Az „albán tengeralattjárók”, avagy két olcsó
sport-búváróra bemutatása
|
Jelen irományomban két kifejezetten jutányos árú
sport-búvár órát szeretnék bemutatni. Mindkét óra a legendás Rolex Submariner
„utánérzése”, kifejezetten arra kívánnak hasonlítani, és mint látni fogjuk,
nem csak a megjelenésben, de a használati értékben is sikerült a nagybecsű
elődöt sikeresen utánozni – ha egyenértékűt alkotni nem is. No de mennyiért! Az első versenyző a Vostok Europe új K3
Submarine modellje. Nos, ránézésre is szép nagy vasáru. 48*41*12,5 mm méretű,
20mm-es acélcsattal. Viszonylag súlyos, nagydarab óra, két szemmel
megkurtítva is 132 gramm. Nagyobb és nehezebb is, mint az utánzandó Rolex
Submariner, de ezt nem rónám fel neki hibaként, hiszen ma igencsak divatja
van a böhöm nagy óráknak, sőt, nem egy ismerősöm szíve szerint lavór méretű
órát hordana legszívesebben. J Ha a lavórvágyat nem is képes kielégíteni, de
vitathatatlanul méretes alternatívát ad Vostokék új modellje:
A tok minősége jó. Nagy acéldarab, csavaros
hátlappal, rajta üvegablakkal. A lünetta a búvárórákon elvárt módon egy
irányba – az óramutató járásával szemben - tekerhető, egyszerű acél
lemezrugóval megtámasztott. A Rolex golyókon forgó megoldása bizony finomabb,
ez a lünetta érezhetően érdesebben mozog, de azért nincs semmi baj vele,
szépen racsnizva tekerhető. A lünetta tulajdonképpen nem kerek, hanem
sokszögletű, de olyan sok szögletű (12) és lekerekített élű, hogy mégiscsak
kereknek hat. Jól néz ki, zománcfestett, ami a karcokat is elég jól állja. A korona menetes koronazáras, masszív acél.
Erős és ellenálló, de nem mozog túl könnyen. Ki- és becsavarni egyaránt kis
erőfeszítést igényel – még elfogadható mértékben. Ha már ki van csavarva,
akkor viszont aránylag könnyen jár, a Rolex bizony jóval finomabb, nem igazán
kényelmes a koronán keresztül húzni az órát, de problémát azért nem okoz, de
kétségtelen, hogy egy nagyobb, kézre állóbb koronával jobb kezelésű is
lehetne. Az üveg kristályüveg. Nem plexi, de nem is
zafír. Megkarcolódhat, viszont ha már karcos kicsiszolni igen nehéz – ám
legalább olcsón cseréltethető. Szög alatt nézve kicsit torzít is, nem
zavaróan, de észrevehetően. Tükrözés-mentesítés „természetesen” nincs, ebben
a kategóriában ezt még nem várhatjuk.
A csat viszont jó! Oyster stílusú háromsoros
csat, minden szem tömör acél, stiftes rögzítéssel. A zár szintén Oyster
típusú acéllemez zár, biztonsági rögzítővel, gyorshosszabbító viszont nincs
rajta – bár búváróránál ez elvileg illendő lenne, amúgy én még soha nem
tapasztaltam, hogy hiánya gond lett volna. Igaz, merülni sem merültem még a
strandbéli mélyvíznél mélyebbre. J Mindenesetre az egész nagyon erős, nehéz,
robusztus. Kicsit szőrtépős fajta, nem zavaróan, de az eredeti Rolex SUB, és
általában a Rolex csatjai tudnak valamit – azok nekem soha nem tépték a szőrt
a csuklómon. De ezzel együtt jó kialakítású, érdes-éles szegélyek sehol
nincsenek rajta, áttolták rendesen a polírozógépen, mielőtt diszkréten
mattírozták. A tokhoz illeszkedő záró-szemek lemezből vannak, nem tömörek, de
jó vastagok.
A hátlap menetes, tömített – természetesen –
de itt nem is akarták Rolexéket utánozni, rendes, körmös nyitóval kezelhető
acél hátlapot kapott az óra közepén szép kis üvegablakkal a szerkezetet
megmutatandó. A vízzáróság 100m avagy 10 bar, nem igazán mélytengeri
hitelesítésű, de azért bátran vízbe lehet vele merészkedni. Átlagos koca
könnyűbúvár amúgy sem nagyon merül 10-20m alá, és odáig ez biztosan megfelel.
A számlap elrendezésében nem követi a
Rolexet, más. Jól leolvasható, közelről megszemlélve a mintázat minősége is
megfelelő. Egyszerű fém számlap, festve, de előre sejthetően tartós,
színtartó kivitelű. Az indexek is festettek, méghozzá szép, domború módon, a
mutatók festett acélmutatók, egyenesek, nem a Rolex „Merci-csillag” végű
mutatói. Az alkalmazott fehér színű luminova festék szépen világít, de
rettentő kitartónak aligha nevezhetjük – nem hogy reggelig nem tart ki a
fénye, de két-három óránál sem húzza tovább, utána már csak valami halvány
derengésre képes. Igaz, tapasztalatom szerint az eredeti Rolex Sub is igen
haloványka már reggelre, de azért még látni belőle valamit. Ám ebből már
legfeljebb sejteni, hol bóklásznak a mutatók. Az óra dátumos, a dátumablakot 6 óránál
helyezték el, felette az éjszaka-nappal indikátor látható. Ez tulajdonképpen
egy egyszerű, a váltókerékről meghajtott tárcsa, ami 24 óra alatt fordul
körbe, és a rajta elhelyezett fekete/kék indikációval mutatja a napszakot.
Haszontalannak nem haszontalan, de nem is különösebben fontos kiegészítés. A dátumszerkezet
gyorsan, ugorva váltó, de egyszerű szerkezet. Gyors dátumállítási lehetőség
nincs, ami bizony hiányosság. Igaz, elég az órát 9h-ig visszatekerni, hogy
újra váltson, de akkor is elég nagy tortúra fél hónapot előretekerni. Kinyitva a tokot, műanyag tokgyűrűt
találunk. Hát igen, egy Rolexbe ilyesmit nem tennének bele. De mielőtt
megköpködnénk, a legalsó képen egy Breitling Colt modell látható, a maga alap
2824-es ETA szerkezetével, és bizony egy műanyag tokgyűrűvel. Ha a Breitling
nem szégyellte ezt a nem túl igényes megoldást, akkor a Vostokot ne átkozzuk
ki emiatt. Erős, a célnak megfelel, és ebben a kategóriában ez általános – de
persze egy jó kis forgácsolt sárgaréz, vagy pláne acél gyűrűt szívesebben
láttam volna. De nem láttam.. J
A szerkezet azonban mindenképpen erőssége az
órának. A Vostok 2416-os modellje, igen szép kiállításban. Az alapszerkezet
évtizedek óta ismert, végtelenül kiforrott, erős, megbízható. 31 köves, ami
igen jól hangzik, bár a nagy kőszám alapvetően abból adódik, hogy az
automatika kilincsszerkezete a Girard-Perregaux által a 40-es években
kifejlesztett záróköves kilincskerekekre épülő konstrukcióját követi, és két
kilincskerékben van 5-5 kis rubinkorong, ami jócskán megdobja a kőszámot. De
amúgy sem takarékoskodtak a jó megoldásokkal, a rotor golyóscsapágyazott, az
egész szerkezet gondosan kialakított, tisztességes kivitelű svájci
horgony-gátszerkezet. A billegő semmi különös, 19800 A/h lengésszámú, már nem
a legolcsóbb nikkel billegő, a hajszálrugó lapos, egyszerű kulccsal. A
szerkezetre megadott -10/+30mp gyári pontosság mindenesetre igen pesszimista,
a tapasztalataim szerint ez a szerkezet ennél sokkal jobbat is tud. A kivitele kifejezetten gyönyörű! A rotor
fekete festést kapott, Vostok Europe jelzéssel, a szerkezet genfi csíkozott, nikkelezett
vagy ródiumozott, a csavarok kékítettek. Kifejezetten igényes, szép, műszer
benyomást kelt, kellemes rápillantani, sokkal szebb egy átlagos kivitelű ETA
szerkezetnél – ha jobbnak nem is jobb. Az óra gyári beszabályozottsága nem volt túl
fényes. Bizony sietett legalább 20 másodpercet naponta. Viszont a vibrográfon
meglehetősen stabil, egyenes vonalat produkált, beszabályozás után
nekiálltam, és egy alapos pontossági tesztet végeztem mindkét órán. Az
elvégzett teszt a COSC kronométer ellenőrzéshez hasonló, de talán még annál
szigorúbb is volt. Mértem az órákat szobahőmérsékleten (kb: 22°C) minden fizikális pozícióban, és alacsony,
illetőleg magas hőmérsékleten is. A COSC mérés 20°C átlaghőmérsékleten mér, és
ellenőrzi az órát 10°C, illetőleg 40°C hőmérsékleten is. Én hűtőszekrényben,
illetőleg egy jó meleg radiátoron mértem, így ennél hidegebb és melegebb
hőmérsékleteken történt az ellenőrzés. A mért adatok az alábbiak lettek:
A jelek szerint alapvetően késésre sikerült szabályozni,
persze ez könnyen korrigálható. A pontosságnál úgy sem ez a könnyen
módosítható érték, hanem a szórás a lényeges. Nos, az óra láthatóan azért
jelentős szórást mutatott, a 17 nap alatt mért legnagyobb és legkisebb
eltérés egy 24 másodperces tartományban maradt. Az óra változatlan
helyzetben, mozgatás nélkül is mutatott szórást, ami a gyártás apróbb
pontatlanságait mutatja. A legnagyobb pozícionális hibát a „korona balra”
helyzetben, tehát fejjel lefelé mutatja, a talán legkisebbet a korona jobbra
helyzetben. Ez így is van rendjén, a lapos hajszálrugóval készülő rendszerek
tulajdonsága, hogy a hajszálrugó belső, billegőhöz erősítésének függvényében
van egy kitüntetett helyzetük (Julius Grossmann szabály), ahol nem mutatnak
pozícionális hibát (természetesen elvileg fekvő helyzetben sem). Ezt a
kitüntetett irányt karórában a „korona jobbra”, tehát álló helyzethez
igazítják, a legnagyobb hiba pedig emiatt a fordított helyzetben keletkezik. A mérések alapján mindenesetre kronométer
pontosságot nem várhatunk ettől a szerkezettől, de a gyári – szerény –
specifikációnál mindegyik általam látott Vostok 2416 sokkal jobbat tudott
nyújtani. Megfelelően beszabályozva a tényleges napi hordásban bőségesen
megfelelő 5-8 másodperces pontosságot az óra nyújtani tudja. Az óra ráadásul limitált szériás, elvileg
1000 példányban készül. Így sokkal exkluzívabb, mint a sokkal drágább
versenytársak. És még a csomagolást sem szólhatjuk le, kellemes fekete-vörös
színvilágú, fedeles kocka kartondobozban kapjuk az órát, kis fekete bársony
párnára csatolva. Jól mutat a vitrinben is.
Egy óra megítéléséhez talán a legfontosabb ismérv
az ára. Nos, ez az óra acélcsattal kb: 36eFt bruttó kiskereskedelmi áron
kapható – ez pedig nem sok. Ezért a pénzért egy hamisítatlanul manufakturális
órát kapunk, máshol nem használt, igényesen kivitelezett, amúgy jó
középkategóriás minőségű szerkezettel, robusztus, ellenálló és mutatós
tokban. Ha „nyúzásra” szánjuk, akkor legfeljebb a zafír üveg hiányát róhatjuk
fel neki, de olcsó szervizelhetősége némileg ellensúlyozza e hiányosságot. Véleményem szerint korántsem igénytelen, és
kiváló ár/érték arányt nyújtani tudó „Submariner-pótló” modell, amiben sok
örömét lelheti tulajdonosa. ---------------------------------------------------------- Nézzük
a következő versenyzőt, a Robert-féle Octopust!
No ez még nagyobb vas, egy számmal a
Vostokot is felülmúlja. Teljes csathosszal 190 gramm, amit bizony már érezni
a csuklón, 50*42*13mm-es tokjához 22mm-es fémcsat csatlakozik. Impozáns. Vagy
drabális. Kinek, hogy tetszik. És még ráadásul „Swiss Made” is, az óra
ugyanis valóban svájcban, svájci szerkezettel készül. Nem kínai utángyártás. Megjelenésében ez az óra egészen híven
követi a Rolexet. Jó alap lenne egy Rolex hamisítványnak, apró részletekig
egyezik vele. Ezt azonban sok gyártó megteszi, és amíg nem lépik át azt a
bizonyos képzeletbeli Rubicont azzal, hogy Rolexnek feliratozzák az órát,
addig ezzel nem nagyon törődik senki. A puszta hasonlóság okán meg
leszólhatnánk akár az Omega SMP-t, vagy a Blancpain Fifty Fathomot is –
hiába, a jó öreg SUB az etalon mindenkinek.
A tok tehát SUB jellegű, masszív acél.
Tömör, csavaros hátlap, itt nincs üvegablak, vannak helyette feliratok.
Amelyek 1000 láb, avagy 300m vízzáróságról szólnak. A kubatúrát elnézve ez
hihető is, és ez már komoly ellenálló képesség. A hátlap esetén amúgy némi
józanságot is láthatunk, ugyanis a Rolexhez hasonlóan recés gyűrű a hátlap
széle, de ennek mérete, profilja nem is közelít a Rolex méreteihez. Tehát
Rolex toknyitóval nem is lenne a tok nyitható, körmös nyitóval viszont menthetetlenül
elnyúznánk a recéket, ezért ez csak dísz, és beljebb kialakítottak hat
bemarást, amiben szépen meg tud a rendes toknyitó kapaszkodni. A korona nagy,
a Vostokénál nagyobb (a Vostok 6mm, ez 7mm átmérőjű), jól megfogható, könnyen
fel-le csavarható. Természetesen ez is koronazáras. Összességében remekül
kézreáll, jól kezelhető, gyakorlatilag ugyanolyan jól, mint a Rolexé. A
pontossági tesztek alatt egyértelműen meg is tapasztaltam, mennyivel könnyebb
volt naponta felhúzni az órát, mint a Vostokot. A zöld zománcozású lünetta
recés szélű, teljesen a Rolexére hasonlít. Szintén egy irányba tekerhető, és
nagyjából ugyanolyan könnyen, talán kicsit hangosabban „recsegve” forog, mint
a Vostoké, vagyis valamivel nehézkesebben a Rolex SUB-nál, de azért jól kezelhető.
Az üveg – minő öröm! – bizony zafír,
ugyanúgy nagyítóval a dátumablak felett, mint a Rolex SUB esetén. Bár elég
vastag, nem torzít, nem is csillog. Szép!
A csat tényleg jó darab. Szélesebb (22mm 20
helyett), erősebb, nehezebb a Vostokénál, és nagyon jó kidolgozású. Szépen
átpolírozott, Egyáltalán nem tépte a szőrt, ami nem jellemző. Szintén finoman
mattírozott, és részleteiben is bátran hasonlítgatható a Rolexéval. Tömör
acél minden. Tömör acél az összes szem, és bizony nem stiftekkel, hanem
csavaros kötéssel kapcsolódnak a szemek:
Tömör acél a tokhoz illeszkedő záró szem is,
vastag acélból készült az áthajló zárrész is, a záró csat persze – akár a
Rolexnél – acéllemez, de megvan a biztonsági zár, és itt már a
gyorshosszabbítót is megtalálhatjuk. Erről a csatról nagyon jó a véleményem,
sokkal drágább órákon sincs különb. Csak nehéz, de ez gusztus dolga:
A számlap Rolex epigon. Az indexek fém
keretei is megvannak, a mutatók is Rolexesek, sőt, még a feliratok
elrendezése-betűméretei is igen hasonlóak. A Rolex/Robert felirat pár
méterről akár össze is téveszthető, még a cégemblémát is elnézhetjük – bár a
Robert emblémája nem korona, hanem kerek formájú. A minősége jó, jobb a
Vostokénál, bár láthatóan némileg egyszerűbb a Rolexénál. A világító festéket
a Vostoktól lopták, vagy az lopta tőlük. Vagy együtt lopták valahonnan. Még
az is lehet, hogy vették.. J Mindenesetre, bár kicsit sárgásabb árnyalatú, mint
a Vostok kifejezetten fehér indexei, de még annál is rövidebb ideig világít.
Vagyis rövid ideig élénken, aztán már igen haloványan, pár óra elteltével
fénye végképp elenyészik. Hát, ez van. Az órában a jól ismert, hovatovább
mindenhonnak visszakandikáló ETA 2824-2 szerkezet ücsörög. Eltekintve attól,
hogy már messziről köszönünk egymásnak, és ellenállhatatlan álomkór száll rám
az izgalomtól, ha megpillantok egy újabb 2824-est, rosszat nem mondhatok róla.
Korszerű, pontos szerkezet. 25 köves automata, golyós-csapágyazott rotor,
Eterna alapokon. 28800-as lengésszám, nagy pontosság, másodpercstop, gyors
dátumállítás. Pontos, megbízható szerkezet, unalmasabb és hétköznapibb a
Vostokénál, de sokkal korszerűbb, pontosabb, már-már túlzottnak is mondható
elterjedtsége okán szervizelése is feltehetően örök időkre megoldott.
A szerkezet díszítettségéről túl sokat nem
írhatok, mert ilyenje nem nagyon van neki. Szokásos mecaline kivitel, jól
kidolgozott, gyári állapot, gondosan eldolgozva, nikkelezve, néhány kékített
csavarral. Azért azt el kell ismerni, hogy a svájci minőség így is jobb, mint
az után-finomított orosz, de látványosnak nem nevezhető. Nem is volt cél, az
óra nem üveghátlapos. Bepillantva a tokba azonban még mást is
láthatunk. Nevezetesen egy szép, erős acél tokgyűrűt. Műanyag sehol!
Emlékezzünk csak a Breitlingre, ahol teljesen ugyanez a szerkezet plasztikban
kucorgott. Itt bizony fém van, mégpedig pontosan illesztve. Hümm.. A pontossági teszteknél először is
megnéztem a gyári állapotot. Erről már az első nap után kiderült, hogy
csapnivaló, az óra sietett majdnem fél percet. Ám a vibrográfon gyönyörű,
hibátlan vonalat húzott, a szerkezet tehát a tőle elvárhatóan jól teljesít,
csak be kell szabályozni. Miután ez megtörtént, a Vostokkal együtt
teszteltem, egymás mellett járatva a két órát, az ott leírt körülmények
között, és az eredmények az alábbiak lettek:
Stabil, pontos szerkezet. Lám, a műszeres
beállítás ellenére a gyakorlatban ez is késik – ebből is látszik, hogy a
beszabályozás első, de nem befejezett lépése a műszeres beállítás, majd jön a
megfigyelés. De ez a szerkezet pontos, a beállításokat finomítva tud sokkal
jobb pontosságot is. Ami látható: az óra azonos pozíciókban jóformán nem
mutat szórást, jelentősebb eltérést csak a radiátoros tesztnél mutatott (a
Vostok is), de ott a hőmérséklet is ingadozott igen alaposan. A legnagyobb
pozícionális hibát ez is „fejjel lefelé” produkálta – ahogy a lapos
hajszálrugóval szerelt konstrukciótól el is várható. Ám a teljes mérés alatt
az óra egy 9 másodperces eltérési intervallumban maradt. Tekintve, hogy a
COSC kronométer tanúsítvány elnyeréséhez egy -4/+6 másodperces, vagyis
összesen 10 másodperces intervallumban kell maradnia az eltéréseknek, és az
én méréseim némileg szigorúbb feltételek mellett zajlottak, így kijelenthető,
hogy ez a szerkezet, ha nem is játszi könnyedséggel, de minden bizonnyal
megkapná a kronométer minősítést. A csomagolás
kellemes. Nagyon szép, lakkozott fahatású fekete díszdobozt kapunk, amelyről
csak igen tüzetes vizsgálat után egyértelmű, hogy „faanyagát” nem az erdőben,
hanem a szerves kémia boszorkánykonyhájában kell keresnünk. Elegáns, és szép,
fehér (mű)bőrhatású párnácskára csatolva, jól lefóliázva adják az órát. Ez is
jól mutat, akár szobadísznek is:
Az ára pedig kb: 55 ezer forint. Nos,
ennyiért kapunk egy nem túl izgalmas, ám pontos és jó szolgáltatású, korszerű
szerkezetet, egy nagyon jó tokot és csatot, zafír üveggel, megtévesztésig
Rolex Submariner kinézettel – mégsem átcímkézett hamisítványként. Használati
értékében ez az óra erősen közelíti az eredetit, és szubjektív véleményem
szerint nem marad el a hasonló szerkezetet beépítő „nagy nevektől”, nehezen
látom be, hogy mennyiben rosszabb náluk, miközben ára töredéke amazokénak. A mérete túlzó kicsit egyedül számomra, ám létezik
belőle egy „médium” méret is, amely 39mm átmérőjű, és ugyanilyen, de 20mm-es
csattal készül, ugyanennyi pénzért. Azaz nagyjából az eredeti SUB méreteit
hozza, és kisebb csuklójúak is elboldogulnak vele:
Hát elgondolkodtató alternatíva. Mindkettő.
A Vostok oroszos hangulatot csempész a Rolex stílusvilágába, és nagyon szép,
egyedi szerkezetet nyújt, olcsón. Nem tagadható ugyanakkor, hogy a Rolexet, a
Robertet és a Vostokot egymás mellé téve az első kettő egyértelműen
„műszerebb” benyomást kelt, ugyanakkor a Rolex és a Robert között korántsem
látszik már az árkülönbséggel arányos minőségi különbség. Egészen őszintén
szólva, futó kézbevételre, felületes szemlére kiugró minőségi eltérés nem is
látszik közöttük, ami feltűnő, az a Robert sokkal nagyobb súlya. Itt egy
kimondottan masszív, minőségi tokot-csatot párosítottak egy unalomig bevált,
jó szerkezettel, és teljesen elérhető árral. Pár gondolat erejéig
visszatérnék a beszabályozottságra. Sokan valószínűleg felhördültek a gyári
pontosságról szóló tapasztalataimat olvasva. Valóban, nem vitték túlzásba a
pontosra szabályozást – ám az is lehet, hogy megtették. A mechanikus óra
érzékeny egyensúlyú szerkezet. Járása megváltozhat már egy erősebb ütéstől,
és a kenőanyagok, olajfilmek kissé „odébbmászhatnak”. Különösen nyugalmi
helyzetben. Gyakori jelenség, hogy egy adott pontossággal látszólag nagy
stabilitással járó szerkezet pár hetes megállás után kicsit másképp jár.
Saját tapasztalatom, hogy frissen szervizelt, újraolajozott órát nem is
érdemes rögtön beszabályozni, hanem előbb néhány napig, egy hétig
folyamatosan járatni érdemes, és utána kell beszabályozni, ugyanis az
összerakás-kenés utáni elindulási állapotához képest 5-10 másodperces
változás áll be pár nap alatt – ami utána már stabil lesz. Az órásmester teendői között
nem véletlenül szerepel legelső pontként az új óra eladásra történő
felkészítése! Egy ilyen óra az üzletbe kerülése előtt is, és a vásárlónak
átadása előtt is jellemzően hosszú ideig áll. Esetleg megy időnként, de
inkább áll, közben szállítják, lökdösik. Márkás, drága óra a hazai
kereskedelmet ismerve könnyen lehet, hogy akár éveket áll a kirakatban, amíg
tulajdonosa a csuklójára csatolhatja. Ilyen előélet mellett a gyári
beszabályozottságnak szinte már nincs is jelentősége, az órát a
kirakatból-dobozból egyszerűen nem lenne szabad a vevőnek odaadni! Kellene
kérni két napot legalább, újra beszabályozni az órát, figyelni a járását, szükség
esetén – bizony ez sem ritka – átadás előtt már szervizelni. Ezt az üzletek
általában nem teszik meg – szégyellhetik is miatta magukat – ám ennek
következménye, hogy soha nem tudhatjuk, elvileg jó minőségű, pontos és új
óránk milyen eredményt fog a gyakorlatban produkálni. Emiatt azonban én nem
is szoktam felróni a gyári beállítás minőségét egy új óránál – a végleges,
finom beállítást elvileg a kereskedő/órás kellene, hogy elvégezze! |
Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu