Egy igazi érdekesség: Pall Weber, digitális kijelzésű zsebóra restaurációja

  Ezen írásomban egy 1890 tájékán készült, érdekes, különleges szerkezetű zsebórát szeretnék bemutatni. Az óra a Cortebert gyártmánya, aki – mint gyártó – már akkoriban is jó nevű, kizárólag precíz, igényes órákat készítő cég volt. A szóban forgó órát azonban a szerkezete teszi igazán érdekessé. Ez a szerkezet volt ugyanis akkoriban az egyetlen ismertté vált, ténylegesen bevált, tartós és minőségi, ugyanakkor igazi „digitális” kijelző-szerkezetű konstrukció. Ez az óra két kis kijelző-ablakban digitálisan, tehát számokkal mutatja az órákat és perceket, ám nem az olcsó konstrukciókra oly jellemző lassan forgó, különösen az órák váltásánál nagyon bizonytalanul leolvasható tárcsákon, amelyek tulajdonképpen semmiféle „komplikációt” nem jelentettek, csupán mutatók helyett egy-egy számtárcsát forgattak a mutatótengelyek. Nem, ebben az órában valóban pontosan percenként ugró számok jelzik a perceket, és óránként hajszálpontosan vált az óra kijelzése is. A szerkezet híre mára „legendává” érett, amit különösen erősített, hogy ezt a konstrukciót licencben nem csak a Cortebert, hanem az anno még feltörekvő, de már akkor is jó nevű IWC is megvásárolta, és gyártotta. Sok nem készült belőlük – drágák voltak – így mára értékes ritkaságok lettek, még ez a Cortébert kivitel is – persze kifogástalan állapotban – 1500-2000 Euró körül cserél gazdát – már ha egyáltalán felbukkan belőle.

  A kezeim közé került óra állapota azonban meglehetősen siralmas. Nem működött, hiányzott a koronája, az idő beállításához szükséges kis nyomógombja, a tok pedig „Gunmetal”, tehát vegyileg barnított acél, mára csúful megkopva, és sok helyen erősen megrozsdásodva. A legjobban a számlap fájt, azt – „a szokásos módon” – a számlaplábaknál történt szakszerűtlen feszegetéssel eltörték, a kipattanó körömnyi porcelán darabok pedig elkallódtak. Nagy kár, mert a számlap színes, így igazán észrevétlenné már nem lehet ezt a hibát tenni, de amit tudok, megpróbálok…

  Először a számlapot vettem kezelésbe. Több napos kotyvás áztatás kipucolta a ragacsos, összekent porcelánt, eltüntette a rossz javítgatások nyomait, és fémtisztává pucolta a kilátszó rezet: Látható, hogy milyen szép volt ez a számlap, a porcelán külső része égszínkék, és külön égetett, finom, gondosan formált – szerencsére ép – betétekkel van kirakva a két számablak. A másodpercmutató köre hagyományos, kis mutatós – ebbe sajnos „belehasít” a törés, és a 6 óra irányában folyóírással felírt „Manufacture Cortébert” felirat is félig hiányzik – ezt nem is fogom tudni pótolni. Kár..

  A számlap csúf sérüléseit hidegzománccal – emaillal – javítottam, némi vesződséggel elfogadhatóan sima, egyenletes felületet jött létre:

  Az égszínkék sáv rendbehozatala persze nem sikerült tökéletesre. Kék és fehér modellfestékből kikevertem egy ránézésre leginkább hasonlító égszínkéket, és alaposan felhígítva, több rétegben óvatosan átfestegettem a kérdéses részeket. Látszik, persze látszik a „gyalázat”, de legalább folthatásában elfogadható lett a számlap:

 

  Száradás után a felület egész jó, pótoltam a kis pöttyöcskét a másodperckörben is, és alapos tisztítás-áztatás után kézbe vettem a tokot:

  

  Hát, elbánt vele a sors.. Bár azért tönkrementnek aligha nevezhető. A vegyileg létrehozott, eredetileg fényes védőréteg mattra kopott, és az amúgy igen erős, masszív minőségi acél tokot megtámadta kívülről sok helyen a rozsda is. Mattak a réz szerelvények is. Az óra utólag kapott belső üveg hátlapot, pontosabban egy illeszkedő réz lünettát, benne lapos, „savonette” üveggel. Igazi érdekessége a toknak, hogy bár minden szempontból dupla fedelűnek minősül (elvileg a koronával nyitható a fedél), de kialakítottak két, réz peremmel díszített ablakot a fedélen, így az óra becsukott fedéllel is leolvasható, csak a másodpercmutatót nem látjuk ilyenkor.

  Tűnődtem, mit lehet tenni ezzel a tokkal. Tulajdonképpen így sem rossz és csúnya, de ilyen értékes és érdekes óra azért ennél mégiscsak jobbat érdemelne. A barnítást rendbe hozni nincs módomban, ráadásul a rozsda által már kicsit kikezdett felületen nem is lenne egyenletes. A lefestés „gagyi”, nem adna tartós eredményt. Végül úgy döntöttem, lecsiszolom az egészet, legyen fényes acél. Szerencsére kis ügyeskedéssel az összes réz szerelvény kiemelhető volt, kerestem egy, a tokhoz még illeszthető koronát is a készletemből és nekiestem. A csiszolást különböző finomságú csiszolópapírokkal végeztem el, végül polírozó korongon tükrösre políroztam az egészet, és külön a többi szerelvényt is. Nem is bántam meg, az eredmény kimondottan kellemes, de keserves, több órás csiszolgatás előzte meg, mivel az acél jó minőségű, „nehezen fogyott”, és a felületi rozsda itt-ott bizony megkövetelte az alapos átcsiszolást. A tok belső felületét persze nem is tudtam volna jól kicsiszolni, de ezt nem is gondoltam fontosnak, ott megmaradt az eredeti – és ott hibátlan – fekete réteg, ellenben a tok középrészének a lünetták alól kilátszó részét is le kellett csiszolni – ez volt talán a leghosszadalmasabb:

  Az órához nagy szerencsére volt egy – nem hozzá illő, de átalakítható – felhúzó tengelycsonk is (a fenti képen a jobboldali szélen látható kis hengeres alkatrész). Igaz, az alkalmas koronához sehogy sem illett, ehhez a koronát felfúrtam, majd menetfúróval belehajtottam a megfelelő menetet. A mutatók igazításához szükséges kis réz nyomógomb elkészítése pedig szerencsére igazán nem tűnt egy nagy feladatnak, 2mm-es sárgaréz rúdból pillanatok alatt kiesztergáltam egy megfelelő méretű gombocskát.

 

  Ezzel az óra optikailag „gatyába” lett rázva, a működtető szervek is „előálltak”. Most már „csak” a szerkezetet kell rendbe tenni.. Íme a werk a számlap alatt:

  Koszos, bemattult felületek, kissé beragadt tengelyek, de amúgy ép az egész. Látható a működési elv is: a két perctárcsa és alattuk kicsit lesüllyesztve az óramutató tárcsája. A szerkezet másik oldala is hasonló állapotot mutat, hiánytalan, nagyjából ép, de erősen elszennyeződött. A szerkezet elakadásának a látható oka is megvan: a másodperckerék rubin csapágya kóvályog, a kerék így lötyög a helyén, remélhetőleg nem lesz gond a rögzítése. Az óra lapos spirállal, de igényes, ikerfém billegővel készült, az általános kidolgozása nagyon jó és igényes, minőségi, 15 köves szerkezet:

  A konstrukció „lelke” a három számtárcsa különleges kialakítása, így ezeket feltétlenül érdemes hátulról megnézni! A máltai-kereszt elvén működő, ötletes konstrukció, ahol az egyes tárcsák úgy fordítják el egy-egy lépéssel a következőt, hogy a váltások között egyben biztosítják is azokat az elfordulás ellen, így nincs szükség rögzítő rugókra sem, az egész rendszer könnyen jár, mégis minimális kotyogással a „helyükön maradnak” a tárcsák:

  A baloldali tárcsa az órakijelzőé, a középső a 10 perces tárcsa, amelyen kétszer szerepel 0-tól 5-ig a feliratozás, és félfordulatonként lépteti az óratárcsát. A jobb szélső az 1-es helyi-értékű perctárcsa, amely a peremén látható foggal lépteti tízpercenként a következő tárcsát, a köztes időben pedig a pereme pontosan beül a 10-es perctárcsa két léptető nyúlványa közé, így az meg sem tud mozdulni, mindazonáltal nem akadályozza őt a mozgásban. A tárcsák réz csapágyakban futnak, amelyek a legkisebb kopást sem mutatják – jó eredmény ez egy bő 110 éves, láthatóan sokat futott szerkezettől!

  A tárcsák eltávolítása után látható a léptető és a felhúzó-állító szerkezet egy része is:

  Látható, hogy az első perckör még kapott egy megtámasztó rugót, továbbításáról pedig a 4-óra irányában látható réz csillagkerék gondoskodik. Ugyanezt a kereket az idő állításakor a tok állító gombjának megnyomásával a baloldali kar kicsit megemeli, miközben a hornyos kereket az állító kerék irányába tolja, így a járatról mintegy leválasztja a kijelző-szerkezetet, és az szabadon tekergethető. Nincs itt semmi különlegesség, ám a szerkezet felépítése azt feltételezi, hogy maga a járat emel ezen a keréken percenként egy fognyit, nézzük meg hát, hogyan történik ez!

  Persze koszos itt is szegény óra, de látható, hogy minőségi, aranyötvözet gátkereket alkalmaztak, a horgony is szépen megmunkált. Itt még különlegességek nem láthatók, ez egy teljesen köznapi járatnak látszik, a „turpisság” a felső csapágylemez lebontása után bukkan elő:

  Látható a konstrukció lényege: a közkerék fogazata megszakított. Úgy van kialakítva, hogy egy teljes percen keresztül szépen hajtsa a másodperckereket, majd hirtelen véget ér a fogazás, és a kerék szabadon elfordul kb: 30°-os szögben. Eközben a másodperckereket egy, a képen inkább csak sejthető, alul a tengelyéhez támaszkodó kis hajszálrugó óvja a kotyogástól.  A közkerék tengelyén alul van még egy csillagkerék, ennek a fogai fordítják tovább a mutatószerkezetet továbbító, a két képpel előbb látható másik csillagkereket.

  A konstrukció elvi hátránya lehetne, hogy a közkerék megugrásakor ütésszerű igénybevételt gyakorol a másodperckerékre. Ám ez az elfordulás éppen azért nem olyan „brutális”, mert ekkor történik a kijelző-szerkezet továbbítása, és ez szépen csillapítja a kerék forgását. Amilyen egyszerű, olyan ötletes megoldás!

  Alább látható tisztítás után, már szép, aranyfényben tündökölve a „kirakodóvásár”, vagyis a szerkezet összes alkatrésze:

  Nem olyan szörnyű bonyolult ez az óra, persze több az alkatrésze, mint egy egyszerű, hárommutatós órának, de a mechanizmus inkább ötletes, mint bonyolult, hol van ez egy percütős vagy komolyabb rattrapante kronográf óra alkatrészhalmazától!

  A tisztítás után a másodperckerék sellakkal – rosszul – rögzített csapágyköve végleg kipottyant a helyéről, ezt is rögzíteni kellett:

 

  A kő korábban valószínűleg kitörött, és egy megfelelő lyukméretű, de kicsit kisebb átmérőjű kővel próbálták pótolni. Mivel ezt nem lehetett visszafoglalni a helyére, ezért – szokásos módon – ragasztással rögzítették, de nem jól így kilazult. Én is sellakkal rögzítettem, olvasztottam rá bőven belőle, így már ott fog maradni. A jobboldali képen látható, már rögzített kőről persze a sellakot beépítés előtt gondosan lekapirgáltam, a kő furatát is áttisztítottam. Az összerakott szerkezet nem csak szép, de beszabályozás után kifogástalanul, pontosan is jár:

  Finom műszer benyomását kelti, ahogy percváltásnál egész halk „klattyanással” ugrik a kijelzőszerkezet. A szerkezet konstrukciójából adódik, hogy egészen extrém, másodperc pontossággal váltja a perceket, mindig ugyanott, és mindig pillanatszerűen, ezt az egyszerűbb megoldások nem tudják biztosítani.

  Az idő becsukott fedéllel is jól leolvasható:

  A fedelet felnyitva pedig követhetjük a másodpercek múlását is. Sajna ilyenkor persze látszik a javítás is, de az óra legalább szalonképessé vált, működése ellenben teljesen hibátlan, akár napi használatra is alkalmas:

 

 

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu