Az IWC középmásodperces c89 típuscsaládjának bemutatása

Ezen kis írásomban az IWC egykoron legendás hírnevű c89 típusú kézi-felhúzós szerkezetcsaládját szeretném bemutatni. A szóban forgó óra amúgy is javításra, csinosításra szorul, tokja kissé matt, szerkezete akadozik. Lássuk hát!

Az IWC ezen szerkezete 1946-ban jelent meg, és egészen 1976-ig gyártották, számos kisebb-nagyobb változtatással. A cég jellemző középmásodperces, kézi-felhúzós modellje volt, és a férfi méretű IWC órák nagy részében ennek valamelyik változata dolgozott. Az itt bemutatott c401-es alváltozat 1953-64 között készült, meglehetősen kis példányszámban (22800db), és legfőbb eltérése a c89 alapmodelltől a kissé nagyobb (18000 helyett 19800-as) lengésszámú billegő, és a precíziós billegő beállítási lehetőség – no és a kicsit kisebb átmérő. Ám a felépítését-futóművét illetően az összes változat tökéletesen megegyezik, és ezt a modellt kimondottan kronométer pontosságúnak szánták.

A tokból kiemelt, még tisztítás előtti szerkezet mind a hátlap, mind a számlap felől megszemlélhető. Szépen, diszkréten díszített, a csapágyak egy része présarany foglalatot kapott, a számlap alatt gyöngyözött díszítésű, a hidak Genfi-csíkozással ékesítettek:

Az első képen az is látható, miért jár az óra számlappal felfelé akadozva: a billegő ütésbiztosításának rugója féloldalasan lóg a levegőbe, az Incabloc rugó egyik szára nincs a helyére akasztva, ezért egy cseppet ferdén áll a felső csapágycsésze. Először roppantul örülök, hogy milyen egyszerű dolgom lesz, de amikor megpróbálom a helyére tenni a rugót, akkor kiderül, hogy csodák nincsenek. A rugót azért nem akasztották a helyére, mert hajszálrepedés van ezen a szárán, és a legkisebb mozdításra le is tört – aki anno összerakta, bizony nem végzett szakszerű munkát! Ezt a rugót majd ki kell cserélni. A további „aknák” feltárására először teljesen szétszedtem a szerkezetet, és a kitisztítás után, rendhagyó módon az összerakással kezdem a bemutatást. Íme az óra alaplemeze a tartón, az összes alkatrész pedig a mosó kosaraiban:

Az óra kézi-felhúzású, rugója hagyományos, szépen megmunkált rugóházba tekercselt, jó minőségű rugó. Az öreg (írásom készültekor már éppen 40 éves) szerkezetben a rugóház belsejében is csak egészen minimális, a működést nem befolyásoló kopás látható csak, a rugóház-rugó általános állapota remek:

A rugó helyére rakása után jön a típusra jellemző futómű:

Tulajdonképpen teljesen szokványosnak nevezhető szerkezet. A rugóház közvetlenül hajtja az órakereket, az a közkereket, majd jön a másodperckerék és a gátkerék. A közép-másodperc kialakítása azonban ügyesen a futóműbe integrált. A szokásos megoldás ugyanis az, hogy a közkerék tengelyét meghosszabbítják, és arra ültetnek a híd felett még egy kereket, és ez hajtja az órakerék csőtengelyén keresztül menő másodperctengely kis magkerekét. Ezen megoldásnak előnye az, hogy utólag is kialakítható, eredendően kis másodperces, illetőleg másodpercmutató nélküli szerkezetek egészen minimális átalakítással így középmásodpercesre alakíthatóak, és a c89 tervezésekor még ez volt az uralkodó megoldás. Egy ilyen megoldású Rolex szerkezetet láthatunk az alábbi képen:

Tipikus ez a Rolex 1560-as szerkezet abból a szempontból is, hogy az alapját képező szerkezet eredetileg kismásodperces kivitelben készült (Cal700 néven, még kézi-felhúzós kivitelben). A c89 tervezésekor azonban nem egy meglévő szerkezetet vettek alapul, hanem eleve középmásodpercesre tervezték az órát, és a közkerék olyan módon van elhelyezve, hogy a kerékkoszorú meghajtja mind a másodperckereket, mind a másodpercmutató-tengely süllyesztve elhelyezett magkerekét is. A felhelyezett hidak mellett középen látható a másodpercmutató-tengely magkerekének fészke:

Ezzel a szerkezet nem csak egyszerűbb lett – kevesebb van egy kerékkel – de laposabbra is méretezhető. A középső hidat azonban bonyolultabb kialakítani. Látható a hídon a másodpercmutató tengelyét megtámasztó kis rugó is, ennek szerepe az, hogy megakadályozza a másodpercmutató „lötyögését”. A kis magkerék ugyanis nem továbbít nyomatékot, így a kerekek holtjátékának megfelelően meglehetősen nagy szabad mozgási lehetősége lenne a másodpercmutatónak, nagyjából 2-3 másodpercnyit ide-oda „lötyöghetne”. Ezt van hivatva megelőzni ez a kis rugó, amely megtámasztja oldalról a tengely végét. A tengely vége így rendesen, kőben csapágyazható, amely biztos megvezetést jelent, ellentétben például a korábban bemutatott Rolex szerkezettel, ahol is tengelyirányban támasztják meg egy kis rugóval a másodpercmutató tengelyét. Ez utóbbi két okból is kevésbé szerencsés megoldás: egyfelől ez a kis nyomórugó jóval hamarabb elhasználódik (az IWC megoldása mellett ezt a rugót általában soha nem kell cserélni), másfelől a másodpercmutató felhelyezése egyszerűbb és könnyebb, mivel nincs tengelyirányú holtjáték. Ezzel együtt a korábbi, a Rolex esetén is alkalmazott megoldás a gyakoribb, mivel ehhez szinte egyáltalán nem kell a felső hidat módosítani.

Az alanti képen látható a másodperctengely a felső csapágyával, majd ez a tengely a helyére téve:

A felrakott csapágylemezzel már tulajdonképpen a futómű össze van állítva, működése ellenőrizhető. Nincs is vele semmi baj, szépen, korrekt módon fut, a kerekek gondosan kidolgozottak, kopás sehol, a tengelyeknél sem látható. Érdekes megoldású a motorrugó kilincse, egy alsó záró-elemmel dolgozik, és a Lange-féle kilincshez hasonlóan az az előnye, hogy picit vissza tud engedni, így a rugó túlhúzását megakadályozza. (Egyszerű kilincs esetén szerencsétlen helyzetben mód van arra, hogy a rugót a kilincs a teljesen, közel szakadásig felhúzott helyzetében megfogja. Ha ekkor az órát leteszik kissé hidegebb helyre, és a lehűlő órában a rugó saját összehúzódása miatt tovább feszül, akkor elszakadhat. Ez a kilincsmegoldás a „legutolsó kattanásig” felhúzott rugó esetén a záró-elem kis elmozdulását megengedi, így lazítani tud annyit a rugón, hogy az el ne szakadjon.)

Látható, hogy a kilincskerék és a felhúzó-kerék alatt az elmúlt évtizedek megkoptatták a réz hidak nikkelezését, és itt-ott már látszik a réz. Ez az összes elhasználódás, ami az órán látható, és ez szerencsére a szerkezet működését a legkisebb mértékben sem befolyásolja, ilyen ütemben még kell legalább száz év, amíg a szerkezet már valóban javításra fog szorulni.. J

Megfordítva a csapágylemezt helyére teszem a billegő alsó csapágyát is. Ezt már benzinben kitisztítottam, és 1-es olajjal megkenegetve szépen visszarakom a helyére, az Incabloc rugóját visszaakasztgatom. Látható az IWC pecsétje a lemezen, és értékelhető a csapágylemez finom kidolgozása is. Az egész óra általános minőségére jellemző ez a gondos munka, a furatok szép eldolgozása, az olcsó szerkezetekre oly jellemző sorjás, éles szegélyű furatoknak, éleknek nyoma sincsen, a legkisebb részlet is szép, sima, eldolgozott.

Ha már itt vagyunk az alsó csapágylemezen összerakom a felhúzó-állító szerkezetet is. Ebben nincs semmi különleges, bár a váltókerék előtt két pici közkerék van – mivel egy nagy nem fért volna el – de ettől eltekintve a szerkezet teljesen hagyományos körmös állítószerkezet. A kerekek mindegyike acél, erősek, jó minőségűek, kopás nincs rajtuk, csak kisebb kifényesedés (ennyi idősen sok olcsó óra felhúzó-szerkezete már teljesen elhasználódott). Kedves megoldás, hogy a váltókeréken egy lyukat fúrtak, hogy a futómű közkerekének alsó csapágyát elérhetővé tegyék összerakott felhúzó-szerkezet mellett is. Jobb is így, mert a kenést ilyenkor a legjobb megejteni, és kenés közben érdemes is kicsit megfuttatni a futóművet. Látható itt az is, hogy a gátkerék – szokatlan módon – alulról kapott fedőkövet.

Visszatérve a futóműre, megfordítom a szerkezetet, és a helyére teszem a horgonyt is, a köveit kis horgonyzsírral megnedvesítve. A horgony aprócska, szépen fényesített, precíz, gondos kivitelű jószág, de például a Rolexekben szebb horgonyok vannak.. J

No most jön a billegő felső csapágyának reparálása! Az egész Incabloc csapágyfészket ki kell emelni ehhez a billegő hídjából, mivel a rugó széle különben nem akasztható ki. Le kell venni a hajszálrugókulcsot, alulról eltávolítani az Incabloc „U” alakú biztosító rugóját, és félrehajigálni a darabokra esett rugót:

Nagy szerencse, hogy az Incabloc szabványos, a cégek – így az IWC is – készen veszik/vették a komplett csapágyat, és az néhány méretben készül csupán. Az alkatrészkészletemben van is bontott szerkezet (egy rég „elhunyt” Certina a „donor”), amelynek tökéletesen jó a rugója. Ezzel szépen össze is tudom rakni a csapágyat, majd a helyére téve a biztosító rugóval jól be lehet feszíteni:

Most már helyére kerülhet a billegő, amely az óra egyik legremekebb része. A szerkezethez mérten a lehető legnagyobb, nagyon finom kidolgozású Glucidur billegő, a koszorújában arany csavarokkal. A két küllő szélén látható két platina csavar, ez szolgál a billegő finombeállítására (hasonló, mint a Rolex Microstellája), de itt a könnyebb beállítás érdekében alkalmaztak hajszálrugókulcsot. A hajszálrugó „természetesen” Breguet-spirál, sűrű menetű, erős, kiváló rugó. Az órának Vibrográfon mérve nem is igen vehető észtre, hogy lenne említésre méltó pozícionális hibája:

Immáron teljesen összerakhatom a szerkezetet, amely – ahogy illik – tüstént el is indul, és szép, egészséges nagy lengéssel jár:

Érdemes közelebbről is megnézni a billegő hajszálrugójának finombeállítását, mert ez egy tipikusan „Iwécés” megoldás. Ezzel a hattyúnyakas finombeállítással teljesen ekvivalens módon dolgozó finombeálltással már a XIX. század legvégén készült precíziós IWC zsebórákban is találkozhatunk, a második képen be is mutatok egy ilyet:

Egy biztos, a bevált megoldások eredményre vezettek, a szerkezet mérve gyönyörű járást, és másodperc pontosságot produkál. Össze is rakom most teljesen az órát, polírozom a tokot-koronát, és íme a végeredmény (a plexiüveget még szándékosan nem tettem be, mert kiszámíthatatlan csillogásával nagyon sokat ront a fényképen, így persze látszanak a számlap peremén a plexi által természetes módon okozott kopások-sérülések, de ezek helyére rakott üveggel láthatatlanok):

Nekem bizony nagyon tetszik, tipikus IWC, semmi sallang, az egyszerűség netovábbja! A számlap nagyon szép, a cégtől megszokott gyöngyház lakkozású, és állapota is kiváló. Csupán egy óra környékén látható kisebb lakksérülés, és csak egészen közelről szemlélve látható, hogy az elmúlt 40 év hagyott némi nyomot a számlapon, de feltett üveggel, kézen hordva az óra gyönyörű, teljesen újszerű, kifogástalan benyomást kelt:

Remek minőségűek és tökéletesen időtállóak a – számlap szerelt indexeihez hasonlóan – 18K-s tömör aranyból készült mutatók is. Sokszor zavaró, hogy még értékes órán is az aranyozott acél mutatók néhány évtizedesen már elszíneződnek, rozsdásodnak, és a tisztítás sokszor még tovább is ront esztétikailag az állapotukon (ilyenkor legfeljebb lefesteni tudom őket). Ezek a mutatók azonban az idők végezetéig szépek maradnak, és precízen illeszkednek, nem kell hajlítgatni, igazgatni őket, hogy pontosan mozogjanak, ne akadjanak össze:

Az óra szép, erős, nehéz (11g) aranytokot kapott. Mivel a szerkezet számottevően kisebb átmérőjű, mint az IWC-ként tulajdonképpen meglehetősen nagy átmérőjű (37/34mm) tok maga, és a tervezők valószínűleg nem akartak fém tokbetétet rakni a szép aranytokba, ugyanakkor túlságosan nagy (tehát nehéz, sok aranyat tartalmazó, így drága) hátlapot sem akartak, ezért a hátlap kisebb átmérőjű, mint maga az óra:

Felirat nincs a hátlapon, azokat az IWC-nél szokott módon a hátlap belsejében helyezték el – így védettebb is, és holmi kopás nem tüntetheti el hosszú távon sem a fontos információkat:

Az óra viszonylag lapos (8mm), kecses, az eredeti IWC arany korona kellően nagy, jól hozzáférhető, az óra könnyen húzható és állítható – ez sajnos nem mondható el sok, nem kevésbé neves és drága kézi-felhúzós óráról, van, amelyet kész gyötrelem felhúzni. Ez azonban kényelmes, kellemes kezelésű. Oldalnézetben látható a tokfülek érdekes kialakítása is, így félig rejtett szíjbekötést tudtak kialakítani, miközben nem sérült az óra jellegzetes, „kerek IWC” megjelenése sem.

Összefoglalva: remek kis szerkezetet láthattunk, egy szép kialakítású, igényes aranytokba rejtve. Az óra mind műszakilag, mind esztétikailag maradéktalanul jól teljesít, pontos és megbízható. Persze a kor elvárásainak megfelelően vízállóságot, strapabírást azért ne várjunk tőle, hegymászáshoz jó lesz a műanyag CASIO is.. J

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu