Tourbillon olcsón, avagy a kínai „nagy komplikáció”

Jelen írásomban egy érdekes, tourbillonjáratú órát szeretnék bemutatni, illusztrálandó, hogy elfogadható összegért is lehet komoly értéket képviselő dolgokat előállítani.

Előzetesen ejtsünk pár szót a tourbillonról, mi is ez, miért hasznos – ha hasznos. Bár lapom óratörténeti-szerkezeti részén is taglalom a tourbillont, röviden itt is kifejteném. A mechanikus óra fejlődésekor tapasztalták az órások, hogy bár sikerült kifejleszteni pontos, jól kompenzált billegőket, de az elkészült precíziós órák egy adott pozícióban nagyon pontosan jártak, de az órát elfordítva, mozgatva jelentős járáseltérés mutatkozik. Ez az ún.: pozicionális hiba, melynek okai az alábbiak:

Ugyan a billegőben maradhat egy kis kiegyensúlyozatlanság még a legnagyobb precizitás mellett is, de a probléma fő oka a hajszálrugó lengése közbeni "lélegzése", mert ez nem középpontos, és emiatt a hajszálrugó tömegközéppontja "vándorol" egy kicsit minden egyes lengés alatt. Mivel a hajszálrugó tömege is része a billegővel együtt alkotott lengőrendszernek, ez úgy jelenik meg, mintha a billegő kiegyensúlyozatlan lenne. Márpedig egy, a föld gravitációs mezejében dolgozó lengőrendszer mozgását csak akkor nem befolyásolja a gravitáció, ha az a forgástengelyre nézve teljesen kiegyensúlyozott. Így ezen apró eltérések összessége vezet a pozicionális hibához. Az baloldali ábrán jól látható a hajszálrugó tömegközéppontjának vándorlása a billegő két lengési végállapota között (piros ponttal jelölve). Már Harrison rájött arra, hogy a hajszálrugó végének megfelelő visszahajlításával elérhető az, hogy a hajszálrugó végre középpontosan „lélegezzen”, és így a probléma nem, illetőleg csak sokkal csekélyebb mértékben jelentkezik, de a hajszálrugó végének leginkább megfelelő alakját – a helyes véggörbét – nem sikerült megtalálnia. A helyes véggörbét Breguet kísérletezte ki, úgy, hogy a hajszálrugó végét a megfelelően szerkesztett görbe szerint visszahajlította a hajszálrugó síkja fölött. Ez lett a ma is általánosan alkalmazott „Breguet-féle” hajszálrugó, amely a jobb oldali kis ábrán látható:

A pozicionális hiba jól kivitelezett Breguet-spirál esetén elhanyagolható, ám anno Breguetet az így megmaradt hiba kiküszöbölése is foglalkoztatta, és így találta ki 1800 körül, hogy ha az egész gátlóművet forgatja a tengelye körül, akkor ezek a hibák is mintegy "körbejárnak", hol sietést, hol késést okozva, és így kiintegrálják, kioltják egymást. Az ilyen elven működő szerkezeteket nevezik tourbillonnak (franciául: forgószél, örvény), v. carousselnek (karusszel).

A caroussel és a tourbillon közötti különbség az, hogy a tourbillon esetén a billegő tengelye és a forgó híd tengelye egybe esik, így a gátszerkezet mintegy körüljárja a billegőt. Ez kompaktabb, és általában egy perc alatt fordul meg a tengelye körül, így gyakran a tengelyére ültetik a másodpercmutatót. Előnye még, hogy adott átmérő mellett a lehető legnagyobb billegő alkalmazható, de probléma az érzékenysége, mert a kis súrlódás érdekében (aránylag gyorsan forgó szerkezet) igen vékony tengely hord egy, a billegőnél sokkal nehezebb hidat (a híd kerülete egy koszorúkerék, rajta van a gátszerkezet a csapágylemezeivel, és a komplett billegő a csapágyaival). Ez sajnos sokkal kevésbé ellenálló ütéssel - és így töréssel - szemben, mint egy normál billegő.

A caroussel esetén a billegő és a forgó híd tengelye nem esik egybe. Akár az egész szerkezet is foroghat lassan körbe, az is caroussel. Ez a régebbi zsebórákon általában nem 1 perc, hanem hosszabb idő alatt fordult meg (bár ilyen is volt), és jóval robusztusabb is lehet, hiszen egy lassan körbeforduló tengelynél a súrlódás kevésbé zavaró, ezért vastagabbra, erősebbre méretezhető. A tourbillonnak igazi jelentősége a zsebórákban volt, mert a zsebórát többé-kevésbe állandó pozícióban hordta tulajdonosa. Mind caroussel, mind a hagyományos tourbillon esetén beszélhetünk úgynevezett „flying”, vagy „repülő” kivitelről, amikor is a forgó egységet nem egy átmenő tengelyen két oldalt, hanem csak az egyik oldalán csapágyazzák, és a másik oldalról – általában a számlap felől – teljesen nyitott, jól látható. Ennek inkább esztétikai, mint műszaki jelentősége van.

A karórán a tourbillon inkább műszaki bravúrnak nevezhető, igazán komoly előnyöket nem nyújt, hiszen a karóra folyamatosan változtatja pozícióját, tulajdonképpen viselője elvégzi a tourbillon feladatát! De ennek ellenére sok gyártó készíti legkiválóbb presztízsóráit ilyen kivitelben. A tourbillon tulajdonképpen bármilyen gátszerkezethez illeszthető, de mivel a pontosságra törekvés jegyében készült, ezért csak a legjobb szabályozási eredményeket nyújtani képes gátlóművekhez alkalmazzák, tehát főleg kronométer és svájci horgony-gátszerkezethez készültek ilyenek. A tourbillon mára amolyan elit osztálybéli komplikációvá vált, és annak ellenére, hogy műszakilag valójában nem nagyon nagy feladat egy ilyet elkészíteni, mégis rendre a legdrágább, legigényesebb modellekbe építik be – a svájci gyártók. A svájci kínálatban 25-30 ezer euró alatt tourbillon szerkezetű órát kapni nem nagyon lehet, ráadásul ezért a pénzért tulajdonképpen még tömeggyártott, legtöbbször Progress/STT szerkezetű órát kapunk.

Itt lép be a képbe a nagy órahamisító kínai óragyártás. Némi kísérletezés után ugyanis a kínai óraipar előállott egy kiforrott, nem csúcsminőségű, de teljesen elfogadható saját tourbillon szerkezettel, ami – nagyon sajnálatos és szégyenletes, mindazonáltal a keleti hozzáállásra jellemző módon – eleinte főleg hamisítványokban jelent meg. Mára azonban ez némileg visszaszorult, és önálló márkaneveken, számtalan különböző órában, elfogadható áron és minőségben is megjelentek ezek a szerkezetet. Tesztem témája is egy ilyen óra, a jól ismert kínai tourbillon a német Robert által 1000 € körül kínált változata:

Ezen első két kép sajtófotó, összehasonlítási alap lesz a valósággal. J Mindenesetre az óra tetszetős, súlyos, nagy, de nem kellemetlenül drabális egyéniség. A mérlegen kompletten 101,4 grammot nyomott, tehát 10 deka, a tokfüleknél 51mm hosszú, korona nélkül 42mm átmérőjű, és 12mm vastag, masszív, kerek acéltokba ültetett. Az órához nagyon elegáns, megtévesztésig lakkozott fahatású műanyag dobozt kapunk, benne krémszínű kis párnácskán maga az óra:

A körítés tehát szép, és első ránézésre a portéka is figyelemreméltó. Jöjjön hát a tüzetesebb vizsgálat!

A tok kidolgozása igényes. Minőségi nemesacél, gondosan megmunkálva, polírozva. Semmi szégyellnivalója nincs, bármilyen egyéb órával is hasonlítsuk össze. Az üveg zafír, elől is, hátul is, ez igen dicséretes! A számlap regulátor elrendezésű, középen a percmutató, felette a 12 órás óramutató segédszámlap, alatta a másodpercmutatóként is funkcionáló, nyitott tourbillon. A számlap kidolgozása jó, nem állítom, hogy nem láttam jobb technológiával és finomabb mintázattal készült számlapot, de jó, drága órában is megfelelő kialakítású. A látható csavarok kékítettek, kékek (nem kékítettek, lásd később) a mutatók is.

Az óra díszei körben a kengyeleken kék kőberakások, illetőleg a kezdő két sajtófotón látható kék közepű korona. A kengyelek kék kőberakása „igazi”, lágyacél tűvel nem karcolható, tehát legalább kemény üveg kell, hogy legyen, de lehet akár szintetikus zafír is. Mindenesetre kopni nem fog, sokáig tartós és esztétikus lesz. Nem úgy a korona „kőbetéte”! A korona maga hagyma alakú, nagy méretű, nagyon jól kezelhető, remekül kézre álló, tömítései ellenére könnyen kezelhető, masszív acélkorona. A könnyű kezelés fontos is, hiszen az óra kézi felhúzású. Ám a közepén díszelgő kék folt csak egy matrica, mikor próbát tettem keménységét illetően, hát körömmel egyszerűen lehúztam! Önmagában ez nem is baj, az óra így még talán szebb is, nem érzem egy veszteségnek, de fejcsóválva konstatáltam, hogy ezt a kék foltot leginkább a gyári csomagolás részének kell tekinteni. Finoman fogalmazva is gagyi megoldás, szerencsére lényegtelen kérdésben.

A szíj viszont remek! Egyszerűen pompás! Dióbarna RIOS valódi rembordé, kézzel varrott krokodilbőr, egyszerűen hibátlan. A minősége bármilyen órán megállja a helyét, egy Patekon sincs jobb, finom, puha, elegáns!

A csat masszív acél pillangózár, elegáns, komoly benyomást kelt, viszont az egyoldalas áthajló zárakhoz mérten nehézkesebb becsatolni. Párszor a szőrt is becsípte a csuklómon, pedig nem is vagyok Magilla Gorilla, szőrösebb kezűek talán jobban járnak, ha tüskecsatra cserélik. De ez minden ilyen kivitelű órára igaz, a Jaeger áthajló zárja is becsípte időnként a szőrt a kezemen, ez tehát csak afféle „szőrözés”, a csat, és főleg a szíj általános minősége felső kategóriás.

Megfordítva az órát az átlátszó zafír ablakos hátlapot vehetjük szemre. A műszakilag talán legjobbnak nevezhető megoldással, csavaros rögzítéssel készült, mint egy autó kerekét, 6db acél csavar tartja a helyén. Bár kioldani nehézkesebb, mint egy menetes, vagy pláne pattintós hátlapot, ám masszív, és a tömítések is így a leginkább védettek. A csavarok egy kivételével könnyen jártak, az az egy azonban nehezen akart kijönni, át is zsíroztam a meneteit:

Levéve a hátlapot bekukkanthatunk az órába. Csalódás nem ér. A tok masszív acél, a tokbetét úgyszintén. Műanyagot nem alkalmaztak, a szerkezet rögzítése szilárd, tökéletes. Két tömítő gumigyűrű is van, egy a tokbetét körül, amire a hátlap belső karimája támaszkodik, a másik a hátlap karimája alatt, ami pedig a tokon fekszik fel. Mindegyik rendesen megkenve. Lehet, hogy az ígért nyomásállóság nem nagy, de azt az óra valószínűleg teljesíti is:

A koronát nyomógombosan kioldható váltókar rögzíti – korszerű megoldás. A szerkezet csavarjai kékítettek, a csapágylemez diszkét genfi csíkozást kapott. Díszített, de sem a díszítést, sem a kidolgozást azért túlzásba nem vitték, láttam már szebbet. Nyersnek nem nyers, az biztos.

A szerkezet maga 15 köves kínai alapszerkezet. Tulajdonképpen igen egyszerű konstrukció, átlagos kézi-felhúzású futómű, egy felhúzókerék, egyszerű kilinccsel. A szerkezet érdemben megfelel egy 17 köves alapkonstrukciónak, csak itt a másodperckerék maga a tourbillon ketrece (tehát ez egy egyperces tourbillon), és az nem kőben, hanem egy golyóscsapágyon fut, ezért a 15 kő. A közkerék közvetlenül a tourbillon ketrecét hajtja, kinagyítva látható a golyóscsapágy is, amiben az szalad:

A meghajtás úgy történik, hogy a közkerék a fent látható kis fogas-tengellyel forgatja a tourbillont, ami körüljárja a fixen rögzített, látható peremű másodperckereket. Azon a gátkerék körbegördül, közben meghajtva a horgonyt-billegőt. Klasszikus megoldás, egyszerű, elég precízen kivitelezett.

Maga a tourbillon tulajdonképpen karusszel, hiszen a billegő tengelye nem esik egybe a ketrec forgástengelyével, és flying, vagyis repülő kivitel, mert csak egy oldalon van csapágyazva. Megjelenésében nagyon hasonlít a Blancpain tourbillonjára (készült is hamis Blancpain ezzel a szerkezettel), nyilvánvaló, hogy a tervező talán az ildomosnál hosszabban mélázott a Blancpain órája felett, de azért nem teljes az egyezés:

A kivitel alapvetően szép. A kis hidacskák alaposan learanyozottak, a csavarok kékítettek. A felső híd nyúlványa mintegy másodpercmutatóként szolgál, körbe is skálázták másodpercbeosztással a számlap kivágását. A billegő 21600/óra fél-lengésszámú, viszonylag kicsi, csavaros, pontosabban csapos billegő, lapos hajszálrugóval (elvégre a pozícionális hibát majd a tourbillon kiküszöböli). A járat amúgy a szokásos svájci horgony-gátszerkezet, a billegő pedig Incabloc rendszerű ütésbiztosítást kapott. Az látszik, hogy az alkatrészek gépi minőségűek, nem csiszolgattak kézzel át minden egyes csavart, de az összeszerelés-kenés, kidolgozás minősége jó.

A számlap regulátor elrendezését már említettem, érdekes az óramutatót tartó csavar:

Hogy miért pont így rögzítették, azt nem tudom, de jópofa. A mutatók nagyon szép kék színűek, ám valójában ez festés, maguk a mutatók sima sárgarézből vannak. Ilyen kategóriájú órában ezt is gagyi megoldásnak tartom, igazán megerőltethették volna magukat a kínaiak, és a szépen kékített acél csavarok mellett lekékíthettek volna két valódi acélmutatót is. Legalább egy centtel került volna többe emiatt az óra. J

De az órában szépen néznek ki. Az óra megbízhatóságával problémám nem volt, de két apróság bizony mutatja, hogy Kína még nem Svájc. Az első az, hogy az óra- és a percmutató nem volt tökéletes összhangban, egész órakor az óramutató negyedórás eltérésre állt. A másik a beszabályozottság. Az óra nagyjából 50 másodpercet sietett naponta, ami kissé túlzás. Mivel a kizárólag előre nyitott tourbillon miatt szabályozni is csak elölről lehet az órát, így mindenképpen ki kellett venni a szerkezetet, így egy füst alatt a mutatókat is megigazítottam. A tourbillont beszabályozni nem nagy vész, másodpercstop ugyan nincs, de egy tűvel megállítva a billegőt szépen odébb lehet tolni a hajszálrugókulcsot. A Vibrográfon a szerkezet kissé hullámos csíkot produkált, ami adódik a forgó ketrecből. Összességében most kb: napi 5 másodperc eltérést produkál, de kronométer pontosságot nem várok, valószínűleg hiába is várnék ettől a szerkezettől. Sajnos a kronométer pontosságot rendre nem tudják teljesíteni a több tízszeres árú svájci presztízs tourbillonok sem, ezzel is jelezve, hogy a mai világban, az exkluzív karórákban a tourbillon nem a pontosságról szól, hanem csupán műszaki bravúr, érdekesség, legfőképpen árfelhajtó tényező. J

Összességében a benyomásom az óráról jó. Jó minőségű, tartós tokban, karcálló zafír üveggel, pompás szíjjal szerelt, tetszetős, érdekes, figyelemfelkeltő megjelenésű óra, a köznapok igényeit teljesen jól kiszolgáló, érdekes szerkezettel. Korántsem filléres, de svájci konkurenseihez mérten nevetséges áron, alapvetően ugyanazt a szolgáltatást nyújtva – mindenképpen megfontolandó ajánlat.

Árából és ritkaságából adódóan presztízse is van, ha nem is mérhető másokéhoz, értékvesztése egyelőre megbecsülhetetlen, de gyanítom, nem lesz óriási, hacsak nem kezdik még alacsonyabb árban tömegesen forgalmazni, ami egyelőre nem tűnik valószínűnek. Mindenképpen egy valódi tourbillont kapunk tisztes csomagolásban, még köznapi halandó számára is megfizethető áron.

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu