Egy csodás percismétlő zsebóra bemutatása

  Ezen írásomban egy egészen kiváló minőségű, a mai napig etalonnak számító szerkezetet szeretnék bemutatni. A szerkezet egy pompás LeCoultre percismétlő, szép, dupla fedelű aranytokba építve. Minősége és műszaki megoldásai a mai napig frissek, kiválóak, máig ő a viszonyítási alap bármilyen percütős szerkezet esetén.

 A LeCoultre cég ezt a szerkezetet 1890 körül fejlesztette ki, kifejezetten azzal a céllal, hogy az akkori lehetőségek szerinti legkiválóbb ütő- és óraművet alkossa meg. A tapasztalatok bebizonyították, hogy ezen törekvésüket siker koronázta, a szerkezet különböző változatait nem átallotta beépíteni kiváló modelljeibe a Patek Philippe, a Vacheron-Constantin, Cartier, Breguet és más , szörnyű gazdag és sznob embereknek felháborítóan drága órákat készítő cég sem. J

 A szerkezet több méretben is készült, gyakorlatilag a méretes zsebórától a karóráig lefedték vele az igényeket, készült lepine és savonette kivitelben (tehát a kis másodpercmutató a felhúzótengellyel 90˚ ill. 180˚ helyzetben van dupla fedelű, illetőleg nyitott tokos órák számára), de műszakilag alapvetően mindegyik azonos. Mindegyiket jellemzi a tolókaros ütésvezérlés, a két hangrúdon ütő két kalapácsos ütőmű, a kiváló minőségben kivitelezett svájci horgony-gátszerkezet, a Breguet hajszálrugó és bimetál billegő, és általában a nagyon gondos kidolgozás.

 Lássuk hát magát az órát:

 Masszív dupla fedelű 14 karátos aranytok, a méretei nagyjából „szokásosak”, 50mm átmérőjű, 12mm vastag, kecses, kellemes, jól kezelhető méretű óra. A számlap aranyozott ezüstlap, szerintem a porcelán szebb, de ez is szép, a mutatók kékített acélból készültek. Alul látható a tokba remekül belesimuló tolókar, amivel az ütést kiválthatjuk, valamint 4-és 5 óra között a mutatóállításhoz kihúzandó kis tolókar. A tokban a szerkezet remekül, holtjáték nélkül illeszkedik, ami ütős óránál fontos is az akusztika miatt.

 

 A fenti két képen látható a tok belsejében megbújó acél fedélnyitó és tolókar-vezető, valamint a belső, szintén arany porvédő fedélben díszelgő „Erik Svensson, 1911/12/24” bejegyzés, amiből kiderül, hogy tehetős skandináv tulajdonosa feltehetően anno 1911 karácsonyára kaphatta, fejedelmi ajándékként. Ez az óra korának meghatározásában is irányadó, hiszen az akkor szokásos szerénységgel semmit, sehol nem jelöltek, így igen nehéz lenne kinyomozni bármit is az óráról.

 

 A számlap masszív ezüstlap, a hátoldalán ezt jelölték is. Látható, hogy a modern ütős óráknál szokott módon egy jól illeszkedő, helyére pattanó acél peremgyűrűvel, és nem számlaplábakkal illeszkedik a számlap a szerkezetre, ennek igen egyszerű oka az, hogy az ütős óra ütőszerkezetét jól beállítani, beszabályozni sok esetben már a tokba behelyezve, járatva, de még számlap nélkül lehet csak, és ilyenkor a praktikus az, ha a számlapot csak fel kell helyezni. A számlap jól vészelte át az eltelt közel évszázados időt, mint ahogy az egész óra általában remek állapotban van.

 Maga a szerkezet már látványnak is csodás:

 A szépen nikkelezett, hibátlan hidak, gondosan polírozott acél alkatrészek rögtön szembeötlenek. 8-óra irányában látható az ütőszerkezet két kalapácsa, és az egész szerkezetet körbefogó két hangadó rúd. A szerkezet a 43.5mm átmérőjű, tehát 19 ½  léniás kivitel, volt egy ennél nagyobb is, de ugyanezekkel az alkatrészekkel. A szerkezet szerényebb minőségi kivitelben is készült, ahol kevesebb követ alkalmaztak a járat számára, ez azonban a „full-extrás” kivitel, ebben minden csapot kőben ágyaztak, kőben fut az ütőmű, a kalapácsok, a fékezőmű is, ezért a kövek száma igen tekintélyes, összesen 34 darabot számlálhatnánk meg belőlük.

 Látható, hogy a rugó kilincskerekét is igen gondosan, három csavarral rögzítették, és a kilincs is érdekes, karos konstrukció, ami a glashüttei kilincsszerkezethez hasonlóan a „koppig” felhúzott óránál képes egy fognyit visszaengedni, hogy elkerüljék a rugó túlzott feszülését. Kompromisszummentes megoldás, már csak azért is, mert a rugó lefutását máltai-keresztes állító-szerkezettel határolták, így elvileg sem teljesen lefutni, sem túlfeszülésig felhúzódni nem tudna. De hát ennél a konstrukciónál a takarékoskodás egyáltalán nem volt cél, mindenből a legjobbat igyekeztek felhasználni.

 Az óraszerkezet tiszta, a kenőanyagok még jók, a billegő járása élénk, egészséges, tehát az órát szervizelni egyelőre nem volna szükséges, azonban az óra mutatói nem tökéletesen a kiütött időt mutatják, hanem 2 perccel többet üt – ez nem különösebb probléma, nem pontosan lettek a mutatók feltéve. Nagyobb gond, hogy az óra járása sem pontos. Erőteljesen siet, még a hajszálrugókulcs szélső állásában is napi 3-4 percet, ezzel tehát kezdeni kell valamit.

 Hogy pontosabban lássak, az órát feltettem a vibrográfra, az alábbi járásképet produkálta:

 Látható, hogy az óra járását jelző pontsor erősen jobbra halad – az óra siet. Valamint két, párhuzamos vonalat húz, ami erős esési hibát jelez, vagyis az óra két féllengése nem egyforma, aminek oka az, hogy a billegő nyugalmi állapota nem pontosan középen, a horgony villái között van, hanem valamelyik oldalon. Ez a billegő hajszálrugóhoz képest való kis elfordításával lehet elérni, amit könnyű megoldani, hiszen a hajszálrugó egy kis gyűrűvel szorul fel a billegő tengelyére, és ez lehetővé teszi, hogy elfordítsuk. A billegőn pedig valamennyit nehezíteni kell.

 A hibátlan óra járásképe egyetlen, teljesen egyenes vonal kellene, hogy legyen – és egy ilyen minőségű óra tud is efféle járásképet produkálni, így érdemes küzdeni vele.

A javításhoz kiemeltem a szerkezetet a tokból, majd a billegőt is a helyéről, így még jobban szemügyre lehet venni, elmerülni a részleteiben:

 Érdemes közelről is megszemlélni a horgonyt, hibátlan kidolgozású, gondosan elsimított élekkel, és általában az összes alkatrész után-munkálása nagyon magas színvonalú (az alul, jobboldalt látható, kiálló kis fémnyelv az ütőszerkezet felhúzókarja). Fedőkövet kapott a gátkerék is a pontos megvezetés érdekében:

 A billegőbe először két plusz nehezítő csavart tettem be (a sokkal kisebb csavar a két nagyobb között). Látható a billegő finom kidolgozása, és a gyönyörűen kékített Breguet spirál is:

 Ez azonban túlzásnak bizonyult, ettől az óra már szabályozhatatlanul késett. Ennyit tehát nem kell nehezíteni rajta, elegendő lesz néhány alátét a súlycsavarok alá:

 Ez eredményre is vezetett, ha nem is a kulcs teljesen közép állásában, de attól alig eltérő helyzetben az óra szép, egyenes vonalat húz, így a szabályozást sikerült megoldani.

 Érdemes azonban elmerülni a „lényegben”, hiszen az ütős órák ütőszerkezete a legtöbb esetben a számlap alatt bújik meg, így az óra komplikáltságának valódi mértékét nem mutatja a felületes szemlélő számára. Íme, ezt láthatjuk a számlap alatt:

 Feltűnő a kiváló minőség. Az összes kar, rugó gondosan átcsiszolt, élei letörtek, felülete polírozott. A nagy terhelésnek kitett, sűrű fogú állító-óra- és váltókerék réz helyett acélból készült. A nagyobb szilárdság érdekében elkerülték a sarkos, éles letöréseket, ívesen, lágyan fordítva vezetik a karokat, rugókat. A minőségi percütő szerkezetekre jellemző módon a szerkezet csapágylemezének peremére is felvitték a percskálázást, így feltéve a mutatókat számlap nélkül is pontosan látható a mutatott idő, és vizsgálható-beállítható hozzá mérten az ütés.

 Az órakereket levéve középen látható a perc-ütőmű lelke, a perctárcsa. Ez egy négykaros kis „kerék”, amelyen 15 fokozatban van lépcsős fogazás, a perc tapintókar számára, amit balra tőle látható.

 Az idő kiütéséről pedig két fogas-ív gondoskodik, az első üti az órákat és a negyedeket, a második a perceket. A kompromisszummentes szerkezet jellemzője, hogy az ütőmű teljes felhúzása után szabadul fel az órák, a negyedek és a percek tapintókarja, ha a kart nem toljuk egészen a jól érezhető kioldásig, akkor az ütőmű ütés nélkül, üresen fog visszafutni. Ez azért igen jó megoldás, mert nem fordulhat elő, hogy az óra nem a pontos időt üti. Az egyszerűbb, fogasléces – nyomógombos, olcsóbb kiviteleknél (főleg negyedütős szerkezetekben) jellemző, hogy ha a nyomógombot nem nyomjuk ütközésig be akkor kevesebb órát ütnek (ami előfordul, különösen mert a gomb benyomhatósága nem állandó, függ az időtől, például 1 órakor egész kicsit lehet benyomni, 12 órakor meg teljesen, hiszen közvetlenül az óraütő tárcsát fordítjuk el ilyenkor, az órát tapintótárcsáján való ütközésig ).

 Ennél a szerkezetnél ez nem fordulhat elő, vagy a pontos időt üti, vagy semmit. Az alábbi képen a tapintókarokat és fogas-íveket láthatjuk kinagyítva, valamint a kalapácsok emelőit:

 A szerkezetben tulajdonképpen egyetlen kompromisszumot kötöttek: és ez a fékszerkezet, amelynek feladata az, hogy az ütőszerkezet lefutását egyenletessé és szabályozható gyorsaságúvá tegye. Itt sem a minőségben, hanem a konstrukcióban keresendő a kompromisszum. A lefutást szabályzó megoldások közül ugyanis a legjobb a centrifugális fékes megoldás (az alábbi képre kattintva egy kis videón egy ilyen fékkel készült negyedütős órám látható működés közben - ez egy érdekes, de szerényebb minőségű Lemania szerkezet):

 A centrifugál fékes megoldás zajtalan és nagyon hosszan stabil marad, de egy nagy hibája mégis van – ami miatt a LeCoultre tervezői nem ezt választották – mégpedig az, hogy nagy a helyigénye. Emiatt a legtöbb esetben a szerkezet felett kell elhelyezni, amitől az vastagabbá válik. Márpedig ez a percütő lapos, finom kivitel, nem véletlen, hogy karórában is alkalmazható lett. Ezért egy technikailag egyszerűbb, nem teljesen zajtalan megoldásként a mozgó nyelves, Clement horgonyos kis rezgő féket alkalmaztak, mégpedig egy sajátos, az alábbi két, elterjedt konstrukció egyfajta hibridjét jelentő kivitelben:

 

 Az alábbi két képen megnézve látható, hogy ez a fékrendszer egészen kevéske helyet foglal el, és a nagyon kis méretek miatt nem csak a hellyel tudtak takarékoskodni, de a kicsiny rezgő tömeg miatt a hangja is alig hallható zümmögéssé szelídült. A nagy igénybevételnek nemes anyagok alkalmazásával feleltek meg, az egész fékszerkezet kőben fut, a rezgő horgonyocska a legkiválóbb acélból van, az őt rezgető gátkerék kopásálló aranyötvözet. Remek szép részlete ez is a szerkezetnek:

 

  Végezetül érdemes meghallgatni azt, hogyan üti el egy percütős óra a 12 óra 59 percet, amit az alábbi linkre kattintva meghallgathatunk: 12 óra 59 perces ütés

 

 

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu