hogy látható legyen, milyen módon kap hajtást az órától: A billegő viszont remek
darab. A 7750 elismerten pontos óra, és erről alapvetően ez a súlyos, jól
csapágyazott Glucidur billegő „tehet”. A hajszálrugó igen erős, kemény Nivarox
spirál, amely ugyan geometriailag a lehető legegyszerűbb, lapos kialakítású,
de tömege viszonylag kicsi a billegőhöz mérten, és jó beállítása miatt kis
(bár kiválóan mérhető) pozícionális hibát okoz. Érdekes, abszolút erre a
típusra jellemző a hajszálrugókulcs, amely tulajdonképpen az
excenter-csavaros megoldás egy változatának is tekinthető: Az ütésbiztosítás Incabloc,
és más méretet használnak a két csapágyhoz. Ez óra jó példa arra, hogy 5-8
évenként tényleg érdemes kipucolni és újrakenni egy korszerű órát, hiszen ez
a példány tulajdonképpen pontosan és látszólag problémamentesen jár, de a két
csapágycsészében a fedőkő alatt olaj helyett már csak némi barnás ragacsot
találtam. A horgony a billegőhöz mérten
igen aprócska, ebben sincs semmi különös, teljesen egyszerű kivitelű darab,
külön határoló-peckek sincsenek, a felső csapágylemez megfelelően kialakított
hornyai végzik el a határolást. Adósságom még azonban a
kronográf óra gyűjtőjének leírása! Ennek teljes mechanizmusa a számlap alatti
csapágylemez-oldalon található. Korábban, a mutató-állító szerkezetet
bemutató képeken közvetlenül a váltókar alatt, „4 óra irányában” látható egy
kis excentrikusan elhelyezett csappal ellátott tengelyvégződés. Ezen van
rögzítve a kronográf óragyűjtőjének karja, és e kis tengelyt mozgatja a
kronográf himbája a funkciótól függően. Az alábbi képen kis zöld pipával
jelölve látható a himba mellett eme tengely felső mozgatókarja, és a jobb
oldali képen ismét megnézhetjük a karhoz tartozó csap számlap alatti részét: Az óra-gyűjtőnek tulajdonképpen
ez az egyetlen kapcsolata a kronográf alapszerkezettel. Az egész mechanizmus
az alábbi elemekből áll: Egyszerű, de igen ötletes! A
meghajtást a szerkezet közvetlenül a motorrugó tengelyére alulról felékelt
kis fogaskerékről kapja, ez látható az alábbi két szélső képen. Középen
látható maga az óragyűjtő, amely egy kis rugós tengelykapcsolóra épül, és a
mozgó óragyűjtő tengelyhez képes ez a meghajtó-fogaskerék elforoghat. A
tengelyen fixen ül a finom fogazású felső koszorú, ez nem hajt meg semmit, és
meghajtást sem kap, ezen keresztül fékezik, helyesebben megállítják a
tengelyt. A két fogaskerék-koszorú között van a nullázó szívidom. A fenti
képen megérthető a szerkezet működése: -
Alaphelyzetben
a himba úgy fordítja el az excentrikus csapot, hogy a nullázó-fékező kar
kicsit a tengely felé mozdul. Ekkor a jól látható „V” alakú műanyag (bizony,
sajnos műanyag!) fékezőkar hozzáért a felső, finom fogazású kerékkoszorúhoz.
Ilyenkor az nem tud elfordulni, a motorrugó kereke ugyan forgatja az alsó
fogaskereket, de az elforog a tengelykapcsolón keresztül, és az óragyűjtő
mutatója nyugalomban marad. -
Elindított
kronográfnál kicsit visszahúzódik a nullázó-fékező kar, és a fékező villát
elhúzza a fogas-koszorútól. Ekkor a kronográf óraszámlálója elindul, a két
fogaskerék együtt mozog. -
Nullázáskor a
felső képen jobb oldalon látható segédkar segítségével az egész
nullázó-fékező kart a nullázó-gomb alsó nyúlványa megnyomja, és a tengely
felé fordítja, és ilyenkor a nullázó-szívidomhoz érve alaphelyzetbe fordítja
az óraszámlálót. Elvileg a nullázás bekövetkezhetne a nullázó-fékező kar
bármilyen állásában, de a gyakorlatban a nullázó-gombot a himba „állj”
állásában tudjuk csak benyomni, így a szerkezet mindig megfelelően működik. Mint látható, ez a
mechanizmus tulajdonképpen csaknem teljesen független magától a kronográftól,
és leállított helyzetben egy állandóan csúszó tengelykapcsolót jelent. Sajnos
hajlamos is megkopni, a rugós lemez alatt kifényesedni a pereme. és ilyenkor
bizony bizonytalanná válik az óraszámlálás. Ebben ez órában is cserére
szorult ez az alkatrész, ez tehát nem igazán erős pontja a 7750-nek! Az órához szerencsére
rendelkezem kenési útmutatóval, bár ez őszintén szólva semmi meglepetést nem
tartogat. 1-es olajjal kentem a billegőt, zsírral a horgonyt, nehezebb
olajjal a hajtórugót, és minden más pontot 2-es olajjal. Azért érdemes a
kenési útmutatót is megnézni, már csak azért is, mert az utolsó képen
láthatjuk, a naptármechanizmus hogy nézne ki, ha tartalmazná a napmutatót is: Végszóként némi értékelés: Ez a szerkezet mindenképpen
megérdemli, hogy pozícióját, piaci helyzetét mérlegelve mondjunk róla
ítéletet. Az objektív értékítélet ugyanis szerintem egyértelműen csak egy
lehet: ez a konstrukció nem igazán prémiumkategóriás! A kapcsolószerkezet, az
alkalmazott megoldások – főleg a sok, csapágylemezbe beékelt rugó – az
állandóan csúszó tengelykapcsoló kifejezetten középkategóriás ötlet. Még a
finomabban utána munkált beépítéseknél is nagyobb a bekapcsolás (a
nullázó-kar kiemelésénél) erőszükséglete annál, amit egy drága és igényes
konstrukciótól elvárna az ember. Több olyan megoldás van az órában, amely
szükségszerűen nem lesz örök életű – bár egyszerűen javítható lesz, ám csak
alkatrészcserével, mert az alkatrészek jelentős része nem javítható, nem
bontható. Itt megjegyezném, hogy egy átlagos, régebbi kronográf gyűjtő
kerekein például kis csavarral van a kerékkoszorúhoz rögzítve a nullázó
szívidom, a tengelyre van felütve a másodperckörnél a külön emelő fogat
tartalmazó kis tárcsa, és az egészet le lehet ütni a tengelyről. Egy
tengelytörés esetén akár új tengelyt lehet készíteni, és áttenni rá a
szükséges alkatrészeket, de ennél a konstrukciónál ez majdnem lehetetlen. Ezt
a szerkezetet 50-70 év múlva - amikor már nem lesz hozzá alkatrész - nem
fogják nagyon szeretni az órások.. J A kronó bekapcsolási hibája
is meglehetősen nagy, bár itt megjegyezném, hogy a hagyományos,
kapcsolókaros-kerekes kronográfoknak mindenképpen van némi bekapcsolási
hibája. Ennek tükrében én azért illuzórikusnak érzem azt is, amikor a Zenith
az El-Primero esetén azzal büszkélkedik, hogy az a 36000-es lengésszám miatt
egyedüli karóra-kronográfként alkalmas 1/10mp-es mérésre is. Elméletileg igaz
ez, de a gyakorlatban 2-4 tizedmásodperces kiküszöbölhetetlen és
kiszámíthatatlan bekapcsolási hiba van, amely értelmetlenné teszi ezen
adatokat. Itt, a 7750 esetén a fogas-tengely kicsike mérete és kis fogszáma
miatt a bekapcsolási hiba még inkább észrevehető, szerencsés esetben a fogak
pont találkoznak, ilyenkor nincs semmi gond, de ha nem, akkor akár egy egész
másodperc elugrással is indíthat a számlálás. Persze ez a gyakorlati életben
tulajdonképpen semmit nem befolyásol, ettől ez még remekül megfelel céljának.
De például a Seiko Cal 6138 ugyanezen funkciókat tudja, egyáltalán nincs
bekapcsolási hibája, és jóval egyszerűbb kialakítású, így nézve tehát akár
jobbnak is tekinthetjük…. J Azonban arról sem szabad
elfeledkezni, hogy jelen pillanatban az ETA uralja a szerkezetek piacát. A
7750 mellett automata kronográf szerkezetet csupán a Frédéric Piguet és a
Lemania gyárt (immáron mindkettő a Swatch Group tulajdona, így tulajdonképpen
az ETA része), persze a Zenith mellett, aki azonban hagyományosan nem szolgál
ki a cégcsoporton kívüli vevőket. Ám a Frédéric Piguet csak szűk kör számára
és esetenként irreális árban szállít kis darabszámban szerkezeteket, a
Lemania pedig már szintén nem szolgál ki a Swatch Groupon kívül senkit, így a
modul-kronográfokon kívül (én az ETA 2894-et is ide sorolom, mert ez egy
2892-A2 gyárilag ráépített kronó „patkolással”) más, könnyen és
megfizethetően hozzáférhető svájci automata kronográf-szerkezet szinte nincs
is, mint a jó öreg 7750. Ezzel együtt nem tartom igazán drága,
többszázezres-milliós órába valónak ezt a szerkezetet, de csak reménykedni
tudok, hogy lesz a jövőben alternatívája is. |
Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu