Egy csodás percismétlő zsebóra bemutatása
Ezen írásomban egy egészen
kiváló minőségű, a mai napig etalonnak számító szerkezetet szeretnék
bemutatni. A szerkezet egy pompás LeCoultre percismétlő, szép, dupla fedelű
aranytokba építve. Minősége és műszaki megoldásai a mai napig frissek,
kiválóak, máig ő a viszonyítási alap bármilyen percütős szerkezet esetén. A LeCoultre cég ezt a
szerkezetet 1890 körül fejlesztette ki, kifejezetten azzal a céllal, hogy az
akkori lehetőségek szerinti legkiválóbb ütő- és óraművet alkossa meg. A
tapasztalatok bebizonyították, hogy ezen törekvésüket siker koronázta, a
szerkezet különböző változatait nem átallotta beépíteni kiváló modelljeibe a
Patek Philippe, a Vacheron-Constantin, Cartier, Breguet és más , szörnyű
gazdag és sznob embereknek felháborítóan drága órákat készítő cég sem. J A szerkezet több méretben is
készült, gyakorlatilag a méretes zsebórától a karóráig lefedték vele az
igényeket, készült lepine és savonette kivitelben (tehát a kis
másodpercmutató a felhúzótengellyel 90˚ ill. 180˚ helyzetben van dupla fedelű, illetőleg nyitott
tokos órák számára), de műszakilag alapvetően mindegyik azonos. Mindegyiket
jellemzi a tolókaros ütésvezérlés, a két hangrúdon ütő két kalapácsos ütőmű,
a kiváló minőségben kivitelezett svájci horgony-gátszerkezet, a Breguet
hajszálrugó és bimetál billegő, és általában a nagyon gondos kidolgozás. Lássuk hát magát az órát: Masszív dupla fedelű 14
karátos aranytok, a méretei nagyjából „szokásosak”, 50mm átmérőjű, 12mm
vastag, kecses, kellemes, jól kezelhető méretű óra. A számlap aranyozott
ezüstlap, szerintem a porcelán szebb, de ez is szép, a mutatók kékített
acélból készültek. Alul látható a tokba remekül belesimuló tolókar, amivel az
ütést kiválthatjuk, valamint 4-és 5 óra között a mutatóállításhoz kihúzandó
kis tolókar. A tokban a szerkezet remekül, holtjáték nélkül illeszkedik, ami
ütős óránál fontos is az akusztika miatt. A fenti két képen látható a
tok belsejében megbújó acél fedélnyitó és tolókar-vezető, valamint a belső,
szintén arany porvédő fedélben díszelgő „Erik
Svensson, 1911/12/24” bejegyzés, amiből kiderül, hogy tehetős skandináv
tulajdonosa feltehetően anno 1911 karácsonyára kaphatta, fejedelmi
ajándékként. Ez az óra korának meghatározásában is irányadó, hiszen az akkor
szokásos szerénységgel semmit, sehol nem jelöltek, így igen nehéz lenne
kinyomozni bármit is az óráról. A számlap masszív ezüstlap, a
hátoldalán ezt jelölték is. Látható, hogy a modern ütős óráknál szokott módon
egy jól illeszkedő, helyére pattanó acél peremgyűrűvel, és nem
számlaplábakkal illeszkedik a számlap a szerkezetre, ennek igen egyszerű oka
az, hogy az ütős óra ütőszerkezetét jól beállítani, beszabályozni sok esetben
már a tokba behelyezve, járatva, de még számlap nélkül lehet csak, és
ilyenkor a praktikus az, ha a számlapot csak fel kell helyezni. A számlap jól
vészelte át az eltelt közel évszázados időt, mint ahogy az egész óra
általában remek állapotban van. Maga a szerkezet már
látványnak is csodás: A szépen nikkelezett, hibátlan
hidak, gondosan polírozott acél alkatrészek rögtön szembeötlenek. 8-óra
irányában látható az ütőszerkezet két kalapácsa, és az egész szerkezetet
körbefogó két hangadó rúd. A szerkezet a 43.5mm átmérőjű, tehát 19
½ léniás kivitel, volt egy
ennél nagyobb is, de ugyanezekkel az alkatrészekkel. A szerkezet szerényebb
minőségi kivitelben is készült, ahol kevesebb követ alkalmaztak a járat
számára, ez azonban a „full-extrás” kivitel, ebben minden csapot kőben
ágyaztak, kőben fut az ütőmű, a kalapácsok, a fékezőmű is, ezért a kövek
száma igen tekintélyes, összesen 34 darabot számlálhatnánk meg belőlük. Látható, hogy a rugó
kilincskerekét is igen gondosan, három csavarral rögzítették, és a kilincs is
érdekes, karos konstrukció, ami a glashüttei kilincsszerkezethez hasonlóan a
„koppig” felhúzott óránál képes egy fognyit visszaengedni, hogy elkerüljék a
rugó túlzott feszülését. Kompromisszummentes megoldás, már csak azért is,
mert a rugó lefutását máltai-keresztes állító-szerkezettel határolták, így
elvileg sem teljesen lefutni, sem túlfeszülésig felhúzódni nem tudna. De hát
ennél a konstrukciónál a takarékoskodás egyáltalán nem volt cél, mindenből a
legjobbat igyekeztek felhasználni. Az óraszerkezet tiszta, a
kenőanyagok még jók, a billegő járása élénk, egészséges, tehát az órát
szervizelni egyelőre nem volna szükséges, azonban az óra mutatói nem
tökéletesen a kiütött időt mutatják, hanem 2 perccel többet üt – ez nem
különösebb probléma, nem pontosan lettek a mutatók feltéve. Nagyobb gond,
hogy az óra járása sem pontos. Erőteljesen siet, még a hajszálrugókulcs
szélső állásában is napi 3-4 percet, ezzel tehát kezdeni kell valamit. Hogy pontosabban lássak, az
órát feltettem a vibrográfra, az alábbi járásképet produkálta: Látható, hogy az óra járását
jelző pontsor erősen jobbra halad – az óra siet. Valamint két, párhuzamos
vonalat húz, ami erős esési hibát jelez, vagyis az óra két féllengése nem
egyforma, aminek oka az, hogy a billegő nyugalmi állapota nem pontosan
középen, a horgony villái között van, hanem valamelyik oldalon. Ez a billegő
hajszálrugóhoz képest való kis elfordításával lehet elérni, amit könnyű
megoldani, hiszen a hajszálrugó egy kis gyűrűvel szorul fel a billegő
tengelyére, és ez lehetővé teszi, hogy elfordítsuk. A billegőn pedig
valamennyit nehezíteni kell. A hibátlan óra járásképe
egyetlen, teljesen egyenes vonal kellene, hogy legyen – és egy ilyen minőségű
óra tud is efféle járásképet produkálni, így érdemes küzdeni vele. A javításhoz kiemeltem a szerkezetet a tokból, majd a billegőt is a
helyéről, így még jobban szemügyre lehet venni, elmerülni a részleteiben: Érdemes közelről is
megszemlélni a horgonyt, hibátlan kidolgozású, gondosan elsimított élekkel,
és általában az összes alkatrész után-munkálása nagyon magas színvonalú (az
alul, jobboldalt látható, kiálló kis fémnyelv az ütőszerkezet felhúzókarja).
Fedőkövet kapott a gátkerék is a pontos megvezetés érdekében: A billegőbe először két plusz
nehezítő csavart tettem be (a sokkal kisebb csavar a két nagyobb között).
Látható a billegő finom kidolgozása, és a gyönyörűen kékített Breguet spirál
is: Ez azonban túlzásnak
bizonyult, ettől az óra már szabályozhatatlanul késett. Ennyit tehát nem kell
nehezíteni rajta, elegendő lesz néhány alátét a súlycsavarok alá: Ez eredményre is vezetett, ha
nem is a kulcs teljesen közép állásában, de attól alig eltérő helyzetben az
óra szép, egyenes vonalat húz, így a szabályozást sikerült megoldani. Érdemes azonban elmerülni a
„lényegben”, hiszen az ütős órák ütőszerkezete a legtöbb esetben a számlap
alatt bújik meg, így az óra komplikáltságának valódi mértékét nem mutatja a
felületes szemlélő számára. Íme, ezt láthatjuk a számlap alatt: Feltűnő a kiváló minőség. Az
összes kar, rugó gondosan átcsiszolt, élei letörtek, felülete polírozott. A
nagy terhelésnek kitett, sűrű fogú állító-óra- és váltókerék réz helyett
acélból készült. A nagyobb szilárdság érdekében elkerülték a sarkos, éles
letöréseket, ívesen, lágyan fordítva vezetik a karokat, rugókat. A minőségi
percütő szerkezetekre jellemző módon a szerkezet csapágylemezének peremére is
felvitték a percskálázást, így feltéve a mutatókat számlap nélkül is pontosan
látható a mutatott idő, és vizsgálható-beállítható hozzá mérten az ütés. Az órakereket levéve középen
látható a perc-ütőmű lelke, a perctárcsa. Ez egy négykaros kis „kerék”,
amelyen 15 fokozatban van lépcsős fogazás, a perc tapintókar számára, amit
balra tőle látható. Az idő kiütéséről pedig két
fogas-ív gondoskodik, az első üti az órákat és a negyedeket, a második a
perceket. A kompromisszummentes szerkezet jellemzője, hogy az ütőmű teljes
felhúzása után szabadul fel az órák, a negyedek és a percek tapintókarja, ha
a kart nem toljuk egészen a jól érezhető kioldásig, akkor az ütőmű ütés
nélkül, üresen fog visszafutni. Ez azért igen jó megoldás, mert nem fordulhat
elő, hogy az óra nem a pontos időt üti. Az egyszerűbb, fogasléces –
nyomógombos, olcsóbb kiviteleknél (főleg negyedütős szerkezetekben) jellemző,
hogy ha a nyomógombot nem nyomjuk ütközésig be akkor kevesebb órát ütnek (ami
előfordul, különösen mert a gomb benyomhatósága nem állandó, függ az időtől,
például 1 órakor egész kicsit lehet benyomni, 12 órakor meg teljesen, hiszen
közvetlenül az óraütő tárcsát fordítjuk el ilyenkor, az órát tapintótárcsáján
való ütközésig ). Ennél a szerkezetnél ez nem
fordulhat elő, vagy a pontos időt üti, vagy semmit. Az alábbi képen a
tapintókarokat és fogas-íveket láthatjuk kinagyítva, valamint a kalapácsok
emelőit: A szerkezetben tulajdonképpen
egyetlen kompromisszumot kötöttek: és ez a fékszerkezet, amelynek feladata
az, hogy az ütőszerkezet lefutását egyenletessé és szabályozható gyorsaságúvá
tegye. Itt sem a minőségben, hanem a konstrukcióban keresendő a
kompromisszum. A lefutást szabályzó megoldások közül ugyanis a legjobb a
centrifugális fékes megoldás (az alábbi képre kattintva egy kis videón egy
ilyen fékkel készült negyedütős órám látható működés közben - ez egy érdekes,
de szerényebb minőségű Lemania szerkezet): A centrifugál fékes megoldás
zajtalan és nagyon hosszan stabil marad, de egy nagy hibája mégis van – ami
miatt a LeCoultre tervezői nem ezt választották – mégpedig az, hogy nagy a
helyigénye. Emiatt a legtöbb esetben a szerkezet felett kell elhelyezni,
amitől az vastagabbá válik. Márpedig ez a percütő lapos, finom kivitel, nem
véletlen, hogy karórában is alkalmazható lett. Ezért egy technikailag
egyszerűbb, nem teljesen zajtalan megoldásként a mozgó nyelves, Clement
horgonyos kis rezgő féket alkalmaztak, mégpedig egy sajátos, az alábbi két,
elterjedt konstrukció egyfajta hibridjét jelentő kivitelben:
Az alábbi két képen megnézve
látható, hogy ez a fékrendszer egészen kevéske helyet foglal el, és a nagyon
kis méretek miatt nem csak a hellyel tudtak takarékoskodni, de a kicsiny
rezgő tömeg miatt a hangja is alig hallható zümmögéssé szelídült. A nagy
igénybevételnek nemes anyagok alkalmazásával feleltek meg, az egész
fékszerkezet kőben fut, a rezgő horgonyocska a legkiválóbb acélból van, az őt
rezgető gátkerék kopásálló aranyötvözet. Remek szép részlete ez is a
szerkezetnek: Végezetül érdemes meghallgatni
azt, hogyan üti el egy percütős óra a 12 óra 59 percet, amit az alábbi linkre
kattintva meghallgathatunk: 12 óra 59 perces ütés |
Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu