Doxa Venus 140 szerkezetű kronográf

Jelen kis írásomban egy ős-öreg, az 1930-as években készült, igen érdekes, különleges Doxa kronográfot szeretnék bemutatni. Az óra mind szerkezetében, mind megjelenésében különleges:

A képek rájuk kattintva kinagyíthatóak!

Látható, hogy az óra maga a 12-nél található kis segédszámlapon olvasható le, míg a 6-osnál látható segédszámlap a kronográf percszámlálója (30 perces gyűjtő), a központi másodpercmutató pedig a kronó másodpercmutatója. Az elrendezés a kis óra számlap miatt az átlagnál kissé nehezebben leolvasható, ellenben a kronó minden esetben jól látható, mi több, a különböző számlapok nem zavarják egymást, a hosszú, vékony másodpercszámláló semmilyen pozícióban nem takarja el a segédszámlapokat. A hagyományos kronó elrendezések örök problémája, hogy ha a „normál” óraszerkezet mutatói kellően testesek ahhoz, hogy jól leolvasható legyen az idő, akkor bizonyos pozíciókban egyszerűen leolvashatatlanná teszik a kronográfot, ha pedig ezek a mutatók vékonyak, akkor pedig rossz az idő leolvashatósága és könnyű a mutatókat is összekeverni. Ez a konstrukció tehát elsősorban kronográf, és e funkcióját mindenkor jól leolvashatóan látja el. Hátulról látható, hogy a kronográf mechanizmusát teljes egészében a számlap alá építették, hátulról a szerkezet egészen hagyományosnak látszik. Sajnos az is látható, hogy az óra állapota igen rossz. A tok krómozásra szorul, a számlap alig látható, a szerkezet komoly beázásokról tanúskodik, a csapágylemezek nikkelezése egészen eltűnt. De az óra működik, számottevő szerkezeti hibája nincs, így a felújítás szép reményekkel kecsegtet!

Elsőször is szétszedtem az órát. A számlap rossz állapota és bonyolult mintázata miatt ezt így nem érdemes hagyni, elküldöm felújításra Olaszországba, ahol megfelelő technológiával szinte az eredeti gyári állapotot tudják visszaállítani.

A tok krómozása megoldható, a végeredmény jó, a matt, karcos tok újfent régi fényében ragyog. A kronó nyomógombjai szerencsére acélból vannak, így csak szépen fel kell őket polírozni.

A szerkezetet kiemelve feltűnő, hogy mennyire lapos a korabeli vetélytársakhoz képest, ez is előnye ennek az építési módnak. A számlap felőli oldaláról látszik a „lényeg”, a kronográf szerkezet:

Látható a klasszikus oszlopkerekes elrendezés, de az is, hogy a konstrukció meglehetősen rendhagyó. A kronográf kapcsolását egy billenő tengelyes kerékkel oldották meg. Ezt a konstrukciót más Venus szerkezetekben is alkalmazták, de itt külön érdekesség, hogy a billenő tengelyes kerék része a futóműnek, ugyanis ez a másodperckerék. Igen érdekes módon csapágyazták, ugyanis van egy kis csúszó réz csapágy a csapágylemez síkjában, a szerkezet oldalán a tengely végét rendesen kőben csapágyazták, a kronográf oldalán pedig réz csapágyban közvetlenül a kapcsolókarban. A kar elmozdulása igen csekély, 3-4 tized milliméter, a szerkezet oldalán ez a másodperckerék olyan kicsi elmozdulását jelenti, amely alig haladja meg a szokásos csapágytűrés megengedte holtjátékot, így a kerekek kapcsolódását ez érdemben nem befolyásolja. A kronográf oldalán fent látható az óramutató-szerkezet két (valójában három, az alsó kerékben belül ott van a perckerék, amelynek tengelye átnyúlik az órakeréken, pereme pedig meghajtja a váltókereket) kereke is. Meglepő, de negyedes kerék nincs, a szerkezetet egészen érdekesen alakították ki. Ennek áttekintéséhez érdemes megnézni a szétszerelt szerkezet csapágylemezét, és a rugóházat:

Mivel a mutató-állító szerkezet a kronográf helyigénye miatt nem tud közvetlen kapcsolatba kerülni a mutatószerkezettel, ezért magára a rugóházra szereltek egy csúszó tengelykapcsolót, amely meglehetősen szorosan tud elforogni. Normál esetben ez együtt forog a lejáró rugóházzal, és közvetlenül forgatja a perckereket. Mutató állításkor a csapágylemezben bent látható kis acél állító-kerék ezt a tengelykapcsolós kereket forgatja, és így rajta keresztül a mutatókat. A megoldás sajátságos, XIX. századi zsebórákban fordult elő leginkább. A csapágylemezben kiemelés előtt átható a másodperckerék is, ennek billenő tengelye végzi a kronográf kapcsolását.

A szerkezet igen kopottas benyomást kelt, ezért a csapágyhidakat gondos tisztítás után igen finom csiszolópapíron felcsiszoltam, akárcsak a rugóház kissé rozsdás kilincskerekét és felhúzó-kerekét, majd polírozás után a hidakat learanyoztam. A végeredmény sokkal kellemesebb látványt nyújt, mint a művelet előtt:

A tisztítás után összerakás közben a kronográf működése jól látható. Az alábbi képen még csak a kapcsolószerkezet alapja van helyretéve:

Kis piros pipával jelölve látszik a billenő kapcsoló-kerék tengelye és az alsó csapágylemeze. Az is érzékelhető, hogy mekkora elmozdulási lehetősége van ennek a tengelynek. Középen látható a másodperc-számláló kereket alulról megtámasztó kis rugócska, illetőleg balra lent, „8 óra” irányában a percszámláló kerekének kis rugója. Zöld pipával jelölve látható maga az oszlopos kerék, és két kis kék pipával jelöltem az őt egyes állásai között rögzítő kis rugót. Narancsszínű kis pipa jelöli a kapcsoló kart, ez a kis karocska a gomb által megnyomva közvetlenül hat a kerékre. A kar visszatérítő rugóját jól láthatóan közvetlenül az oszlopos kerék rögzítő rugója fölé csavarozták. Sárga pipa jelöli a felhúzó-állító szerkezetet, látható, hogy ez egészen hagyományos felépítésű, ám a felső lemeze gondos polírozásra szorul majd, mert ez a nullázó szerkezet csapágylemeze is egyben. Haladjunk tovább az összeszerelésben!

Itt már helyére került kronográf kerékrendszere. Zöld pipával jelölve látható az elbillenve ferde helyzetű kapcsoló-kerék, és kis piros pipával jelölve a fékkar. Ez a szerkezet gondos konstrukciójára utal, egyszerűbb kronográf szerkezeteknél a fékkart gyakran elspórolják. Látható a percszámláló kereke is. Közte és a másodperc-számláló között a kapcsolatot a kapcsoló-kereket mozgató karon alul elhelyezett kis fogaskerék biztosítja – ez a képen még nincs a helyén. A teljesen összeszerelt szerkezet a beszabályozáshoz ideiglenesen felhelyezett mutatókkal így néz ki:

Itt már minden a helyén van, a nullázó szerkezet is, amely láthatóan a nullázó karból, az azt visszatérítő rugóból és a nullázó gomb által közvetlenül működtetett emelőkarból áll. A nullázó-gombot csak az oszlopos kerék „stop” állásaiban lehet megnyomni, mert járó kronográf esetén jól látható, hogy a nullázó kar alsó kis nyúlványa nem tud az oszlopos kerék fogai közé benyúlni, hanem felfekszik azokon. De „stop” állásban gyakorlatilag minden ellenállás nélkül, könnyedén működtethető.

A kész szerkezetet visszateszem a lekrómozott, felújított tokba. A billegőt négy alátéttel „nehezíteni” kellett, mert az óra makacs sietése egyértelműen túl könnyű billegőre utalt. Valószínűleg az órában már nem az eredeti hajszálrugó volt, és a beletett új rugó kissé „keményebb”, erősebb volt az eredetinél, így nagyobb lengésszámot eredményezett. Ez gyakori probléma, az alátétekkel az óra szépen szabályozhatóvá vált. Az összerakott, felújított, learanyozott szerkezet hátulról így mutat:

Ez már egész „csinos”, a billegő járása is szép, egészséges. Időközben megérkezett az Olaszországba felújításra elküldött számlap is, az eredmény – a tőlük megszokott módon – professzionális, nagyjából sikerült a számlap eredeti állapotát helyreállítani:

Némi tűnődés után a mutatókat is lefestettem LC33-as világító zöldes-fehér festékkel, mert az eredeti acélmutatók felpolírozás után is jóformán „belevesztek” a számlap jelzéseibe, különösen a picinyke óraszámlapon. Így az óra sokkal jobban leolvasható, sőt, a mutatók sötétben még világítanak is egy ideig, így a használati érték jelentősen megnőtt. Végül az óra kapott egy hozzáillő, szép 18-as varrott bőrszíjat, és máris kész a mutatós, 30-as évekbeli vérbeli sportóra:

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu