A Rolex Cal.3035 szerkezetének bemutatása
A továbbiakban a Rolex egyik
legkiválóbb, a ma is használt automatáinak is bázisát, elődjét képező 3035-ös
szerkezetének bemutatását szeretném megejteni. Ez a szerkezet 1977-ben jelent
meg, és leváltotta az addig használt 1570-es családot. Ezzel a szerkezettel a
Rolex is átlépett a nagy, 28800-as lengésszámú korszerű szerkezetek korába,
miközben orvosolta a korábbi szerkezetek a 70-es évekre már zavaró,
elavultságot sugalló hiányosságát, nevezetesen a gyors dátumváltás
lehetőségének hiányát. Ez a szerkezet minden szempontból korszerűnek hat ma
is – igaz, a ma kapható 3135-ös szerkezetek nem is térnek el tőle jelentős
mértékben, inkább csak apró módosítások történtek rajta. Az óra maga egy klasszikus Oyter Date, amely a talán gyakoribb
DateJusttól annyiban különbözik, hogy a tok egy picit kisebb méretű („boy
size”), de műszakilag semmi eltérés nem tapasztalható. Ez az óra 1980-as,
ennek megfelelően plexiüveges, és a DATE modelleknél viszonylag ritka,
fehérarany lünettás kivitelű, de amúgy a mai (és akár sokkal korábbi)
Oysterekhez hasonlóan robusztus, erős, vízzáró óra, ugyanakkor kellemesen
könnyű, elegáns kivitelű. A tok-csat sem rejt semmi
meglepetést, kétrészes tok, erős, csavaros acél hátlappal, koronazárral, két
tömítéssel a koronában és egy nagy gumikarikával a hátlapban: A számlap a cégtől megszokott
módon professzionális minőségű, tömör ezüst, szerelt arany – itt fehérarany –
indexekkel, gondos kidolgozással: A szerkezet méretes,
robusztus, közép-rotoros automata. Messziről is jellegzetesek az automatika
lilára teflonozott kilincskerekei – ennek különösebb műszaki oka aligha van,
ám az elmúlt évtizedekben a cég egyfajta védjegyévé váltak: Megfordítva a szerkezetet a
tárcsás dátumszerkezet uralja a látványt. Látható 9 óra környékén a
dátumváltó kerék, 4 óra környékén pedig a gyors dátumváltó mechanizmusa, míg
11 óra irányában a dátumtárcsát pozíciójában rögzítő rugós kar lárható. A dátumtárcsát külön
vezetőgyűrű hordozza, és a Rolexre jellemző módon két rubingörgővel
csapágyazták, így nagyon könnyen mozog, és hosszú távon sem várható, hogy
berágódhatna. A dátumtárcsa levétele után
az egész számlap alatti rész szépen áttekinthető. Látható a régebbi, Cal 1xxx
szériákkal gyakorlatilag megegyező dátumváltó szerkezet, a felhúzó-állító
szerkezet azonban teljesen megváltozott. Szép és gondos részlet a hajtórugó
külön kis bronz gyűrűben történő csapágyazása: A dátumváltó kis karral
ugrasztja odébb a dátumtárcsát, a dátumváltó kerék közvetlenül az órakerékről
kap meghajtást. A dátumtárcsát rögzítő rugóskar egyben a dátummechanizmus
rögzítésére is szolgál. Látható a rugóskar által részben takart csapágyon az
is, milyen alaposan beszáradtak a kenőanyagok, épp ideje volt már a
szerkezetet kitakarítani! A dátumváltó szerkezet
jellegzetes kialakítását szemügyre vehetjük az alábbi két képen is. A
dátumváltó tárcsába alulról rögzített edzett acél profilos kerék egy kis
csappal kapcsolódik (a fenti képen jól láthatóan) a tárcsa íves kivágásába.
Ehhez a profilhoz egy erős rugóval megtámasztott karon csapágyazott kis
rubingörgőt feszítenek, amely így nagyon furmányosan képes a gyors
dátumváltásra. A lassan forgó dátumváltó kerék ugyanis eleinte üresen forog,
a kis acél profilos kerék ugyanis némileg „akadályoztatva van” a neki
feszített kis görgős kar miatt. Egészen, amíg el nem éri a dátumváltó kerék
kis kivágásában a csapja a végállást, és ekkor együtt kezdenek tovább
fordulni. A fokozatosan emelkedő profil szépen, lassan előfeszíti a kart,
egészen addig, amíg a profil hirtelen letörő, lejtős szakaszának peremén át
nem gördül a kis rubingörgő. Ekkor ütésszerűen előrefordítja a paláston
legördülő görgő a profilos kereket (a tövében nyugvásba kerül megint a görgő,
és a dátumváltó kerék íves kivágása akkora, hogy ebben az állásban nem éri el
a profilos kerék kis csapja a kivágás másik végét, tehát nem mér ütést a
kerékre – kíméli a szerkezetet. A profilos kerék kőkemény, precízen
megmunkált edzett acél, a rubingörgő is pontosan megvezetett, így a váltás
nagyon-nagyon pontosan mindig ugyanakkor történik – a gyakorlatban ez egy
percnél kisebb szórást jelent, tehát a szerkezet jól beállítható úgy, hogy
valóban pontosan éjfélkor váltson. A szerkezet sajátossága, hogy visszafelé
állítva az időt visszaváltja a dátumot is, tehát több napot váltani sok
tekergetéssel lehetne – ez fájó hiányossága volt a korábbi szerkezeteknek. A 3035-ben azonban már
orvosolták ezt a hiányosságot is. Alább látható a gyors dátumváltó
mechanizmusa. Mint látható, a váltókart rögzítő rugóskarnak (szotoár) van egy
középső állapota is, amelyben a dátumváltás zajlik. A szerkezet jópofán van
megoldva, a dátumtárcsát egy kis kilincskerék tudja továbbítani, amelyre egy
két karommal rendelkező kerék van lazán, két, elmozdulni képes csappal
feltéve. A karmos kerék egyik irányba foganként el tudja forgatni a
dátumtárcsát, míg a másik irányba elmozdul a csapjain, így szabadon forog. A
működés mechanizmusának azonban a felhúzó szerkezet többi eleme is része. A
jobboldali képen látható a váltókar sajátságos kialakítása, valamint a körmös
és hornyos kerék érdekes, nagyon magas fogazása. A jobb oldani képen éppen a
felhúzó, alapállásában van a rendszer. Ekkor a váltókar valójában félig
kiemelt helyzetben tartja a hornyos kereket. A korona felhúzó irányba
forgatásakor a körmös keréken keresztül szépen húzhatjuk a rugót.
Természetesen a dátumállító szerkezet is ezzel együtt forog, de ebben az
irányba a karmos dátumváltó kerék szabadon enged, nem történik dátumváltás. A
másik irányba forgatva a rendszert a félig kiemelt helyzetben levő körmös
kerék és hornyos kerék fogai szépen „racsniznak”, és így a hornyos kerék nem
tudja forgatni a körmös kereket – és vele e dátumváltót. A koronát egy lépésben kijjebb
húzva a mutatóigazító kar váratlan módon nem balra, hanem jobbra mozdul,
teljesen összezárva a hosszú fogazású körmös és hornyos kereket. A felhúzás
irányában ekkor is minden úgy történik, mint az előbb, de visszafelé forgatva
a koronát nem tud a két kerék szétkapcsolni, ezért a hornyos kerék forog
visszafelé, és mozgatja a dátumváltó kerekeket. Ám ilyenkor forgatná a
felhúzó rugót is visszafelé – a kilincs ellenében, ami persze csak törés
útján lenne lehetséges – ezért szükséges még egy kis mechanizmus, amely
ilyenkor szétkapcsolja a felhúzó szerkezetet és a rugót – ezt majd később
láthatjuk! A koronát tovább húzva kifelé
a váltókar a mutatóigazító kart átbillenti a bal szélső állásba, és
szétkapcsolja a körmös keréktől a rendszert. Ilyenkor a szokásos módon, egy
kis közkeréken keresztül állíthatjuk a mutatókat. A bal oldali képen a
másodperctengely közepében látható a másodperctengely kis zöld műanyag
csapágya, alatta pedig a billegő és a gátkerék fedőköves, KIF jellegű
csapágyazása. A jobb oldali képen pedig még érdemes megszemlélni a váltókar
leszorító rugóját – itt a váltókar már nyomógombos jelleggel oldható, nem
kell csavart tekerni a kivételéhez. A váltókar alatt látható széles réz
„szalag” a másodpercstop, amely egy egyszerű, megfelelően hajlítgatott
fémnyelv, amelyet a váltókar szélső állapotában annyira betol, hogy annak
másik vége hozzáér a billegő koszorújához – egyszerű, általánosan használt
megoldás: Következő lépésben lebontom
az automatikát. A Rolex szokásos, három csavarral rögzített mechanizmusáról
van szó, a rotort két nagyméretű, erős (sajna néha eltörésre hajlamos)
lyukas-kőben csapágyazták, és azt a tengelyben levő horonyba illeszkedő kis
biztosítógyűrű rögzíti. A tengely szögletes alsó részére illeszkedik a kis
acél felhúzó-kerék, amely az első kilincskereket hajtja. Maga az automatika
két kilincskerékből és egy meghajtó kerékből áll, igen egyszerű, nagyon
hatékony és szinte elpusztíthatatlanul erős. A két kilincskerék szilárdan
össze van kapcsolva, együtt forognak, ám természetesen ellenkező irányba –
hiszen az első kerék hajtja a másodikat, ugyanakkor egyformák tehát a
belsejükben levő kilincs ugyanabba az irányba zár mindkettőnél. Ez azt
eredményezi, hogy a rotor tetszőleges forgási iránya mellett is az egyik
kilincs mindig zár, és mindig ugyanarra forgatja az automatika meghajtó
kerekét. Érdemes az alkatrészeket
szétszedve is megnézni – látható, hogy milyen kevés alkatrészből álló,
egyszerű szerkezetről van szó! Ez az időtlenül jól sikerült (bár immáron
hetven éves) konstrukció a súlyos, nagy nyomatékú rotorral párosítva a mai
napig az egyik legremekebb automatika, kis mozgást is képes hasznosítani,
gyorsan és megbízhatóan húz, és nagyon tartós. A Rolex szokás szerint az
automatika felső hídján jelzi a szerkezetet, ide írják fel a típusszámot, a
kövek számát, és a kronométerhez illő 5 pozícióban beszabályozottságot
hirdető szöveget is: Az alapszerkezet kiválóan
működik automatika nélkül is, kézi felhúzásos üzemmódban. Látható, hogy a
közében elhelyezett, a másodperctengelyt (is) csapágyazó kő egyben a rotor
tengelyének alsó csapágya is. Nagyon szép, finom kidolgozású szerkezet, nincsenek
eldolgozatlan, felületesen megmunkált részek, látványnak is kellemes! A billegő csapágyazása KIF, ez
az Incablocnál erősebb, merevebb rugókkal van ellátva, ugyanakkor valamivel
laposabb kivitelű. Ugyanilyennek tűnik a gátkerék csapágyazása is, ám ez
némiképpen csalóka, a leszorító rugó valóban ugyanolyan, mint a billegőé, de
alatta nincs mozgó csapágycsésze, fix, a hídba beütött lyukas-követ találunk,
amelyre a fedőkövet szorítja le ez a rugó. Ütésbiztosítási funkciója így
persze nincs (a kicsi, könnyű gátkerék nem is különösebben veszélyeztetett
törés szempontjából), de így is jobb, mint a korábbi szerkezeteken használt,
elugrani-elpattanni nagyon hajlamos rugó, hiszen ez szépen a helyén marad
szétszereléskor, csak ki kell nyitni, kiemelni a fedőkövet és mosás-olajozás
után visszaakasztani a rugó karmait. A mindkét oldalán fedőkővel ellátott
gátkerék mindenesetre nagyon könnyen mozog és igen pontosan megvezetett – ez
jót tesz majd a pontosságnak! Az alábbi képen fent láthatjuk
a felhúzó-kereket, és azt a kis mechanizmust, amely dátumállításkor – és
általában a korona visszafelé forgatásakor – szétkapcsolja a kilincskereket
és a felhúzó-kereket. Ez két kis közkerékből áll, amelyből a második a kis
híd látható kivágásában mozgó tengellyel van csapágyazva, és az üresen járó
irányba forgatva egyszerűen eltávolodik a kilincskeréktől, a másik irányba a
nyomaték benyomja a kilincskerék fogai közé, és lehetővé teszi a felhúzást.
Még egy előnye van a dolognak: az automatika felhúzása közben is
szétkapcsolja a felhúzó-állító szerkezetet, nem forgatja az automatika azt (a
legtöbb automata esetén felhúzáskor a felhúzó szerkezet „racsnizik”, csak ez
szinte észrevétlen lassúsággal, fogról-fogra történi, de némi energiát
mindazonáltal felemészt). Látható, hogy a hajtórugót a felső oldalán is külön
bronz csapágyban ágyazták, tartós, és szükség esetén pedig majd igen könnyen
javítható megoldás: A futómű a felső híd alatt
rejtőzik, levéve egy nem teljesen „szokásos”, láthatóan eleve
közép-másodpercesnek tervezett szerkezetet láthatunk, amely egy itt nem
látható, „elbújt” perckerékből, nem egy, hanem két közkerékből,
másodperckerékből és gátkerékből áll: A kerekek rettentő
robusztusak, a magkerekek zsebórát idéző kivitelűek, a gátkerék pedig tipikus
„gyorsjáratú” órához alkalmazott kivitel: A kerekeket kivéve láthatóvá válik a perckerék hídja, és azt levéve
az is, hogy miért kellett két közkerék: a szerkezet sajátossága, hogy a
perckerék csak egy magkerékből áll, és kizárólag a mutató-szerkezetet hajtja.
A futómű teljesen független mindentől, valójában nem hajtja meg a mutatókat,
csupán a másodpercmutatót, és alapvetően csupán a szabályozást szolgálja!
Érdekes, régebben precíziós órákban alkalmazott megoldás, csökkenti a
mutatóállításkor a futómű-gátló igénybevételét: A billegő viszont igazi
ínyencfalat! Precíziós billegő a manapság már olyan ritkán használt –
ráadásul szabad, kulcs nélküli – Breguet hajszálrugóval. A billegő
beállítását négy kis – ettől kezdve már befelé álló – arany anyacsavar teszi
lehetővé. Finom, és nagyon stabil megoldás, az egyszer beállított rendszer
úgy is marad, ugyanakkor a hajszálrugókulcs hiánya miatt teljes egészében
érvényesülhet e Breguet spirál precíz véggörbéje miatti minimális
pozícionális hiba. A sok lapos hajszálrugós, sima billegő után kész felüdülés
egy végre „igazi” precíziós megoldást látni! A billegő és a szerkezet
egészében hozza is az elvárt paramétereket, huszonéves – és folyamatosan
használt – mivolta ellenére tökéletesen hibátlan vonalat húz, a kiváló
kivitelű Breguet spirálnak hála látható pozícionális hibája gyakorlatilag
nincsen, és egészen valószerűtlen pontosságig (2-3 nap alatt 1mp sietés)
sikerült beállítani. Ezt a billegőt persze
hangolgatni sem könnyű, a kis aranycsavarok szorosan járnak, anyaguk ellenben
lágy, csipesszel inkább csak „széttrancsírozni” lehet őket, mint rendesen
állítani. Már a korábbi, kifelé álló csavarokkal szabályozható megoldáshoz is
speciális célszerszámot kínált a Rolex – ez a szerszám ezekhez is alkalmas, a
csavarfejek mérete nem változott az elmúlt ötven évben. A célszerszám szép
pontosan illik a csavarfejekre, és a benne levő kis „függőón” segítségével
pontosan a kívánt mértékben lehet a csavarokat tekergetni (mindig egyforma
mértékben kell két-két szembeálló csavaron állítani): A horgonynál sem ért csalódás, amilyen aprócska, olyan gondosan
megmunkált, a jellemző lemezből kiütött tömeggyártott darabokkal ellentétben
– pedig természetesen ez is sorozatban gyártott alkatrész – szépen
eldolgozott élek, fényesített lemezfelületek láthatóak: Érdemes még egy pillantást
vetni a rugóra is! Hatalmas rugóház, hosszú, erős, különleges minőségű
rugóval. Rettentő elszennyeződött ugyan, de tisztítás után persze ez is szép,
hibátlan lesz, méretének köszönhető a típus nagy, 50 órát megközelítő
járástartaléka, nagy linearitásának pedig a Rolexek legendás pontossága: Összefoglalva elmondható,
hogy ebben a szerkezetben jól láthatóan sikerrel összesítették közel egy
évszázad tapasztalatát, minimális kompromisszumkészség mellett. A mai,
3135-ös szerkezetek alapvetően ugyanezen felépítéssel, de még néggyel több
csapágykővel rendelkeznek, és elmondható, hogy jó eséllyel pályázhatna a ma
kapható legjobb, legkiforrottabb automata szerkezet címére, presztízsben
felette már talán csak az Audemars Piquet – Vacheron Constantin és a Patek
Philippe hármasa áll, de minőségileg valójában többet már ezen gyártók sem
tudnak nyújtani – a Rolex még éppen elérhető, de éppoly kifogástalan. |
Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu