Poljot International Simple Round Automatic

Az óra a németországi székhelyű Poljot-International terméke. A cég nem azonos az orosz anyacéggel, de igen szoros kapcsolat van közöttük, az órák részben Oroszországban készülnek, a legtöbben orosz szerkezet dolgozik, de beépítenek svájci ETA szerkezeteket is. A cég nem gyárt nagy tömegben, 2000-ben például mindegy 30000 darab óra került ki a cégtől, láthatóan igyekeznek presztízsgyártóként helytállni. A szóban forgó óra a cég egy egyszerű, köznapi használatra szánt automatája.

Az óra nem drága, kiskereskedelmi listaára 36125Ft. Ehhez mérten kifejezetten tekintélyes méretű, műbőrborítású szép fekete Poljot-International címerű dobozt kapunk, amelyet kinyitva arany cégemblémás fekete bársonypárnára csatolva szemügyre vehetjük AZ ÓRÁT:

Az óra tokfülekkel 45 mm hosszú, 36.5 mm átmérőjű, 13 mm vastag, 18 mm-es rugósfüles szíjrögzítésű. A tok elől picit domború, hátul síküveges, vastagon (20mikron) aranyozott nemesacél tokkal készült. Benne Slava 2416 automata szerkezet dolgozik, ez 21 köves szabad svájci horgony-gátszerkezetes óramű, közép-rotoros automata felhúzással, két rugóházzal, mintegy 42 óra járástartalékkal, egyszerű dátumkijelzővel. Az órának létezik nem aranyozott, natúr acéltokos kivitele és többféle számlap variációja, így ki-ki megtalálhatja az ízlésének legmegfelelőbbet, ráadásul a nem aranyozott modellek még olcsóbbak, csupán 29750Ft a listaáruk.

(A képre kattintva kinagyítható!):

Az első benyomásom kimondottan kedvező. Az óra kézbe véve jó minőségűnek tűnik, a felületi kidolgozás, az aranyozás kifogástalan, az üvegek pontosan ülnek (bizony 200eFt-os árfekvésű svájci kronográfon is láttam már csálén bepréselt üveget, amelyet elég nehezen lehetett rendbe tenni). Az órának kerek, nagyméretű hagymakoronája van, nagyon jól kézre áll. A sugarasan díszített számlap kifejezetten szép, az órajelző indexek nem festett, hanem szerelt arany számok. A számlap feliratai egyszerűek, nyomtatottak, de igényesek, nagyító alatt sem elmosódottak. Hat óránál találjuk a süllyesztett, kerek, kicsike dátumablakot. A mutatók szépen foszforozottak, világítanak is a sötétben. Festésük nem tríciumos, hajnalig elhalványul. Mindenesetre az ezüstszínű acélmutatók elsőre kicsit furcsának tűnnek. Nem ütnek el igazán a számlaptól, feltehetően épp a jobb leolvashatóságért választottak más színű mutatókat, de akkor talán már jobb lett volna feketére festeni azokat. A másodpercmutató ellenben aranyszínű. Az óraüveg nem zafír, „csak” egyszerű üveg. A karcok rohamának hosszú távon aligha fog ellenállni, de vigasztalásul: cseréje ezerforintos nagyságrendű kiadás lesz.

Az órán valóban jó minőségű bőrszíj van. A szíj marha, vagy disznóbőr, kétsorosan varrott, nem egyszerűen ragasztott. Rajta kis hagymakupolás Poljot embléma, amely nem préselt műanyag, hanem festett-lakkozott réz. Középvastagságú darab, kellően puha, kellemes viselet. Kifejezetten szép! A kategóriában egészen szokatlan módon „békazáras” csatú a szíj, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Előny, hogy elegáns, és nem lehet túl könnyen elveszteni, hátrány, hogy hajlamos az ember kezén „epilátorként” viselkedni, és a szőröket becsípni. A csat jó minőségű rozsdamentes acél, a bújtató aranyozott, illendően a tokhoz, ráadásul szép POLJOT International gravírozást is kapott:

(A képre kattintva kinagyítható!):

A karok íve jó, becsatolva nem állnak el a csuklótól (legalábbis az én teljesen átlagos kezemen nem). Nagyon gondosan kidogozott részlet, hogy a csatot a szíjba bekötő szem oldalát is learanyozták, hisz ez a becsukott csatnál oldalról látszik:

(A képre kattintva kinagyítható!):

Mindenképpen elmondható, hogy a szíj és a csat lényegesen komolyabb, nagyságrenddel drágább órán is megállná a helyét.

Az óra kis „duci”, nem véletlenül hívják Simple Roundnak, vagyis egyszerű kereknek. A kerek formák dominálnak, de az óra mérete egyáltalán nem zavaró. A cég által óvatosan unisexnek titulálás ugyanakkor csúf túlzás, ez az óra legfeljebb egy kosaras méretű amazonon nem lenne feltűnő, a méretei alapján egyértelműen férfióra, a kategória alját jelentő 33mm-es „mid-size” méretnél nagyobb. Oldalról a csatjával együtt így mutat:

Mint a képen is látható, az óra üveghátlapos. A hátlapon aránylag kis kerek üvegablakon vehetjük szemügyre a szerkezetet:

(A képre kattintva kinagyítható!):

A hátlap „bepattintós”, igen szorosan ül, csak préssel tudtam a helyére visszatenni. A tömítést egy gumigyűrű biztosítja, a felületek megmunkálása kifejezetten jó. A hátlapfelirat alapján 5 bar nyomásállóságot garantálnak, amelyről műbizonylat is mellékelve van, így mindenképpen bízhatunk abban, hogy az óra a hétköznapi használatban nem fog beázni.

Az óra lelke az eredeti orosz Slava 2416-os automata szerkezet. Ez már egy régebbi konstrukciójú, 70-es évekbeli szerkezetre épülő, viszonylag egyszerű, igen robusztus automata, 24 mm átmérője és 6.2 mm vastagsága is mutatja, hogy nem holmi extralapos csoda kidolgozása volt a tervezők célja. Az óra egyszerű, lemezrugós kilincskerékkel készült, mindkét irányba felhúzó automatikájú,. A kilincs holtjátéka meglehetősen nagy, kis lökdösésre nemigen húz. A nagy, egyszerű, sima billegőnek lapos hajszálrugója van, szimpla hajszálrugókulccsal, de természetesen ütésbiztosított, az oroszoktól megszokott „merci-csillag” alakú rugóval. A billegő 18000/h óra féllengésszámú, vagyis viszonylag „lassú”. Ez növeli a lökdösések hatását a járáspontosságra, ugyanakkor valószínűsíti, hogy a szerkezet hosszú életű lesz gondozás nélkül is. A szerkezet egyszerű műanyag közdarabban ül a tokban, ahhoz csavarral és kis füllel rögzítették, a közdarab pedig vállain és rugózó nyúlványain szorosan ül fel, több rögzítés nem is szükséges. Elegánsabb lenne persze fém közgyűrű, de a megoldás megfelelő, és találkoztam már ennél is egyszerűbb közdarabbal pl: egy 250eFt-os Longines DolceVitában is. A szerkezet egyszerű kivitele persze néhány hiányosságot is felvet. A dátum nem gyorsállítású, de legalább nem csillagkerekes mechanizmusú, vagyis az óra visszafelé tekerése nem állítja visszafelé a dátumot, tehát így 10-15 nap előreállításához nem kell 20-30-szor körbetekerni az órát. A dátumot az óra 11 óra 54 percnél váltja, a rugós váltókarnak köszönhetően egy „klattyanással”, szemmel nem követhető gyorsasággal. A kilincs 9h-nél kezd akadni, tehát eddig kell visszatekerni az órát, majd előre 12h-ig, ha több napot akarunk állítani. Másodpercstop sincs, másodpercre pontosan csak ügyeskedéssel lehet az órát beállítani. A korona viszont precízen, pontosan jár, a tömítés ellenére nem nehéz tekerni (a 3bar-ig tömített Poljot Nikolai II koronája viszont például elég nehezen jár, több jónevű kézi felhúzós svájci órámat meg kész tragédia felhúzni.).

A szerkezet szemrevételezve kissé nyers, „oroszos” kidolgozású, láthatóan a gyártó nem akart esztétikai csúcsteljesítményt produkálni, de nagyító alatt is kritikusan szemlélve a megmunkálás minősége mindenképpen megfelelőnek mondható. Mindenesetre egy kis csiszolással, genfi csíkozással és aranyozással sokat lehetett volna dobni rajta. A cég által szintén beépített ETA szerkezetek persze valamivel finomabb benyomást keltenek. De hát egy orosz órában legyen orosz szerkezet! (Még ha félig-meddig német is ez az orosz óra!).

(A képekre kattintva kinagyíthatóak!):

Az óra a Slavákra jellemző módon két rugóházzal készült, ami műszakilag okvetlenül érdekesség (a számlapon is megemlékeznek erről egy „DOPPELFEDERHAUS” felirattal), de a járástartalékra valahogy még sincs meg a hatása, az éppúgy 42 óra, mint az egy rugóházas orosz (és egyéb) szerkezetek zömének. Ellenben ha egy rugó eltörik, akkor ez az óra még jár, legfeljebb jócskán lerövidülő járástartalékkal (van mááásiik!!!). Mindkét rugóház csúszó-fékes, az automatika túlhúzásának megakadályozására.

A szerkezet a mellékelt műbizonylat adatai alapján 21 köves, de ugyanakkor ez a szerkezet Slavaéknál 25 kövesnek van titulálva. Tekintve, hogy ez a szerkezet egy az egyben a 2414 kézi-felhúzós szerkezetre épül, amely 23 köves, és én az automatikában összesen 2 kőre leltem, így a helyes kőszám alighanem 25.

A rotort kis csavarral rögzített fémnyelv tartja a tengelyén, és közvetlenül a meghajtó magkerékben van csapágyazva. A csapágy bronz, ami gyakran alkalmazott megoldás (például az igencsak jó nevű Omega 552-es szerkezet ugyanilyen módon csapágyazott rotorral készült), a csapágy könnyen forog, holtjátéka-ütése nincs. A rotor-koszorú külön felszegecselt, nehéz, tömör, feltehetően rézből készült:

(A képre kattintva kinagyítható!):

Az automatika leemelését csak teljesen lejárt óránál célszerű megejteni, mert az a szerkezet felé kilincsként viselkedik, és mivel sokkal kisebb elmozdulásra zár, mint az alapszerkezeten levő kilincs, ezért az egész automatika felhúzott óránál nyomaték alatt van. Nekem a csavarok kioldása után az automatika az alapszerkezetről tüstént „katapultált”, de szerencsére a homlokom irányába, ahonnan a szerelőasztalra minden alkatrész vissza is potyogott. J Az automatikától „megfosztott” (és kézi-felhúzósként kifogástalanul működő) szerkezet az alább módon néz ki:

(A képre kattintva kinagyítható!):

A zöld nyilacska által megjelölt csapágy az automatika kihajtása a szerkezet irányába. Ez az egyetlen módosítás az eredeti 2414-es szerkezeten, amelynek ez a gyári katalógusképe:

Az automatika két kilincskerékre épül, amelyekben alakzáró kis acélkilincsek dolgoznak, és két közkerék segítségével adják át a nyomatékot a második rugóház kilincskereke irányába. Alkatrészei az alábbiak:

(A képre kattintva kinagyítható!):

A két vörösréz koszorújú, az automatika alaplemezében bennlévő kerék a kilincskerék, a piros nyíllal jelölt közkerék pedig az alapszerkezetet meghajtó kerék. Ennek alsó csapágya a korábbi szerkezeti képen zöld nyíllal jelölt csapágy, a felső pedig az automatika lemezében látható egy szál kőcsapágy. A rotor csapágytengelyét a felül látható, három csavarral rögzített köríves acéllemez tartja. A kilincskerekeket és a másik közkereket réz tengelyen acélcső csapággyal ágyazták. A megoldás egyszerű, az orosz műszeriparban elterjedten használt, és meglepően jó megoldás, ugyanis a hosszú cső és a tengely nagy felületen fekszik fel egymáson, így aránylag kicsi az egymásnak nyomó erő, így a kopások is alacsonyabbak, miközben a hosszú csőből évtizedek alatt sem szökik meg az olaj, elszennyeződni sem tud olyan könnyen, mint ahogy az a kőcsapágyaknál megszokott. Ez a csapágyazás persze a kis felületen érintkező kőcsapágyazáshoz viszonyítva már csak az olaj viszkozitása miatt is nagyobb ellenállással forog, de itt az automatikában jól megfelel. Az összerakott automatika így néz ki:

(A képre kattintva kinagyítható!):

Az automatika meghajtó-kereke így ül az alapszerkezeten (itt is piros nyíllal jelölve):

(A képre kattintva kinagyítható!):

A szerkezet nagyon tiszta, sorja, galvanizálási törmelék nincs, az olajozás kifogástalan. Feltehetően a gyári alapállapothoz képest még egy tisztításon és újra-beállításon átesett a szerkezet. A konstrukció egyszerű, kiforrott, órásokat megkérdezve a tapasztalatok jók ezekkel a szerkezetekkel, igen hosszú életű, igénytelen és megbízható órák készülnek velük.

A végére maradt a nagy produkció: az órához a kis garanciafüzetben a kezelési leírások mellett korrekt műbizonylatot kapunk, amelyben szerepel a különböző pozíciókban elvégzett járástesztek eredménye, a billegő lengési amplitúdója, a nyomásállóság és optikai ellenőrzés jelzése, s a teszteket elvégző órás szignója és kódja – ha valami nem stimmel, legyen kit felelősségre vonni:

(A képre kattintva kinagyítható!):

Ez nagyon derék dolog, igen-igen komoly, jóval drágább, márkás svájci órákhoz sem kapunk effélét, ellenben az összes Poljot-Internationalhoz igen. Az adatok azonban meglehetősen átlagosak, a lapos hajszálrugó derekas pozicionális hibát produkál.

Viselve az óra kényelmes, jól leolvasható, aranyos kis „gömböc”. Nálam – műbizonylat ide-oda – úgy napi 20 másodpercet makacsul késett, de igen egyenletesen. Toltam egyet a hajszálrugókulcson, és innentől három nap alatt az óra picit sietett, mégpedig az első napon 7, a másodikon 4, a harmadikon 5 másodpercet. A jelek szerint további finomítással, hordva napi 4-5mp közötti pontosság beállítható, és ez teljesen megfelelő. Estére koronával lefelé tettem le az órát, bár így nem látom, ezért a legjobb számlappal felfelé letenni csak ezt a szíj nem engedi, csak ha minden este kifűzöm a csatot. Ellenben a dobozában a párnácskájára csatolva lehet így tartani, ez a legjobb állapot, és szobadísznek is megteszi. A jelek szerint így az óra a szükséges pontosságúra beszabályozható.

Összesített értékelésem:
+	-
Esztétikus, szép kidolgozás Minőségi anyagok Kiváló szíj és csat Vastag aranyozás Kényelmes korona Igen jó leolvashatóság Megbízható, kiforrott szerkezet Szép csomagolás, műbizonylat Nagyon kedvező ár	A szerkezet kissé nyers kidolgozása Jelentős pozicionális hiba Ezüstszínű mutatók (lehet, hogy direkt?) Nincs másodpercstop Nincs gyors dátumállítás Karcolódásnak nem ellenálló üveg

Összességében ez az óra egy köznapi használatra igen-igen alkalmas, szép, megbízható, szerethető darab. Hasonló kvalitású svájci testvéreinél sokkal-sokkal olcsóbb. Hasonló áron kaphatók orosz Poljot „eredetiből” ETA svájci szerkezetű órák is, de ez az eredeti Slava szerkezet igazi érdekesség, sokkal inkább egyedivé teszi az órát, mint a svájci tömegáru. Az óra az árát igen-igen megéri, de érdemes egy-két heti viselés után – kitapasztalva a járáspontosságot – finomabbra hangolni, a jelek szerint ugyanis a szerkezet bír tartalékokkal, a szükséges pontosság minden további nélkül kihozható belőle. De a COSC bizonylat követelményeit aligha fogja teljesíteni…

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu