A Rolex Cal.3035 szerkezetének bemutatása

  A továbbiakban a Rolex egyik legkiválóbb, a ma is használt automatáinak is bázisát, elődjét képező 3035-ös szerkezetének bemutatását szeretném megejteni. Ez a szerkezet 1977-ben jelent meg, és leváltotta az addig használt 1570-es családot. Ezzel a szerkezettel a Rolex is átlépett a nagy, 28800-as lengésszámú korszerű szerkezetek korába, miközben orvosolta a korábbi szerkezetek a 70-es évekre már zavaró, elavultságot sugalló hiányosságát, nevezetesen a gyors dátumváltás lehetőségének hiányát. Ez a szerkezet minden szempontból korszerűnek hat ma is – igaz, a ma kapható 3135-ös szerkezetek nem is térnek el tőle jelentős mértékben, inkább csak apró módosítások történtek rajta.

Az óra maga egy klasszikus Oyter Date, amely a talán gyakoribb DateJusttól annyiban különbözik, hogy a tok egy picit kisebb méretű („boy size”), de műszakilag semmi eltérés nem tapasztalható. Ez az óra 1980-as, ennek megfelelően plexiüveges, és a DATE modelleknél viszonylag ritka, fehérarany lünettás kivitelű, de amúgy a mai (és akár sokkal korábbi) Oysterekhez hasonlóan robusztus, erős, vízzáró óra, ugyanakkor kellemesen könnyű, elegáns kivitelű.

  A tok-csat sem rejt semmi meglepetést, kétrészes tok, erős, csavaros acél hátlappal, koronazárral, két tömítéssel a koronában és egy nagy gumikarikával a hátlapban:

  A számlap a cégtől megszokott módon professzionális minőségű, tömör ezüst, szerelt arany – itt fehérarany – indexekkel, gondos kidolgozással:

  A szerkezet méretes, robusztus, közép-rotoros automata. Messziről is jellegzetesek az automatika lilára teflonozott kilincskerekei – ennek különösebb műszaki oka aligha van, ám az elmúlt évtizedekben a cég egyfajta védjegyévé váltak:

  Megfordítva a szerkezetet a tárcsás dátumszerkezet uralja a látványt. Látható 9 óra környékén a dátumváltó kerék, 4 óra környékén pedig a gyors dátumváltó mechanizmusa, míg 11 óra irányában a dátumtárcsát pozíciójában rögzítő rugós kar lárható.

  A dátumtárcsát külön vezetőgyűrű hordozza, és a Rolexre jellemző módon két rubingörgővel csapágyazták, így nagyon könnyen mozog, és hosszú távon sem várható, hogy berágódhatna.

  A dátumtárcsa levétele után az egész számlap alatti rész szépen áttekinthető. Látható a régebbi, Cal 1xxx szériákkal gyakorlatilag megegyező dátumváltó szerkezet, a felhúzó-állító szerkezet azonban teljesen megváltozott. Szép és gondos részlet a hajtórugó külön kis bronz gyűrűben történő csapágyazása:

  A dátumváltó kis karral ugrasztja odébb a dátumtárcsát, a dátumváltó kerék közvetlenül az órakerékről kap meghajtást. A dátumtárcsát rögzítő rugóskar egyben a dátummechanizmus rögzítésére is szolgál. Látható a rugóskar által részben takart csapágyon az is, milyen alaposan beszáradtak a kenőanyagok, épp ideje volt már a szerkezetet kitakarítani!

  A dátumváltó szerkezet jellegzetes kialakítását szemügyre vehetjük az alábbi két képen is. A dátumváltó tárcsába alulról rögzített edzett acél profilos kerék egy kis csappal kapcsolódik (a fenti képen jól láthatóan) a tárcsa íves kivágásába. Ehhez a profilhoz egy erős rugóval megtámasztott karon csapágyazott kis rubingörgőt feszítenek, amely így nagyon furmányosan képes a gyors dátumváltásra. A lassan forgó dátumváltó kerék ugyanis eleinte üresen forog, a kis acél profilos kerék ugyanis némileg „akadályoztatva van” a neki feszített kis görgős kar miatt. Egészen, amíg el nem éri a dátumváltó kerék kis kivágásában a csapja a végállást, és ekkor együtt kezdenek tovább fordulni. A fokozatosan emelkedő profil szépen, lassan előfeszíti a kart, egészen addig, amíg a profil hirtelen letörő, lejtős szakaszának peremén át nem gördül a kis rubingörgő. Ekkor ütésszerűen előrefordítja a paláston legördülő görgő a profilos kereket (a tövében nyugvásba kerül megint a görgő, és a dátumváltó kerék íves kivágása akkora, hogy ebben az állásban nem éri el a profilos kerék kis csapja a kivágás másik végét, tehát nem mér ütést a kerékre – kíméli a szerkezetet. A profilos kerék kőkemény, precízen megmunkált edzett acél, a rubingörgő is pontosan megvezetett, így a váltás nagyon-nagyon pontosan mindig ugyanakkor történik – a gyakorlatban ez egy percnél kisebb szórást jelent, tehát a szerkezet jól beállítható úgy, hogy valóban pontosan éjfélkor váltson. A szerkezet sajátossága, hogy visszafelé állítva az időt visszaváltja a dátumot is, tehát több napot váltani sok tekergetéssel lehetne – ez fájó hiányossága volt a korábbi szerkezeteknek.

 

  A 3035-ben azonban már orvosolták ezt a hiányosságot is. Alább látható a gyors dátumváltó mechanizmusa. Mint látható, a váltókart rögzítő rugóskarnak (szotoár) van egy középső állapota is, amelyben a dátumváltás zajlik. A szerkezet jópofán van megoldva, a dátumtárcsát egy kis kilincskerék tudja továbbítani, amelyre egy két karommal rendelkező kerék van lazán, két, elmozdulni képes csappal feltéve. A karmos kerék egyik irányba foganként el tudja forgatni a dátumtárcsát, míg a másik irányba elmozdul a csapjain, így szabadon forog. A működés mechanizmusának azonban a felhúzó szerkezet többi eleme is része. A jobboldali képen látható a váltókar sajátságos kialakítása, valamint a körmös és hornyos kerék érdekes, nagyon magas fogazása.

 A jobb oldani képen éppen a felhúzó, alapállásában van a rendszer. Ekkor a váltókar valójában félig kiemelt helyzetben tartja a hornyos kereket. A korona felhúzó irányba forgatásakor a körmös keréken keresztül szépen húzhatjuk a rugót. Természetesen a dátumállító szerkezet is ezzel együtt forog, de ebben az irányba a karmos dátumváltó kerék szabadon enged, nem történik dátumváltás. A másik irányba forgatva a rendszert a félig kiemelt helyzetben levő körmös kerék és hornyos kerék fogai szépen „racsniznak”, és így a hornyos kerék nem tudja forgatni a körmös kereket – és vele e dátumváltót.

 A koronát egy lépésben kijjebb húzva a mutatóigazító kar váratlan módon nem balra, hanem jobbra mozdul, teljesen összezárva a hosszú fogazású körmös és hornyos kereket. A felhúzás irányában ekkor is minden úgy történik, mint az előbb, de visszafelé forgatva a koronát nem tud a két kerék szétkapcsolni, ezért a hornyos kerék forog visszafelé, és mozgatja a dátumváltó kerekeket. Ám ilyenkor forgatná a felhúzó rugót is visszafelé – a kilincs ellenében, ami persze csak törés útján lenne lehetséges – ezért szükséges még egy kis mechanizmus, amely ilyenkor szétkapcsolja a felhúzó szerkezetet és a rugót – ezt majd később láthatjuk!

 A koronát tovább húzva kifelé a váltókar a mutatóigazító kart átbillenti a bal szélső állásba, és szétkapcsolja a körmös keréktől a rendszert. Ilyenkor a szokásos módon, egy kis közkeréken keresztül állíthatjuk a mutatókat. A bal oldali képen a másodperctengely közepében látható a másodperctengely kis zöld műanyag csapágya, alatta pedig a billegő és a gátkerék fedőköves, KIF jellegű csapágyazása. A jobb oldali képen pedig még érdemes megszemlélni a váltókar leszorító rugóját – itt a váltókar már nyomógombos jelleggel oldható, nem kell csavart tekerni a kivételéhez. A váltókar alatt látható széles réz „szalag” a másodpercstop, amely egy egyszerű, megfelelően hajlítgatott fémnyelv, amelyet a váltókar szélső állapotában annyira betol, hogy annak másik vége hozzáér a billegő koszorújához – egyszerű, általánosan használt megoldás:

 

  Következő lépésben lebontom az automatikát. A Rolex szokásos, három csavarral rögzített mechanizmusáról van szó, a rotort két nagyméretű, erős (sajna néha eltörésre hajlamos) lyukas-kőben csapágyazták, és azt a tengelyben levő horonyba illeszkedő kis biztosítógyűrű rögzíti. A tengely szögletes alsó részére illeszkedik a kis acél felhúzó-kerék, amely az első kilincskereket hajtja. Maga az automatika két kilincskerékből és egy meghajtó kerékből áll, igen egyszerű, nagyon hatékony és szinte elpusztíthatatlanul erős. A két kilincskerék szilárdan össze van kapcsolva, együtt forognak, ám természetesen ellenkező irányba – hiszen az első kerék hajtja a másodikat, ugyanakkor egyformák tehát a belsejükben levő kilincs ugyanabba az irányba zár mindkettőnél. Ez azt eredményezi, hogy a rotor tetszőleges forgási iránya mellett is az egyik kilincs mindig zár, és mindig ugyanarra forgatja az automatika meghajtó kerekét.

 

  Érdemes az alkatrészeket szétszedve is megnézni – látható, hogy milyen kevés alkatrészből álló, egyszerű szerkezetről van szó! Ez az időtlenül jól sikerült (bár immáron hetven éves) konstrukció a súlyos, nagy nyomatékú rotorral párosítva a mai napig az egyik legremekebb automatika, kis mozgást is képes hasznosítani, gyorsan és megbízhatóan húz, és nagyon tartós. A Rolex szokás szerint az automatika felső hídján jelzi a szerkezetet, ide írják fel a típusszámot, a kövek számát, és a kronométerhez illő 5 pozícióban beszabályozottságot hirdető szöveget is:

  Az alapszerkezet kiválóan működik automatika nélkül is, kézi felhúzásos üzemmódban. Látható, hogy a közében elhelyezett, a másodperctengelyt (is) csapágyazó kő egyben a rotor tengelyének alsó csapágya is. Nagyon szép, finom kidolgozású szerkezet, nincsenek eldolgozatlan, felületesen megmunkált részek, látványnak is kellemes!

  A billegő csapágyazása KIF, ez az Incablocnál erősebb, merevebb rugókkal van ellátva, ugyanakkor valamivel laposabb kivitelű. Ugyanilyennek tűnik a gátkerék csapágyazása is, ám ez némiképpen csalóka, a leszorító rugó valóban ugyanolyan, mint a billegőé, de alatta nincs mozgó csapágycsésze, fix, a hídba beütött lyukas-követ találunk, amelyre a fedőkövet szorítja le ez a rugó. Ütésbiztosítási funkciója így persze nincs (a kicsi, könnyű gátkerék nem is különösebben veszélyeztetett törés szempontjából), de így is jobb, mint a korábbi szerkezeteken használt, elugrani-elpattanni nagyon hajlamos rugó, hiszen ez szépen a helyén marad szétszereléskor, csak ki kell nyitni, kiemelni a fedőkövet és mosás-olajozás után visszaakasztani a rugó karmait. A mindkét oldalán fedőkővel ellátott gátkerék mindenesetre nagyon könnyen mozog és igen pontosan megvezetett – ez jót tesz majd a pontosságnak!

  Az alábbi képen fent láthatjuk a felhúzó-kereket, és azt a kis mechanizmust, amely dátumállításkor – és általában a korona visszafelé forgatásakor – szétkapcsolja a kilincskereket és a felhúzó-kereket. Ez két kis közkerékből áll, amelyből a második a kis híd látható kivágásában mozgó tengellyel van csapágyazva, és az üresen járó irányba forgatva egyszerűen eltávolodik a kilincskeréktől, a másik irányba a nyomaték benyomja a kilincskerék fogai közé, és lehetővé teszi a felhúzást. Még egy előnye van a dolognak: az automatika felhúzása közben is szétkapcsolja a felhúzó-állító szerkezetet, nem forgatja az automatika azt (a legtöbb automata esetén felhúzáskor a felhúzó szerkezet „racsnizik”, csak ez szinte észrevétlen lassúsággal, fogról-fogra történi, de némi energiát mindazonáltal felemészt). Látható, hogy a hajtórugót a felső oldalán is külön bronz csapágyban ágyazták, tartós, és szükség esetén pedig majd igen könnyen javítható megoldás:

  A futómű a felső híd alatt rejtőzik, levéve egy nem teljesen „szokásos”, láthatóan eleve közép-másodpercesnek tervezett szerkezetet láthatunk, amely egy itt nem látható, „elbújt” perckerékből, nem egy, hanem két közkerékből, másodperckerékből és gátkerékből áll:

  A kerekek rettentő robusztusak, a magkerekek zsebórát idéző kivitelűek, a gátkerék pedig tipikus „gyorsjáratú” órához alkalmazott kivitel:

A kerekeket kivéve láthatóvá válik a perckerék hídja, és azt levéve az is, hogy miért kellett két közkerék: a szerkezet sajátossága, hogy a perckerék csak egy magkerékből áll, és kizárólag a mutató-szerkezetet hajtja. A futómű teljesen független mindentől, valójában nem hajtja meg a mutatókat, csupán a másodpercmutatót, és alapvetően csupán a szabályozást szolgálja! Érdekes, régebben precíziós órákban alkalmazott megoldás, csökkenti a mutatóállításkor a futómű-gátló igénybevételét:

 

  A billegő viszont igazi ínyencfalat! Precíziós billegő a manapság már olyan ritkán használt – ráadásul szabad, kulcs nélküli – Breguet hajszálrugóval. A billegő beállítását négy kis – ettől kezdve már befelé álló – arany anyacsavar teszi lehetővé. Finom, és nagyon stabil megoldás, az egyszer beállított rendszer úgy is marad, ugyanakkor a hajszálrugókulcs hiánya miatt teljes egészében érvényesülhet e Breguet spirál precíz véggörbéje miatti minimális pozícionális hiba. A sok lapos hajszálrugós, sima billegő után kész felüdülés egy végre „igazi” precíziós megoldást látni! A billegő és a szerkezet egészében hozza is az elvárt paramétereket, huszonéves – és folyamatosan használt – mivolta ellenére tökéletesen hibátlan vonalat húz, a kiváló kivitelű Breguet spirálnak hála látható pozícionális hibája gyakorlatilag nincsen, és egészen valószerűtlen pontosságig (2-3 nap alatt 1mp sietés) sikerült beállítani.

  Ezt a billegőt persze hangolgatni sem könnyű, a kis aranycsavarok szorosan járnak, anyaguk ellenben lágy, csipesszel inkább csak „széttrancsírozni” lehet őket, mint rendesen állítani. Már a korábbi, kifelé álló csavarokkal szabályozható megoldáshoz is speciális célszerszámot kínált a Rolex – ez a szerszám ezekhez is alkalmas, a csavarfejek mérete nem változott az elmúlt ötven évben. A célszerszám szép pontosan illik a csavarfejekre, és a benne levő kis „függőón” segítségével pontosan a kívánt mértékben lehet a csavarokat tekergetni (mindig egyforma mértékben kell két-két szembeálló csavaron állítani):

 

A horgonynál sem ért csalódás, amilyen aprócska, olyan gondosan megmunkált, a jellemző lemezből kiütött tömeggyártott darabokkal ellentétben – pedig természetesen ez is sorozatban gyártott alkatrész – szépen eldolgozott élek, fényesített lemezfelületek láthatóak:

  Érdemes még egy pillantást vetni a rugóra is! Hatalmas rugóház, hosszú, erős, különleges minőségű rugóval. Rettentő elszennyeződött ugyan, de tisztítás után persze ez is szép, hibátlan lesz, méretének köszönhető a típus nagy, 50 órát megközelítő járástartaléka, nagy linearitásának pedig a Rolexek legendás pontossága:

  Összefoglalva elmondható, hogy ebben a szerkezetben jól láthatóan sikerrel összesítették közel egy évszázad tapasztalatát, minimális kompromisszumkészség mellett. A mai, 3135-ös szerkezetek alapvetően ugyanezen felépítéssel, de még néggyel több csapágykővel rendelkeznek, és elmondható, hogy jó eséllyel pályázhatna a ma kapható legjobb, legkiforrottabb automata szerkezet címére, presztízsben felette már talán csak az Audemars Piquet – Vacheron Constantin és a Patek Philippe hármasa áll, de minőségileg valójában többet már ezen gyártók sem tudnak nyújtani – a Rolex még éppen elérhető, de éppoly kifogástalan.

  

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu