A 7750 „lelkivilága”, avagy a leggyakoribb automata kronográf-szerkezet

  Jelen kis írásomban a manapság talán legismertebb és legelterjedtebb automata kronográf-szerkezet „boncolására” vállalkoznék. Ez a szerkezet 1974-ben jelent meg, nagyjából egy időben a középmutatós elrendezésű Lemania 5100-as szerkezettel, válaszként a pár évvel korábban megjelent Zenith El-Primero-ra, Breitling Cal11-re és a Seiko automata szerkezeteire. A maga kora szerint a legkorszerűbb elvek alapján épült fel, és bár mostanra már harmincadik évét tapossa, de még mindig „frissnek” tűnik. A bemutató apropója egy alapos szervizre szoruló Oris karóra:

  Szép óra, ez vitathatatlan. Arányos, kerek acéltok, zafír üveg, acél koronák. A fekete számlapon jól láthatók a fehér festésű mutatók. Talán stílusosabb lett volna, ha a dátumtárcsát is fekete alapon fehér számokkal feliratozzák, bár alighanem ettől rosszabb lett volna a leolvashatóság. Az óra a csavarosan rögzített acél hátlapon is üvegbetétet kapott, amely láttatni engedi a szerkezet egy részét:

A hátlapot leemelve elénk tárul a komplett szerkezet, amely a 7750 alapszerkezet szépen aranyozott, a rotoron Genfi-csíkozással díszített, bár amúgy semmi „extrát” nem tartalmazó kivitele. A viszonylag méretes (30mm * 7.9 mm) szerkezet szépen kitölti a tokot, abban a szokott módon két acélnyelvecskével és csavarral van rögzítve:

 

  A koronát a váltókar rugós gombjának benyomása után könnyedén ki lehet húzni, és a szerkezetet kiemelni a helyéről. Elsőként a rotort távolítom el, ezt középen egyetlen csavar fogja. A rotor golyóscsapágyon fordul, és egybe van ütve a meghajtó fogas-koszorúval. Jó súlyos darab, a pereménél igen vastag, nagy tömegének is igen jó csapágyazásának köszönhető a szerkezet legendásan jó és gyors automata felhúzása:

 

  Megfordítva a szerkezetet szemügyre veszem a számlapot, ezt a legfontosabb eltávolítani, meg ne sérüljön. A számlap matt feketén festett, a mutatók egyszerűek, felületükön festettek, meglehetősen egyszerű technológiával és jó vastag, kissé egyenetlen festékréteggel (így akár kézzel is ki lehet festeni őket). A számlapra külön alkatrészként van csapolva a tachiméter-skálát hordozó perem. A számlap sárgaréz hordozóra készült, technológiailag semmi különöset nem tartalmaz. Rögzítése az ETA régebbi szerkezetein gyakori kis kihajtható karral történik, amely beékeli a két számlaplábat:

 

  A számlap eltávolítása után láthatóvá válik a számlap alatti csapágylemez. Látható a dátumtárcsa, valamint az is, hogy a dátumtárcsát továbbító emelőkerék mellett a szerkezetben benne van még egy emelőkerék, sőt, még egy rögzítő-kar is. Nos, a 7750 eredendően day-date, tehát a dátum mellett a hét napjait is mutató dátumszerkezettel készül, és ebben az órában a „modifikáció” annyiból állt, hogy a hét napjait mutató tárcsát egyszerűen elhagyták, még a hozzá tartozó többi alkatrészt sem „bántották”. Ami azt illeti, ezt nem is lett volna célszerű. Szemügyre véve a dátumtárcsát megvezető és az alkatrészeket takaró lemezek alatti szerkezetet látható, hogy a tárcsákat pozíciójukban rögzítő karoknak közös rugójuk van, a belső kart eltávolítva a külső sem kapna megfelelő nyomást. Bár a napokat mozgató emelőkereket el lehetett volna távolítani, de nyilván ezzel már nem foglalkoztak:

  

  A szerkezet egyszerű és célszerű kialakítású, robusztus, tartósnak ígérkező konstrukció. Az utolsó képen „6 óra” környékén a dátumtárcsa eltávolítása után már látható a kronográf óra-gyűjtő kereke is. Mindhárom képen jól látható „4 óra” irányában (avagy az első két képen a dátumtárcsa 9-es állásánál) a dátumtárcsa gyors állítására szolgáló kis csillagkerék is, amely egy apró billenő hídon van elhelyezve. A csapágylemezt eltávolítva láthatóvá válik a mutató-állító szerkezet és a kronográf óra-gyűjtőjének mechanizmusa:

 

  A mutató-szerkezet aránylag egyszerű, a szerkezet perckerekéről egy csúszó tengelykapcsolón át kap meghajtást, és áll a váltókerékből, az óra és percmutató kerekéből, valamint a két dátumváltó kerékből és egy, azokhoz tartozó váltókerékből. Negyedes kerék láthatóan nincs, annak a feladatát a perckerék csúszó tengelykapcsolója látja el, így kicsit egyszerűbb a rendszer kialakítása. Az alábbi képen látható a mutatórendszer összes kereke:

  Maga a felhúzó-állító szerkezet viszonylag szokványosnak nevezhető, de igyekeztek minél több közös funkciójú és lehetőleg préseléssel-kiütéssel előállítható alkatrészt alkalmazni. A jobb szélső képen látható, hogy a szerkezetet fedő acéllemez egyszersmind az első állító-kerék csapágya, a váltókart felülről rögzítő rugó, és a váltást megvezető rugós nyomókar („szotoár”) is. Az állító-szerkezet másik két rugója is egy közös, préselt rugós lemezből áll, mint azt a második képen jól láthatjuk. A bal szélső és középső képen „8 óra” irányában jól látható a futóműtől a hajtást biztosító tengelykapcsoló-kerék, amely a futómű perckerekének tengelyére van felékelve. Az állító-szerkezetnek az ilyen konstrukcióknál szokásos három állása van: felhúzás, a középső állásban a dátum gyors állítását teszi lehetővé a négy képpel korábban már hivatkozott kis csillagkerékkel, majd teljesen kihúzva a mutató-szerkezetet lehet állítani. Ebben az állásban a másodpercstop is aktivizálódik (lásd később).

  

  Még egy fontos elem van itt a számlap alatt: itt található a kronográf óra-gyűjtőjének teljes mechanizmusa. Ennek működése összefügg az egész kronográféval, ezért ezt a későbbiekben tárgyalom, a kronográf ismertetésének részeként.

  A kronográf és az automatika meglehetősen egymásba épült. Közös fedőhíd alatt rejtőzik mindkettő mechanizmus A mechanika jellegzetessége, a himbás kapcsolómű jól látszik már a megbontatlan szerkezeten is. Látható a felső hídon is az automatika kihajtása, ahol a rotoron levő fogas-koszorú kapcsolódik az automatika kilincskerekéhez. Jól látható a képen „8 óra irányban” a percgyűjtő számlálókereke is, és az azt rögzítő kis rugós nyelv hosszú, a billegő felett átnyúló rugója:

  A felső hidat lebontva elénk tárul sok fontos részlet. Gyakorlatilag a teljes kronográf-mechanika és az automatika hozzáférhetővé vált. Érdemes gyorsan számba venni a szerkezet most látható legfontosabb elemeit, amelyeket kis piros számokkal jelöltem meg:

1)      Kapcsolókar, a billenő fogas-tengelyt mozgató és a felső csapágyát is képző kar

2)      Nullázó kar, a végén levő kicsit mozogni képes kar nullázza a perc és másodper-számlálót

3)      Himba, a szerkezetet vezérlő elem

4)      Másodperc-számláló kerék

5)      Perc-számláló kerék

6)      Fékkar, a másodperc-számláló rögzítésére

7)      A nullázó-nyomógomb karja

8)      A kronográf vezérlő gombjának karja, a végén billenő kapcsolóvillával

9)      A himba rögzítő rugójának látható vége

10)   A nullázó-kar nyomórugója

11)   Az automatika kilincskereke

12)   Az automatika első lassító-kereke

13)   A kronográf alsó, óraszámláló mechanizmusának vezérlő karja (lásd később)

 

  Az óra felhúzó automatikája igen egyszerű. Áll egy kilincskerékből, amely csak egy irányba visz át nyomatékot. Ez két, egymáson elforgó kerékből áll, amelyeket alakzáró kilincsek kapcsolnak össze. Ezt egyszerűen egy-az egyben átvették a korabeli – igaz, két irányba felhúzó - ETA automatikáktól (azokban kettő is volt az ilyen kilincskerekekből). A felhúzáskor fontos, hogy kis elmozdulás is hasznosuljon, ezért az alsó fogaskerék-koszorút egy kis rugó kilincsként zárja. Ez azért fontos, mert a hajtórugónak ugyan természetesen van kilincse, de az a lassító áttételben sokkal később következik, így ott egy fognyi zárás a rotoron tucatnyi fordulatot jelentene, ennyit pedig nemigen tud egyszerre forogni a rotor, tehát egy közbeiktatott kilincs nélkül az automatika nem húzna szinte semmit. A kilincskerék után még két lassító kerék következik, a képen az első látható, a másik a közbenső híd alatt van (lásd később). A rotor a másik irányba szinte teljesen szabadon foroghat, ugyanakkor a másik irányba igen kicsi, nagyjából 10-15 fokos elfordulásra már zár egy-egy fogat a kilincs. Ez a súlyos rotorral kombinálva kiváló hatásfokot eredményez. Itt megjegyezném, hogy az egy irányba húzó szerkezetek sokszor előnyösebbek a mindkét irányba húzókhoz mérten, ugyanis a szabadon forgó irányba igen-igen kis lökéstől is nagy szögkitérést tudnak produkálni, majd visszafordulva húznak, míg a két irányba húzó szerkezetek kötöttebben mozgó rotorját egy ilyen kis lökés vagy elfordulás nem feltétlenül tudja számottevően elmozdítani.

  Áttérve a kronográfra látható a szerkezet másik, már korábbi Valjoux szerkezetekben is alkalmazott (amúgy a XIX. század végére visszanyúló hagyományokkal bíró) jellegzetessége: a kapcsoló fogastengely. Itt nem egy billenő-hídra ágyazott kerékkel kötik össze a kronográfot a másodperckerékkel, hanem egy hosszú kis fogastengely található, amely alul (lásd később) kapcsolódik a futóműhez, amúgy pedig kis mértékben el tud billenni, mivel a felső csapját egy billenő karban csapágyazták. A csapágy az acéllemez karból van kialakítva, technológiai és méret okokból nem kőben fut a tengely, amely nem előnyös, különösen, hogy a fogastengely állandóan forgásban van, így ez is egy érzékeny pontja ennek a szerkezetnek:

  A szerkezet ezen bontási szintjénél jól áttekinthető annak működése! Nyugalmi helyzetben a himba alapállásánál a kronó középső másodperc számláló kerekétől balra jól látható fékkar hozzáér a kerék koszorújához, megakadályozva annak elfordulását, egyszersmind a himba felső nyúlványa a kapcsoló-kart kicsit megemeli, és a kapcsoló fogastengely eltávolodik a kerék koszorújától. Ekkor a kronográf áll.

  A kapcsológomb újabb megnyomásakor a himba a másik állásába fordul. Megemeli a fékkart, miközben a kapcsoló-kar pedig akadálytalanul elfordulhat a nyomórugójának engedve, és a kapcsoló fogastengely hozzáér a másodpercszámláló fogas-koszorújához. A kronográf elindul.

  A kapcsoló-gombbal természetesen e két állapot tetszés szerint váltogatható. Egy kronográfot azonban nullázni is lehet – természetesen. Erre a himba „állj” állásában kerülhet csak sor, mert mint a fenti képen látható, a nullázó-kar végét a himba egyébként nem engedi elfordulni. A megfelelő állásban azonban a nullázó gombot megnyomva az tovább fordítja a himbát, és engedi az erős rugó által nyomott nullázó-kart elfordulni. Ekkor a himba a fékkart újfent megemeli, hogy az ne okozzon a nullázásnál problémát.

  Ez persze azt is jelenti, hogy nullázás után újra elindítani a kronográfot csak úgy lehet, hogy a himba nem egy, hanem két lépést fordul vissza, és ki kell emelnie az amúgy erős rugó által nyomott nullázó-kart is. Ezért van az, hogy a 7750 elindítása nagyon kemény, erős nyomást igényel, majd utána már meglehetősen kis erővel lehet megállítani-elindítani a stoppert. A súrlódó karok persze viszonylag nagy igénybevételnek is vannak kitéve.

  Tovább bontva a szerkezetet eltávolítva a másodperc-számlálót láthatóvá válik annak alsó csapágya és a fékkar teljes egészében:

  A másodperc-számláló alsó csapágyaként acél rugócskával nyomott műanyag csapágycsészét alkalmaztak. Ez igen kis súrlódású még kenetlenül is, de sajnos nem az örökkévalóságnak készült, már ebben a nagyjából tíz éves, és nagyon keveset használt órában is látható rajta némi kopás és deformáció. A képen emellett még látható a fogaskerekek tömeggyártásra jellemző felületi kidolgozása, az acél kilincs-keréken a szárazon polírozás gödröcskéi.

  Jellegzetes alkatrészként külön is megmutatnám a kapcsoló fogas-tengelyt, annak csapágyazását is biztosító kart és a kis középső műanyag csapágycsészét:

  A himba pedig ennek a konstrukciónak akár védjegye is lehetne. Látszólag sokkal bonyolultabb kialakítású, mint egy oszlopos vezérlő kerék, de ez csalóka, ugyanis egymásra préselt, acéllemezből kiütött lemezidomokból áll, tömeggyártásra kifejezetten alkalmas kivitelben, míg az oszlopos kerék forgácsolást, marást-fúrást stb.. igénylő, munkaigényes alkatrész.

 

  A himbát „kibányászva” látható annak rögzítő-rugója, és a kapcsoló-gombhoz tartozó kapcsolókar. Ennek a végén levő kis, rugóval megtámasztott billenni képes kapcsoló-villa tudja ide-oda billenteni a himbát. Geometriailag zseniálisan átgondolt konstrukció, nagyon bonyolult formájú, de lemezkivitelük miatt mégiscsak olcsón előállítható alkatrészek tömkelegére épít:

  A fékkar alatt bújik meg a perszámlálót mozgató közkerék. Ez gondosan kivitelezve, egy rubin csőcsapágyban siklik a beütött acél tengelyen. A konstrukció valójában itt is kissé spórolós. A „szokásos” kronográf mechanizmusokban ugyanis ez a közkerék egy billenő hídon található, és csak a kronó bekapcsolt állapotában van olyan helyzetben, hogy a másodperckerék mozgató nyelvével találkozni tudjon. Ennek oka az, hogy nullázáskor a gyűjtők elfordulási iránya függ attól, hogy milyen helyzetben vannak, ha félfordulatot már megtettek, akkor az óramutató járásának megfelelően, ha még az előtt vannak, akkor ellenkező irányba fordulnak az alaphelyzetükbe. És ha ez a kis közkerék mindig olyan helyzetben volna, hogy a másodpercgyűjtő továbbító nyúlványa elérje, akkor könnyen elképzelhető lenne olyan állás, amelyben a másodperc és percgyűjtő egymással szembe fordulva igyekezne a nulla felé, és a közkerék miatt a váltási pozíció közelében a szerkezet egyszerűen fennakadna az egymásnak szembe forduló kerekek miatt, ráadásul „erőszakos” nullázás esetén esetleg akár törne a leggyengébb alkatrész. Itt azonban a közkerék helyzete fix, nem mozog. Ezért a jobb oldali képen alulról megszemlélhető másodpercgyűjtő kerékéken jól látható kis lemezrugó van hivatva fordulatonként egy-egy foggal továbbítani ezt a közkereket, amely rugó ellenirányban kilincsként tud viselkedni, és szükség esetén engedi átugrani a rugót a közkerék fogain. Azonban e konstrukció érzékeny a tengelytávolságra és a nyomatékra, és már nagyon kis kopás miatti lötyögésnél is ki-kimaradhat egy-egy emelés, és ha a legkisebb mértékben is szorul a mechanizmus, akkor az óra percváltás helyett megállhat (amely hibák a korábbi, olcsóbb, itt nem kővel csapágyazott, 17 köves 7750-es szerkezeteknél nem is voltak éppen túl ritkák, már én is találkoztam ilyennel). Ezért is csapágyazták a közkereket kopásálló és kis nyomatékkal elforduló módon (ugyanakkor, ha a kis rugó megkopik, vagy elfárad, akkor csak a csere segít, a másodperckerék gyakorlatilag elemeire bonthatatlan alkatrész):

  

  Az alaposan megkopasztott szerkezeten már csak a kronó alsó hídja és a futómű felső hídja maradt fenn:

  A felső híd alatt bújik meg az automatika második lassító kereke és a felhúzókerék és a kilincskerék, valamint a himba nyomórugója. Ez is szép, nagy acéllemez alkatrész:

  A felhúzókerék és a kilincskerék egyaránt acélból készült – ahogy az szokásos – és a felhúzókerék csapágylemezének felső csőnyúlványa egyben a himba tengelye is. Alattuk látható a nullázó gomb karja, és egy kis, piskótához hasonlító acéllemezkar, ez az alsó, óragyűjtő kronográf-kerék vezérlését adja át a himbáról (lásd később). Látható, hogy az óra meghajtó-rugójának kilincse egy „mezei” acéllemezrugó:

  Eltávolítva ezeket a kerekeket látható, hogy a tízéves órán is már elég sok bemaródás keletkezett a kilincskerék alatt, ha problémát okozó kopás nem is látható, de az aranyozást már lekapirgálta a kerékkoszorú:

  A kilincs környéke sem túl szép, és látható, hogy ez a kilincsrugó egyszerűen be van ékelve a csapágylemezbe – így volt a legolcsóbb. A percgyűjtő nyomórugója persze sokkal igényesebb kidolgozású, hiszen ennek állíthatónak kell lennie, hogy mind a nulla pozíció, mind a megfelelő váltás jól beállítható legyen. Ezért azt egy csavar rögzíti, míg a másik végét egy excentrikusan mozgatható idom vezeti meg:

  Érdemes közelebbről szemügyre venni a kilincset is! Az első képen a megbontott órán tisztítás előtt látható, és elég ijesztően néz ki, de a második képen, a mosógépből kiemelt alkatrészen azért már látható, hogy nincs ezzel különösebb baj, csak a piszkot szedte össze. Ezzel együtt nem igazán hiszek abban, hogy ez a kilincs sok évtizedet fog kibírni, látható a végén már a kopás is – persze a rugó cserélhető.

 

  A nullázó-kar tengelye be van szegecselve a csapágylemezbe, azt egyszerűen eltávolítani nem lehet – feltehetően erre soha nem is lesz szükség, lehet ezt még ettől jól tisztítani:

  Eltávolítva a futómű csapágylemezét elénk tárul a teljes futómű. Egészen szokványos kialakítású, semmi „extra” nincs benne. Feltűnő a gátkerék kifejezetten tömeggyártásra optimalizált kialakítása (őszintén szólva a 70-es évek igen-igen olcsó szerkezetei jutottak róla az eszembe). A futómű abszolút tradicionális, áll a hajtórugóból, a közkerékből, a perckerékből (ennek alsó tengelyére van ütve a mutató-szerkezetet meghajtó tengelykapcsoló-kerék), a másodperc-kerékből, a gátkerékből, a horgonyból és a billegőből. Alul ferdén hosszú lemezként látható a másodpercstop karja. Ez kicsit a billegő felé csúszva hozzáér annak koszorújához, így állítja meg az órát:

  Ennek mozgatása már-már nevetségesen egyszerű, ugyanis a lemezke egy kis nyúlványa egyszerűen a hornyos kerék hornyába illeszkedik be, és amikor azt mutató állításhoz a váltókar benyomja, akkor tolja maga előtt ezt a lemezt is. Vagyis az egész másodpercstop konstrukció összesen ebből az egyetlen egy lemezkéből áll, semmi más alkatrészt nem kellett hozzá készíteni, csupán martak egy hornyot az alsó csapágylemezen a lemez számára, és kész!

  Kicsit közelebbről is érdemes megnézni a futóművet, és beállítottam a helyére a kronográf kapcsoló fogas-tengelyét is, hogy látható legyen, milyen módon kap hajtást az órától:

  A billegő viszont remek darab. A 7750 elismerten pontos óra, és erről alapvetően ez a súlyos, jól csapágyazott Glucidur billegő „tehet”. A hajszálrugó igen erős, kemény Nivarox spirál, amely ugyan geometriailag a lehető legegyszerűbb, lapos kialakítású, de tömege viszonylag kicsi a billegőhöz mérten, és jó beállítása miatt kis (bár kiválóan mérhető) pozícionális hibát okoz. Érdekes, abszolút erre a típusra jellemző a hajszálrugókulcs, amely tulajdonképpen az excenter-csavaros megoldás egy változatának is tekinthető:

  Az ütésbiztosítás Incabloc, és más méretet használnak a két csapágyhoz. Ez óra jó példa arra, hogy 5-8 évenként tényleg érdemes kipucolni és újrakenni egy korszerű órát, hiszen ez a példány tulajdonképpen pontosan és látszólag problémamentesen jár, de a két csapágycsészében a fedőkő alatt olaj helyett már csak némi barnás ragacsot találtam.

  A horgony a billegőhöz mérten igen aprócska, ebben sincs semmi különös, teljesen egyszerű kivitelű darab, külön határoló-peckek sincsenek, a felső csapágylemez megfelelően kialakított hornyai végzik el a határolást.

  Adósságom még azonban a kronográf óra gyűjtőjének leírása! Ennek teljes mechanizmusa a számlap alatti csapágylemez-oldalon található. Korábban, a mutató-állító szerkezetet bemutató képeken közvetlenül a váltókar alatt, „4 óra irányában” látható egy kis excentrikusan elhelyezett csappal ellátott tengelyvégződés. Ezen van rögzítve a kronográf óragyűjtőjének karja, és e kis tengelyt mozgatja a kronográf himbája a funkciótól függően. Az alábbi képen kis zöld pipával jelölve látható a himba mellett eme tengely felső mozgatókarja, és a jobb oldali képen ismét megnézhetjük a karhoz tartozó csap számlap alatti részét:

 

  Az óra-gyűjtőnek tulajdonképpen ez az egyetlen kapcsolata a kronográf alapszerkezettel. Az egész mechanizmus az alábbi elemekből áll:

 

  Egyszerű, de igen ötletes! A meghajtást a szerkezet közvetlenül a motorrugó tengelyére alulról felékelt kis fogaskerékről kapja, ez látható az alábbi két szélső képen. Középen látható maga az óragyűjtő, amely egy kis rugós tengelykapcsolóra épül, és a mozgó óragyűjtő tengelyhez képes ez a meghajtó-fogaskerék elforoghat. A tengelyen fixen ül a finom fogazású felső koszorú, ez nem hajt meg semmit, és meghajtást sem kap, ezen keresztül fékezik, helyesebben megállítják a tengelyt. A két fogaskerék-koszorú között van a nullázó szívidom. A fenti képen megérthető a szerkezet működése:

-          Alaphelyzetben a himba úgy fordítja el az excentrikus csapot, hogy a nullázó-fékező kar kicsit a tengely felé mozdul. Ekkor a jól látható „V” alakú műanyag (bizony, sajnos műanyag!) fékezőkar hozzáért a felső, finom fogazású kerékkoszorúhoz. Ilyenkor az nem tud elfordulni, a motorrugó kereke ugyan forgatja az alsó fogaskereket, de az elforog a tengelykapcsolón keresztül, és az óragyűjtő mutatója nyugalomban marad.

-          Elindított kronográfnál kicsit visszahúzódik a nullázó-fékező kar, és a fékező villát elhúzza a fogas-koszorútól. Ekkor a kronográf óraszámlálója elindul, a két fogaskerék együtt mozog.

-          Nullázáskor a felső képen jobb oldalon látható segédkar segítségével az egész nullázó-fékező kart a nullázó-gomb alsó nyúlványa megnyomja, és a tengely felé fordítja, és ilyenkor a nullázó-szívidomhoz érve alaphelyzetbe fordítja az óraszámlálót. Elvileg a nullázás bekövetkezhetne a nullázó-fékező kar bármilyen állásában, de a gyakorlatban a nullázó-gombot a himba „állj” állásában tudjuk csak benyomni, így a szerkezet mindig megfelelően működik.

  

  Mint látható, ez a mechanizmus tulajdonképpen csaknem teljesen független magától a kronográftól, és leállított helyzetben egy állandóan csúszó tengelykapcsolót jelent. Sajnos hajlamos is megkopni, a rugós lemez alatt kifényesedni a pereme. és ilyenkor bizony bizonytalanná válik az óraszámlálás. Ebben ez órában is cserére szorult ez az alkatrész, ez tehát nem igazán erős pontja a 7750-nek!

  Az órához szerencsére rendelkezem kenési útmutatóval, bár ez őszintén szólva semmi meglepetést nem tartogat. 1-es olajjal kentem a billegőt, zsírral a horgonyt, nehezebb olajjal a hajtórugót, és minden más pontot 2-es olajjal. Azért érdemes a kenési útmutatót is megnézni, már csak azért is, mert az utolsó képen láthatjuk, a naptármechanizmus hogy nézne ki, ha tartalmazná a napmutatót is:

   

Végszóként némi értékelés:

  Ez a szerkezet mindenképpen megérdemli, hogy pozícióját, piaci helyzetét mérlegelve mondjunk róla ítéletet. Az objektív értékítélet ugyanis szerintem egyértelműen csak egy lehet: ez a konstrukció nem igazán prémiumkategóriás! A kapcsolószerkezet, az alkalmazott megoldások – főleg a sok, csapágylemezbe beékelt rugó – az állandóan csúszó tengelykapcsoló kifejezetten középkategóriás ötlet. Még a finomabban utána munkált beépítéseknél is nagyobb a bekapcsolás (a nullázó-kar kiemelésénél) erőszükséglete annál, amit egy drága és igényes konstrukciótól elvárna az ember. Több olyan megoldás van az órában, amely szükségszerűen nem lesz örök életű – bár egyszerűen javítható lesz, ám csak alkatrészcserével, mert az alkatrészek jelentős része nem javítható, nem bontható. Itt megjegyezném, hogy egy átlagos, régebbi kronográf gyűjtő kerekein például kis csavarral van a kerékkoszorúhoz rögzítve a nullázó szívidom, a tengelyre van felütve a másodperckörnél a külön emelő fogat tartalmazó kis tárcsa, és az egészet le lehet ütni a tengelyről. Egy tengelytörés esetén akár új tengelyt lehet készíteni, és áttenni rá a szükséges alkatrészeket, de ennél a konstrukciónál ez majdnem lehetetlen. Ezt a szerkezetet 50-70 év múlva - amikor már nem lesz hozzá alkatrész - nem fogják nagyon szeretni az órások.. J

  A kronó bekapcsolási hibája is meglehetősen nagy, bár itt megjegyezném, hogy a hagyományos, kapcsolókaros-kerekes kronográfoknak mindenképpen van némi bekapcsolási hibája. Ennek tükrében én azért illuzórikusnak érzem azt is, amikor a Zenith az El-Primero esetén azzal büszkélkedik, hogy az a 36000-es lengésszám miatt egyedüli karóra-kronográfként alkalmas 1/10mp-es mérésre is. Elméletileg igaz ez, de a gyakorlatban 2-4 tizedmásodperces kiküszöbölhetetlen és kiszámíthatatlan bekapcsolási hiba van, amely értelmetlenné teszi ezen adatokat. Itt, a 7750 esetén a fogas-tengely kicsike mérete és kis fogszáma miatt a bekapcsolási hiba még inkább észrevehető, szerencsés esetben a fogak pont találkoznak, ilyenkor nincs semmi gond, de ha nem, akkor akár egy egész másodperc elugrással is indíthat a számlálás. Persze ez a gyakorlati életben tulajdonképpen semmit nem befolyásol, ettől ez még remekül megfelel céljának. De például a Seiko Cal 6138 ugyanezen funkciókat tudja, egyáltalán nincs bekapcsolási hibája, és jóval egyszerűbb kialakítású, így nézve tehát akár jobbnak is tekinthetjük…. J

  Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy jelen pillanatban az ETA uralja a szerkezetek piacát. A 7750 mellett automata kronográf szerkezetet csupán a Frédéric Piguet és a Lemania gyárt (immáron mindkettő a Swatch Group tulajdona, így tulajdonképpen az ETA része), persze a Zenith mellett, aki azonban hagyományosan nem szolgál ki a cégcsoporton kívüli vevőket. Ám a Frédéric Piguet csak szűk kör számára és esetenként irreális árban szállít kis darabszámban szerkezeteket, a Lemania pedig már szintén nem szolgál ki a Swatch Groupon kívül senkit, így a modul-kronográfokon kívül (én az ETA 2894-et is ide sorolom, mert ez egy 2892-A2 gyárilag ráépített kronó „patkolással”) más, könnyen és megfizethetően hozzáférhető svájci automata kronográf-szerkezet szinte nincs is, mint a jó öreg 7750. Ezzel együtt nem tartom igazán drága, többszázezres-milliós órába valónak ezt a szerkezetet, de csak reménykedni tudok, hogy lesz a jövőben alternatívája is.

 

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu