Egy igazi érdekesség: Pall Weber, digitális kijelzésű
zsebóra restaurációja
Ezen írásomban egy 1890
tájékán készült, érdekes, különleges szerkezetű zsebórát szeretnék bemutatni.
Az óra a Cortebert gyártmánya, aki – mint gyártó – már akkoriban is jó nevű,
kizárólag precíz, igényes órákat készítő cég volt. A szóban forgó órát
azonban a szerkezete teszi igazán érdekessé. Ez a szerkezet volt ugyanis
akkoriban az egyetlen ismertté vált, ténylegesen bevált, tartós és minőségi,
ugyanakkor igazi „digitális” kijelző-szerkezetű konstrukció. Ez az óra két
kis kijelző-ablakban digitálisan, tehát számokkal mutatja az órákat és
perceket, ám nem az olcsó konstrukciókra oly jellemző lassan forgó, különösen
az órák váltásánál nagyon bizonytalanul leolvasható tárcsákon, amelyek
tulajdonképpen semmiféle „komplikációt” nem jelentettek, csupán mutatók
helyett egy-egy számtárcsát forgattak a mutatótengelyek. Nem, ebben az órában
valóban pontosan percenként ugró számok jelzik a perceket, és óránként
hajszálpontosan vált az óra kijelzése is. A szerkezet híre mára „legendává”
érett, amit különösen erősített, hogy ezt a konstrukciót licencben nem csak a
Cortebert, hanem az anno még feltörekvő, de már akkor is jó nevű IWC is
megvásárolta, és gyártotta. Sok nem készült belőlük – drágák voltak – így
mára értékes ritkaságok lettek, még ez a Cortébert kivitel is – persze
kifogástalan állapotban – 1500-2000 Euró körül cserél gazdát – már ha
egyáltalán felbukkan belőle. A kezeim közé került óra
állapota azonban meglehetősen siralmas. Nem működött, hiányzott a koronája,
az idő beállításához szükséges kis nyomógombja, a tok pedig „Gunmetal”, tehát
vegyileg barnított acél, mára csúful megkopva, és sok helyen erősen megrozsdásodva.
A legjobban a számlap fájt, azt – „a szokásos módon” – a számlaplábaknál
történt szakszerűtlen feszegetéssel eltörték, a kipattanó körömnyi porcelán
darabok pedig elkallódtak. Nagy kár, mert a számlap színes, így igazán
észrevétlenné már nem lehet ezt a hibát tenni, de amit tudok, megpróbálok… Először a számlapot vettem
kezelésbe. Több napos kotyvás áztatás kipucolta a ragacsos, összekent
porcelánt, eltüntette a rossz javítgatások nyomait, és fémtisztává pucolta a
kilátszó rezet: Látható, hogy milyen szép volt ez a számlap, a porcelán külső
része égszínkék, és külön égetett, finom, gondosan formált – szerencsére ép –
betétekkel van kirakva a két számablak. A másodpercmutató köre hagyományos,
kis mutatós – ebbe sajnos „belehasít” a törés, és a 6 óra irányában
folyóírással felírt „Manufacture
Cortébert” felirat is félig hiányzik – ezt nem is fogom tudni pótolni.
Kár.. A számlap csúf sérüléseit
hidegzománccal – emaillal – javítottam, némi vesződséggel elfogadhatóan sima,
egyenletes felületet jött létre: Az égszínkék sáv
rendbehozatala persze nem sikerült tökéletesre. Kék és fehér modellfestékből
kikevertem egy ránézésre leginkább hasonlító égszínkéket, és alaposan
felhígítva, több rétegben óvatosan átfestegettem a kérdéses részeket.
Látszik, persze látszik a „gyalázat”, de legalább folthatásában elfogadható
lett a számlap: Száradás után a felület egész
jó, pótoltam a kis pöttyöcskét a másodperckörben is, és alapos
tisztítás-áztatás után kézbe vettem a tokot: Hát, elbánt vele a sors.. Bár
azért tönkrementnek aligha nevezhető. A vegyileg létrehozott, eredetileg
fényes védőréteg mattra kopott, és az amúgy igen erős, masszív minőségi acél
tokot megtámadta kívülről sok helyen a rozsda is. Mattak a réz szerelvények
is. Az óra utólag kapott belső üveg hátlapot, pontosabban egy illeszkedő réz
lünettát, benne lapos, „savonette” üveggel. Igazi érdekessége a toknak, hogy
bár minden szempontból dupla fedelűnek minősül (elvileg a koronával nyitható
a fedél), de kialakítottak két, réz peremmel díszített ablakot a fedélen, így
az óra becsukott fedéllel is leolvasható, csak a másodpercmutatót nem látjuk
ilyenkor. Tűnődtem, mit lehet tenni
ezzel a tokkal. Tulajdonképpen így sem rossz és csúnya, de ilyen értékes és
érdekes óra azért ennél mégiscsak jobbat érdemelne. A barnítást rendbe hozni
nincs módomban, ráadásul a rozsda által már kicsit kikezdett felületen nem is
lenne egyenletes. A lefestés „gagyi”, nem adna tartós eredményt. Végül úgy
döntöttem, lecsiszolom az egészet, legyen fényes acél. Szerencsére kis
ügyeskedéssel az összes réz szerelvény kiemelhető volt, kerestem egy, a
tokhoz még illeszthető koronát is a készletemből és nekiestem. A csiszolást
különböző finomságú csiszolópapírokkal végeztem el, végül polírozó korongon
tükrösre políroztam az egészet, és külön a többi szerelvényt is. Nem is
bántam meg, az eredmény kimondottan kellemes, de keserves, több órás
csiszolgatás előzte meg, mivel az acél jó minőségű, „nehezen fogyott”, és a
felületi rozsda itt-ott bizony megkövetelte az alapos átcsiszolást. A tok
belső felületét persze nem is tudtam volna jól kicsiszolni, de ezt nem is
gondoltam fontosnak, ott megmaradt az eredeti – és ott hibátlan – fekete
réteg, ellenben a tok középrészének a lünetták alól kilátszó részét is le
kellett csiszolni – ez volt talán a leghosszadalmasabb: Az órához nagy szerencsére
volt egy – nem hozzá illő, de átalakítható – felhúzó tengelycsonk is (a fenti
képen a jobboldali szélen látható kis hengeres alkatrész). Igaz, az alkalmas
koronához sehogy sem illett, ehhez a koronát felfúrtam, majd menetfúróval
belehajtottam a megfelelő menetet. A mutatók igazításához szükséges kis réz
nyomógomb elkészítése pedig szerencsére igazán nem tűnt egy nagy feladatnak,
2mm-es sárgaréz rúdból pillanatok alatt kiesztergáltam egy megfelelő méretű
gombocskát. Ezzel az óra optikailag
„gatyába” lett rázva, a működtető szervek is „előálltak”. Most már „csak” a
szerkezetet kell rendbe tenni.. Íme a werk a számlap alatt: Koszos, bemattult felületek,
kissé beragadt tengelyek, de amúgy ép az egész. Látható a működési elv is: a
két perctárcsa és alattuk kicsit lesüllyesztve az óramutató tárcsája. A
szerkezet másik oldala is hasonló állapotot mutat, hiánytalan, nagyjából ép,
de erősen elszennyeződött. A szerkezet elakadásának a látható oka is megvan:
a másodperckerék rubin csapágya kóvályog, a kerék így lötyög a helyén,
remélhetőleg nem lesz gond a rögzítése. Az óra lapos spirállal, de igényes,
ikerfém billegővel készült, az általános kidolgozása nagyon jó és igényes,
minőségi, 15 köves szerkezet: A konstrukció „lelke” a három
számtárcsa különleges kialakítása, így ezeket feltétlenül érdemes hátulról
megnézni! A máltai-kereszt elvén működő, ötletes konstrukció, ahol az egyes
tárcsák úgy fordítják el egy-egy lépéssel a következőt, hogy a váltások
között egyben biztosítják is azokat az elfordulás ellen, így nincs szükség
rögzítő rugókra sem, az egész rendszer könnyen jár, mégis minimális
kotyogással a „helyükön maradnak” a tárcsák: A baloldali tárcsa az
órakijelzőé, a középső a 10 perces tárcsa, amelyen kétszer szerepel 0-tól 5-ig
a feliratozás, és félfordulatonként lépteti az óratárcsát. A jobb szélső az
1-es helyi-értékű perctárcsa, amely a peremén látható foggal lépteti
tízpercenként a következő tárcsát, a köztes időben pedig a pereme pontosan
beül a 10-es perctárcsa két léptető nyúlványa közé, így az meg sem tud
mozdulni, mindazonáltal nem akadályozza őt a mozgásban. A tárcsák réz
csapágyakban futnak, amelyek a legkisebb kopást sem mutatják – jó eredmény ez
egy bő 110 éves, láthatóan sokat futott szerkezettől! A tárcsák eltávolítása után
látható a léptető és a felhúzó-állító szerkezet egy része is: Látható, hogy az első perckör
még kapott egy megtámasztó rugót, továbbításáról pedig a 4-óra irányában
látható réz csillagkerék gondoskodik. Ugyanezt a kereket az idő állításakor a
tok állító gombjának megnyomásával a baloldali kar kicsit megemeli, miközben
a hornyos kereket az állító kerék irányába tolja, így a járatról mintegy
leválasztja a kijelző-szerkezetet, és az szabadon tekergethető. Nincs itt
semmi különlegesség, ám a szerkezet felépítése azt feltételezi, hogy maga a
járat emel ezen a keréken percenként egy fognyit, nézzük meg hát, hogyan történik
ez! Persze koszos itt is szegény
óra, de látható, hogy minőségi, aranyötvözet gátkereket alkalmaztak, a
horgony is szépen megmunkált. Itt még különlegességek nem láthatók, ez egy
teljesen köznapi járatnak látszik, a „turpisság” a felső csapágylemez
lebontása után bukkan elő: Látható a konstrukció
lényege: a közkerék fogazata megszakított. Úgy van kialakítva, hogy egy
teljes percen keresztül szépen hajtsa a másodperckereket, majd hirtelen véget
ér a fogazás, és a kerék szabadon elfordul kb: 30°-os szögben. Eközben a
másodperckereket egy, a képen inkább csak sejthető, alul a tengelyéhez
támaszkodó kis hajszálrugó óvja a kotyogástól. A közkerék tengelyén alul van még egy
csillagkerék, ennek a fogai fordítják tovább a mutatószerkezetet továbbító, a
két képpel előbb látható másik csillagkereket. A konstrukció elvi hátránya
lehetne, hogy a közkerék megugrásakor ütésszerű igénybevételt gyakorol a
másodperckerékre. Ám ez az elfordulás éppen azért nem olyan „brutális”, mert
ekkor történik a kijelző-szerkezet továbbítása, és ez szépen csillapítja a
kerék forgását. Amilyen egyszerű, olyan ötletes megoldás! Alább látható tisztítás után,
már szép, aranyfényben tündökölve a „kirakodóvásár”, vagyis a szerkezet
összes alkatrésze: Nem olyan szörnyű bonyolult
ez az óra, persze több az alkatrésze, mint egy egyszerű, hárommutatós órának,
de a mechanizmus inkább ötletes, mint bonyolult, hol van ez egy percütős vagy
komolyabb rattrapante kronográf óra alkatrészhalmazától! A tisztítás után a
másodperckerék sellakkal – rosszul – rögzített csapágyköve végleg kipottyant
a helyéről, ezt is rögzíteni kellett: A kő korábban valószínűleg
kitörött, és egy megfelelő lyukméretű, de kicsit kisebb átmérőjű kővel
próbálták pótolni. Mivel ezt nem lehetett visszafoglalni a helyére, ezért –
szokásos módon – ragasztással rögzítették, de nem jól így kilazult. Én is
sellakkal rögzítettem, olvasztottam rá bőven belőle, így már ott fog maradni.
A jobboldali képen látható, már rögzített kőről persze a sellakot beépítés
előtt gondosan lekapirgáltam, a kő furatát is áttisztítottam. Az összerakott
szerkezet nem csak szép, de beszabályozás után kifogástalanul, pontosan is
jár: Finom műszer benyomását
kelti, ahogy percváltásnál egész halk „klattyanással” ugrik a kijelzőszerkezet.
A szerkezet konstrukciójából adódik, hogy egészen extrém, másodperc
pontossággal váltja a perceket, mindig ugyanott, és mindig pillanatszerűen,
ezt az egyszerűbb megoldások nem tudják biztosítani. Az idő becsukott fedéllel is
jól leolvasható: A fedelet felnyitva pedig
követhetjük a másodpercek múlását is. Sajna ilyenkor persze látszik a javítás
is, de az óra legalább szalonképessé vált, működése ellenben teljesen
hibátlan, akár napi használatra is alkalmas: |
Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu