Egy érdekes pilótaóra: Steinhart El-Capitan


 

  Jelen irományomban egy sajátságos kinézetű, de szerintem igen korrekt szolgáltatást nyújtó pilótaórát szeretnék bemutatni. Az óráért külön köszönetet mondanék Szalai Istvánnak, aki biztosította számomra a tesztpéldányt.

 Az óra a Steinhart cég „műve”. A cég különösebb múlttal nem rendelkezik, tulajdonosa Günter Steinhart építészmérnök. A cég tulajdona a Robert márkanév is, amely név alatt kínai, német és svájci összeszerelésű órákat egyaránt találunk. Érdeklődésemet a két korábban tesztelt Robert keltette fel – azokkal elégedett voltam, hát kíváncsi lettem az elvileg magasabb kategóriásnak szánt Steinhartokra is.

 Az ezen a néven forgalmazott órák mind valóban Svájcban, a Jura vidéken készülnek, tehát nem lógnak ki a szokásos „Swiss Made” sorból, így gátlástalanul hasonlítgathatjuk őket másokkal. Hát, tegyük akkor! J

 Az óra első megközelítésben meghökkentő. Komoly műszernek tűnik, a koronája azonban valami egészen gigantikus darab. Egy kis olajbogyó méretű, mindenkinek szemet szúr. 9mm hosszú, és legnagyobb átmérője is ugyanekkora – még nem volt a kezemben karóra ekkora koronával. Legfeljebb zsebóra..

 Az nyilvánvaló, hogy egy ilyen részlet igencsak megosztja majd a potenciális vásárlóközönséget. Lesz, aki csak emiatt nem fogja megvenni, és lesz, aki csak emiatt vesz egyet – de véleménye mindenkinek lesz róla. Jól is van ez így, végre egy nem minden elemében unalmas, jellegtelen darab:

 Jó nagy darab is emellett, valahogy mégsem drabális. A 42mm átmérőhöz tartozó szűk 10mm magasság kisebbnek mutatja az órát, mint amekkora az valójában. A szíj is széles, 22mm-es, ez összességében arányos formát mutat. De a nagy korona mindenképpen furdalta a kíváncsiságomat? Nem tette-e ez vajon hordhatatlanná vagy legalábbis kényelmetlenné az órát?

 Nos, hordtam két napot, és nem. A korona nem zavart. Nagyon erősen felhajlított kézfejnél éreztem, hogy ott van, de még olyankor sem nyomott, nem akadt el – érdekes designelem, geg, de nem rontott az óra használhatóságán. Valószínűleg csak a nagyon vékony csuklóval bíró órabarátok számára lesz zavaró a korona, de nekik meg az óra méretei általában túlzottak.

 Mielőtt azonban valami rendkívüli újításnak, eredeti ötletnek gondolnánk ezt a böszme koronát, érdemes vetni egy pillantást két régi, a XX. század közepén készült jó nevű repülős órára:

 

 Az első képen egy Jaeger-LeCoultre, a másodikon egy Zenith látható. Mindegyiken szembeszökő a repülős-órák legtöbb jellegzetessége, fekete számlap, jól látható indexek és mutatók, feltűnő mutatók, és jó nagy koronák. A Zenith egészen a Steinharthoz hasonló, kinyúló, drabális koronát kapott. Ennek oka prózai: a repülőgépeken – pláne a katonai gépeken - anno a fűtés nem volt túl hatásos – feltéve, ha egyáltalán volt. A pilóták kesztyűben repültek, és a koronának olyan méretűnek kellett lennie, hogy az kesztyűben is kezelhető legyen.

 A Steinharté mindenesetre talán még egy egyujjas kesztyűben és szépen tekergethető, ez bizonyos. Az óra tervezője biztosra ment, és a mai kínálatból jó alaposan megnézte magának az IWC „nagy pilóta-óráját”:

 

 Koppintásnak semmiképpen nem nevezném, de igyekeztek a sikeres elemeket alkalmazni, bár ezt talán legjobban a szíjon lehet tetten érni. A két-szegecses nyersbőr szíj a „legIWC-sebb” elem az órán. De lássuk akkor közelebbről a részleteket!

 A tok masszív acél. Felülete finoman szálra húzott, matt, ami egyrészt jól néz ki, másrészt a tükrösre polírozottnál az apróbb napi gyapálás okozta sérüléseket sokkal kevésbé véteti észre. A tok minősége nagyon jó. Minden apró részlet el van dolgozva, az élek elsimítottak, sehol nem vágnak, a felület egyenletes. Minőségi, szép munka, bármilyen kategóriában helye lenne. A szíj masszív, nyers marhabőr, nem ragasztott, hanem visszahajtott, elvarrt. Elszakíthatatlan, elpusztíthatatlan, viszont kicsit nyers. A két szegecs jól mutat, de a varrás mellett már valós szilárdságnövelő hatása nincs, ez designelem. Az óra méretéhez arányosítva széles, 22mm-es. Bár eleve nyers, „nyeregbőr” szíjnak deklarálták, ám ezt a szíj szélén olyannyira észrevetetik, hogy az már talán egy kicsit túlzás is. Itt nekem jobban tetszett volna, ha egészen éles szerszámmal vágják egyenesre le a bőrcsík szélét, és vagy lakkal, vagy hőkezeléssel elsimítják. A vizet is talán kevésbé tudná felszívni, bár ez nem búváróra. Biztos lesz, akinek éppen ez a nyers, „macho” megjelenés fog tetszeni, nekem ez a részlet – ha nem is volt unszimpatikus – de nem tetszett annyira. Kényelmesnek viszont egészen kényelmes. A nagy óra és a pillangózár miatt arra számítottam, hogy jobban fogja nyomni a kezemet, de nem, egészen kellemes viseletnek bizonyult. Akármilyen nagy is, akármilyen széles is, nem vetette észre magát, nem zavart.

 Apropó, a pillangózár:

 

  A pillangózár masszív acél, szintén szatinírozva, jelezve. Ívben hajlik, ahogy illik, követve a csukló alakját. A szíjat rögzítő kapocs rész erős, biztonsági zár nincs, de kinyílni nem igen tud a csat. Hozzátenném, hogy a szíj favágótermetű órabarátoknak talán kissé rövidke, az én már korábban emlegetett, korántsem gigászi kacsómon is a harmadik lyukba kellett rögzíteni a csatot. Nagyobb kezűeknél már talán érdemes a második, szabadon mozgó bújtató bőrgyűrűt levenni a csatról, a szíj vége már az elsőben is szépen rögzül, és ez a plusz gyűrű csak szabadon kóvályog a szíjon. A csat minőségére panasz az nem lehet, és egyáltalán nem tépte a szőrt sem. Egy biztonsági zárat talán jó néven vehetnénk, de más hiányosságot nem tudnék találni.

 Közelebbről szemügyre véve a számlapot és mutatókat sem romlik az összkép. A számlap felett erős zafírüveget találunk, nem tükrözés-mentesített, de ebben az árkategóriában – még kétszer ekkorában sem – találunk mástól sem effélét. De zafírnak zafír, nagyon finoman, tökéletesen illesztve a tok síkjába, így egy átlagos odacsapásnál az óra lecsúszik, és sem a lünetta peremét nem sértjük meg, sem az üveg pereme nem pattanhat le. A számlap kivitele kifogástalan, tű-élesek, finomak a vonalak, a világító festés szépen domborodik, minőségi, rendes munka, szavam nem lehet rá. A mutatók polírozott, Rolex-stílusú, világító festékkel jól kifestett, kiválóan látható, korrekt darabok. Az óra leolvashatósága pilótaórához méltóan nagyon jó, adott fényviszonyok mellett csak a sima acél kis másodpercmutató nem látszik mindig jól.

 

  A festés sötétben szépen világít, de nem tartósan. Jól megvilágítva is gyorsan elenyészik a fénye, az szóba sem jön, hogy reggelig világítson. Ez kár, léteznek ennél jobb világító festékek is, de hát ez ilyen. Mindenesetre frissen megvilágítva nagyon látványos az óra:

 Megfordítva az órát elénk tárul a – szintén zafír – üveg hátlap, amelyen szépen szemügyre vehetjük a szerkezetet:

 Jól látható a szíj erős varrása is. A hátlap vékony peremű, a lehető legtöbbet mutatja a szerkezetből, ezzel együtt 5 bar nyomásállóságot ígérnek rá. Az illesztés csavaros, a gyűrű jól kidolgozott, a tömítésről egy gumikarika gondoskodik:

 A korona nem csavaros rögzítésű, szimpla, de szépen illesztett acélcsőbe illeszkedik – kézi-felhúzós óraként ez így jobb is, sokkal kezelhetőbb. A korona illeszkedését segítendő a tokot itt szépen megmunkálták, megfelelő, igényes kivitel:

 A koronát, ezt a szép, nagy „bogyót”, érdemes pőrén is szemügyre venni. Látható, hogy tényleg komoly energiát fordítottak tartós, igényes, masszív kivitelben elkészítésére, tömör acél, nem holmi fémmagra préselt lemez, benne a tömítőgyűrűvel. Jó nehéz is, még külön csecse-becsének is elmenne J :

 

 De térjünk rá a szerkezetre! ETA-UNITAS 6498 típusú, tulajdonképpen dupla-fedelű zsebóraszerkezetnek tervezett konstrukció. Viszonylag nagy méretű (16 ¾ léniás, tehát 36.6mm-es), 4.5mm magas, 21600/óra fél-lengésszámú, 17 köves szerkezet. Az órába jó kivitelű, decensen díszített formában építették be, a hidak szépen gyöngyözöttek, a csavarok kékítettek. Szép, műszer benyomását keltő, jó szerkezet:

 Tetszetős, nekem legalábbis tetszik. Az eredeti, „ős” Unitas még egy pajzsban U betűvel jelölt volt, ez már ETA gyártású, a billegő mellett bekukucskálva látható is a szokásos ETA jelölés:

 A billegő jó nagy, igényes, Glucidur billegő, KIF jellegű ütésbiztosítással, és ETACHRON billegő-szabályozó kulccsal. A hajszálrugó viszont bizony csak lapos spirál, ez nem tetszik. Nagy billegő viszonylag alacsony lengésszámmal és lapos spirállal nem a legszerencsésebb párosítás, meglehetősen nagy pozícionális hibát valószínűsít – egy jó Breguet spirál bizony jobb lett volna. De finom kidolgozású, igényes szabályozó így is:

 A szerkezet amúgy egy abszolút tradicionális, egyszerű, svájci horgony-gátszerkezet, klasszikus, minden részletében hagyományos felépítéssel. Az ütésbiztosítástól eltekintve készülhetett volna nyugodtan akár 120 évvel ezelőtt is. Egyszerűsége alapos túlméretezettséggel párosul, ami biztató a várható megbízhatóságot és tartósságot illetően.

 És most nincs más hátra, mint a gyakorlat próbájának alávetni. A pontosságot tesztelendő először is megnéztem a gyári állapotot. Egy hétig figyeltem az órát, nyugalomban, számlappal felfelé. Ebben a helyzetben nézve a gyári beállítása minden volt, csak fényes nem, az óra napi 20-25 másodpercet sietett, így először is beszabályoztam pontosabbra.

 Majd méricskéltem jó hosszasan, és az alábbiakat kaptam:

Idő

 

 

megjegyzés

eltérés az előző naptól:

 -

17:00:00

 

számlap fent – gyári állapot

 

 -

17:32:00

-20

 

0

 -

17:28:00

-1

 

19

 -

17:19:00

20

 

19

 -

18:20:00

47

 

27

 -

17:48:00

70

 

27

 -

14:16:00

93

 

23

 

 

 

újraszabályozás

 

1.nap

14:22:00

0

számlap fent

0

2.nap

17:52:00

2

 

2

3.nap

7:58:00

2

 

0

4.nap

7:38:00

0

 

-2

 

17:25:00

1

 

 

5.nap

7:39:00

0

 

0

 

18:45:00

0

korona lent

0

6.nap

8:36:00

-15

 

-15

 

17:47:00

-25

 

 

7.nap

9:24:00

-41

 

-26

 

15:52:00

-47

 

 

8.nap

9:45:00

-65

korona fent

-24

 

17:23:00

-72

 

 

9.nap

7:49:00

-86

 

-21

 

20:06:00

-98

 

 

10.nap

7:21:00

-108

35-40°C, számlap fent

-22

 

17:35:00

-111

 

 

11.nap

7:32:00

-115

 

-7

 

20:12:00

-119

 

 

12.nap

7:47:00

-123

5°C, számlap fent

-8

13.nap

7:15:00

-132

számlap lent

-9

 

17:48:00

-135

 

 

14.nap

8:25:00

-136

függőleges, korona jobbra

-4

 

20:47:00

-159

 

 

15.nap

9:22:00

-162

függőleges, korona balra

-26

 

15:15:00

-168

 

 

 

20:41:00

-173

 

 

16.nap

6:57:00

-182

számlap fent

-20

 

20:37:00

-182

 

 

17.nap

7:00:00

-182

 

0

18.nap

7:55:00

-185

 

-3

19.nap

8:45:00

-185

 

0

 Nos, először is látszik, hogy a kivitel igen jó minőségű, az óra stabil pozíciókban minimális szórással teljesített. 1-2 másodpercet talán figyelembe venni sem érdemes, hiszen a kis másodpercmutatót egy jó másodperces szórásnál pontosabban nem nagyon lehet leolvasni.

 Ami azonban tisztán látszik az éppen az, hogy bejött a „papírforma”, és a nagy méretű, aránylag lassú járású billegő a lapos hajszálrugóval párosítva igencsak jól látható pozícionális hibát produkált. Míg a hő-kompenzáció megfelelő, ettől még akár kronométer is lehetne az óra, addig a különböző pozíciók közötti maximális eltérés egészen 26 másodpercig felszaladt.

 A biztonság kedvéért a teljes méréssorozat végén „levezető gyakorlat” gyanánt három napot még járattam az órát nyugalmi helyzetben, megint számlappal felfelé, és mint látható, a szerkezet ebben a pozícióban változatlanul hozta az elején is látható, gyakorlatilag teljesen pontos, stabil járást. A szerkezet kidolgozása tényleg jó, a stabilitása kiváló, ám maga a konstrukció ami valóban ezt tudja, a lapos spirál ilyetén párosítása ténylegesen jelentős járáseltérést tud okozni.

 Ez a szerkezet igazán jó egy szépen beállított Breguet spirállal lehetne, így sok esélye kronométer pontosságra nincsen. Viszont a hétköznapokban szükséges pontosságot minden további nélkül teljesíteni tudja, és várhatóan nagyon hosszú életű, strapabíró, tartós szerkezet lesz.

A csomagolás kellemes, a Roberteknél már megszokott (lásd a Tourbillon tesztjénél), de itt Steinhart feliratú, szép, lakkozott fahatású fekete díszdobozt kapunk, amelyben egy elegáns, és szép, fehér (mű)bőrhatású párnácskára csatolva, jól lefóliázva adják az órát. Ez is jól mutat, akár szobadísznek is.

 Az ára pedig kb: 75 ezer forint. Nos, ennyiért kapunk egy kifejezetten egyedi, izgalmas kinézetű, a mai jó svájci átlagba illeszkedő szerkezetű órát, masszív tokkal, érdekes és jó szíjjal. Ha a versenytársakhoz viszonyítom, akkor az óra nagyon jutányos, ennyiért senki nem kínál ilyen minőségű és szolgáltatású, pláne ennyire karakteres modellt.

 A szerkezet pontosságától elájulni persze nemigen lehet, és a hatalmas korona is legalább annyira lehet valakinek taszító, mint amennyire izgalmassá teheti az órát másoknak. Személy szerint mindenképpen figyelemre méltó ajánlatnak tartom.

 

Érdeklődés e-mailban: info@mvltrade.hu