A kronográf órák adott időközök megmérését teszik lehetővé. A legkorábbi kivitelek már az 1800-as évek első harmadában elkészültek, de ezek még egy kis írószerkezettel valóban „írták” egy papírkorongra az idő múlását (görögül: chrono-idő, graph-írás,író). Majd megjelentek olyan órák, ahol egy gombnyomással – rendszerint a billegő reteszelésével – magát az órát lehetett elindítani-megállítani.  Ezek már valóban alkalmasak voltak időközök mérésére, de a szerkezet teljes leállítása, tehát a pontos idő „elvesztése” árán, és nem lehetett őket 0-ra állítani, helyesebben az óraszerkezet koronán keresztüli beállításával erre volt mód, de a másodpercmutatót legfeljebb az óra megfelelő pillanatban való leállításával lehetett 12-es pozícióba hozni. Ez igencsak kezdetleges megoldás volt, bár egészen az 1960-as évekig készültek olyan – nagyon igénytelen – karóraszerkezetek, amelyek hasonló start-stop szerkezetet tartalmaztak. Persze ez inkább csak az igazi kronográf „illúzióját” képes nyújtani.

     A következő lépés olyan szerkezetek megalkotása volt, amelyeknél egy az alap óraműtől független időmérő áttétel volt elindítható-megállítható, anélkül, hogy maga az óraszerkezet leállt volna. Ezek eleinte csak egy másodpercmutatót vezéreltek. A nullázás itt is a „kivárásos” módszerrel történhetett. A szerkezetek azonban korántsem voltak haszontalanok, s – nem véletlenül - a közvéleményben a XIX. században leginkább a „Doctor’s Watch” – „Doktoróra” néven terjedtek el. Megfelelő skálázással ugyanis kiválóan alkalmasak voltak a pulzusszám mérésére. Ilyenkor az orvos a „0”-ra bűvészkedett másodpercmutatós (zseb)órát szorongatta az egyik kezében, a másikkal fogta a páciens pulzusát, majd megnyomva az óra indítógombját leszámolt meghatározott számú  (az óra skálázásához megadott, általában 15,20, 30) pulzust, megnyomta megint az óra gombját, és a skáláról közvetlenül leolvashatta a pulzust. Nullázni, illetőleg 1 percnél hosszabb időtartamot mérni azonban ezekkel e konstrukciókkal nem lehetet.

       Hamar felismerték, hogy a kronográf valóban használhatóvá tételére szükséges egy olyan szerkezet -  az igazi kronográf „lelke” - amely lehetővé teszi, hogy a mutatók „0” állásba mindenkor pontosan vissza tudjanak térni. Az útkeresésben jó néhány érdekes,, nem ritkán döbbenetesen bonyolult megoldás után megszületett egy, a mai napig egyeduralkodó konstrukció, amelynek a legfőbb eleme a nullázást lehetővé tevő szív idom. Ez a profil két szembefordított archimedesi spirál összeillesztéséből származtatható, és jellegzetessége, hogy teljes kerületének -bármelyik irányból is járjuk be - csak egy legmélyebb pontja van. Ezt a szív idomot egy csúccsal megtámadva – megfelelően finom kidolgozás és kis súrlódás esetén – elfordul, és mindig úgy áll be, hogy a támadó csúcs a legmélyebb ponton helyezkedik el. A korai kronográfoknál ezt valóban csúccsal, ékkel támasztották meg. A korszerű konstrukciókban, hogy ebben a helyzetben a tengely – és így a másodpercmutató – ne „lötyögjön”, nem csúccsal, hanem egy síkidommal támasztják meg a szívidomot, amelyen az úgy ül fel, hogy a „0” helyzetben a mutató határozottan megáll. Ezt az idomot, és a szokásos nullázó kart mutatja az alábbi ábra:

 

 

      Ezt a szív idom kiegészítést felhasználva az 1860-as években megszületett a mai értelemben véve már teljesen használhatónak tekinthető kronográf, amelyet mód volt elindítani, megállítani, nullázni. A szerkezetnek néhány évtized alatt számtalan variációja, kiegészítése született, és a XIX. század végére már gyakorlatilag az összes, ma használt, elterjedtebb megoldás valamilyen formában ismert volt.

 

   Tekintsük át a kronográfok főbb ismérveit, amelyek alapján különbséget tehetünk a különböző konstrukciók között:

 

   Vezérlés alapján a kronográf lehet:

 

·         Egyszerű (egygombos) kronográf. Ezt a szerkezetet az egy szál gombjával elindítani, megállítani, nullázni lehet. Megállás után muszáj az órát nullázni, e nélkül a kronográfot újra elindítani nem lehet. Leginkább régi, második világháború előtti órákban fordul elő. Csak egy kezelőgombja van, és előfordul, hogy ez az egy gomb a korona tengelyében bújik meg, esetleg magát a koronát kell megnyomni. Ilyenkor a perc és óraskálán kívül (már ha van) nincs is jele annak, hogy kronográfot látunk. A csak másodpercmutatós ilyen óra, a számlapon kombinált pulzus és légzésszám skálázással az igazi, hamisítatlan „Doctor’s Watch”!

 

·         Összeadó (kétgombos) kronográf. Ez a szerkezet megállítás után nullázás nélkül is tovább indítható. Alkalmas több, később induló részfolyamat összesítésére. A legelterjedtebb kivitel mind a régi, mind a mai korszerű kronográfok között. Két gombja van, de a gombok a különböző szerkezetekben nem mindig azonos funkciót látnak el. A szerkezetek egy részében a felső gomb csak indít. Megállítani az alsó gombbal lehet. Ekkor a felső gomb újbóli megnyomása továbbindítja a kronográfot. Megállított állásban újra megnyomva az alsó gombot a kronográf nulláz. Más kivitelnél a felső gombot egymás után nyomogatva a kronográf elindul-megáll. Az alsó gomb csak nullázásra szolgál. Egymás után gyorsan bekövetkező események miatti gyors újraindítgatásnál ez jobb, viszont „ideges” kézzel esetleg akaratlanul is újraindíthatjuk a kronográfot. Nullázni viszont mindegyik konstrukciót csak leállított állásban lehet, járó kronográfnál az alsó gomb nyomkodása hatástalan, sok konstrukcióban ilyenkor a gombot nem is lehet benyomni.

 

·         Fly-back (kétgombos) kronográf. Ez egy olyan összeadó kronográf, amelyet leállítás nélkül is nullázhatunk. Kétgombos, a felső gomb megnyomása indítja az órát, újabb nyomogatása megállítja, újraindítja azt. Az alsó gomb nulláz. Eddig ez látszólag megegyezik az összeadó kronográffal, de itt a nullázás megtörténhet ment közben is, és a vezérmű továbbengedi a mérést. Hasznos lehet újrainduló folyamatok mérésénél. Az egyszerűbb konstrukciójú kivitele mindaddig nulláz, ameddig nyomjuk alsó gombot, a fejlettebb, jóval bonyolultabb kivitele gombnyomásra „ütésszerűen” nulláz, és már engedi is tovább a mérést.

 

   A mutatott mérésintervallum alapján (természetesen bármelyik, fentebb kitárgyalt vezérléssel párosíthatóan):

 

·         Egyperces kronográf. Csak másodpercmutatója van, egy percnél hosszabb intervallumot csak úgy mérhetünk, ha mi magunk az órát figyelve számoljuk a perceket. A legkorábbi kivitelek voltak ilyenek, tipikus „Doctor’s Watch”, más célra nem igen alkalmas.

 

·         Perc segédszámlapos kronográf. Általában 30 perces kis számlappal rendelkezik, ahol a perceket is számolja. Ez a kivitel a legelterjedtebb. A jó leolvashatóság miatt ritkán nagyobb az intervallum, előfordul még 45 perces segédszámlap (Football Watch) is.

 

·         Óra-perc segédszámlapos kronográf. A percszámlapon kívül van még egy óra segédszámlap is, ez lehet 6, 12 órás. Szinte mindig 30 perces segédszámlappal párosítják, így fél órás lépésközzel mutatja az órákat. Ez is gyakori kivitel.

 

Elvileg mindegyik konstrukció kiegészíthető a részidő mérésére szolgáló uszálymutatós (rattrapante) szerkezettel (lásd később).

 

Hogy is néz ez ki a gyakorlatban? Nézzük meg egy – a legelterjedtebbnek nevezhető – 30 perces összeadó kronográf képét és kezelőszerveit:

 

A számok jelentése:

 

1        -  A kronográf start-stop indítógombja

2        - Az óraszerkezet koronája.

3        -  A kronográf nullázó gombja

4        -  Az óramű folyamatosan járó kis másodperc mutatója

5        -  A kronográf másodpercmutatója

6        -  A 30 perces kronográf percskála

 

 

 

 

 

 

Vizsgáljuk meg a szerkezet működését, a könnyebb megérthetőség érdekében egy egyszerű, egygombos, egyperces „ős” kivitelű „Doctor’s Watch” szerkezetét boncolgatva:

 

     

        A meghosszabbított 1 másodperctengely (ez az óraszerkezet állandóan járó kis másodperc mutatójának tengelye) csapján a 2 meghajtó kerék van rögzítve. Ez meghajtja a 3 közvetítő kereket, amely a 4 középmásodperc kerékkel kapcsolódik. Ez a három fogaskerék különleges háromszögletű, hegyes fogazással van ellátva. A 2-3 kerekek azonos fogszámúak (általában 150 foguk van), de a 4 középmásodperc kerék rendszerint dupla, esetleg háromszoros fogszámmal készül (jobboldali kis kép). Ez nagyon fontos, mert ezen fogaskerekek pontosságától függ a kronográf bekapcsolódási hibája, ami miatt felületesen megmunkált szerkezetek akár  egy másodpercet is „csalhatnak”.

      A hajtómű ki- és bekapcsolását a kép jobb alsó sarkában piros nyíllal jelzett irányból ható nyomógombbal lehet elvégezni. Ha a gombot megnyomjuk, akkor az 5 kar a 6 húzó foggal a 8 kapcsolókereket (oszlopkereket) egy osztással elfordítja. Ezen kapcsoló keréknek három helyzete van. Ezek az alábbiak:

 

·         A kronográfszerkezet kikapcsolt állapota. Ekkor a kapcsolókerék homlokfoga a 9 emelőkaron csapágyazott 3 közvetítő kereket kiemelve tartja, az nem érintkezik a 4 középmásodperc kerékkel. Ugyanekkor a kapcsolókerék egy másik homlokfoga a 13 kerékféket is kiemelve tartja, míg a 15 nullára állító kar a kapcsolókerék foghézagába „esik” és a 4 másodperkerék tengelyére szerelt 17 nullázó szívet a „0” helyzetbe fordítja.

 

·  A kronográfszerkezet mérési állapota. Egy gombnyomásra a 8 kapcsolókerék elfordul. Ekkor a kapcsolókerék egyik homlokfoga kiemeli a 15 nullázókart, miközben a 9 emelőkar az egyik foghézagba „esik”, létrehozva a kapcsolatot a rajta csapágyazott 3 közvetítő kerék és a 4 középmásodperc kerék között. Eközben a 13 kerékfék kiemelve marad. A kronográf elindul.

 

·  A kronográfszerkezet megállítása. Újabb gombnyomásra a 8 kapcsolókerék továbbfordul. Ekkor a kapcsolókerék egyik homlokfoga kiemeli a 9 emelőkart, és ezzel megszakítja a kapcsolatot a 3 közvetítő kerék és a 4 középmásodperc kerék között. Ugyanekkor a 13 kerékfék az egyik foghézagba „esik”, megállítva, és rögzítve a  4 középmásodperc keret. Eközben a 15 nullázókar kiemelve marad.

 

        Egy újabb gombnyomásra a rendszer visszatér az első, kikapcsolt állapotába, a szerkezet nullázódik, és készen áll az újabb mérésre.

           

      A 7, 12, 14, 16 elemek rugók, amelyek a hozzájuk tartozó karok alaphelyzetbe állítását végzik, míg a 18 rugó a kapcsolókerék (oszlopkerék) mindenkori pontos helyzetben tartását végzi el.

 

 

        A fenti szerkezet csak másodpercmutatót tartalmaz. Ha ebből a szerkezetből kívánjuk kialakítani a 30 perces kronót, akkor egy közvetítőkerék segítségével máris meghajthatjuk a percszámlapot – és akár egy újabb közvetítőkerékkel a perckerékről szükség szerint az óraszámlapot is. A korai kronográfok így is működtek. De az ilyen szerkezetnél egy kicsit gondot okozhat az, hogy a percmutató – és ha van, akkor az óramutató is – a pontos időt mutató bázis óraszerkezethez hasonlóan lassan, folyamatosan halad előre. Időintervallumok mérésénél praktikusabb, ha mind a perc, mind az óramutató mindig az eltelt egész percekre, órákra lép, és a következőre nem lassan, folyamatosan halad előre, hanem – amikor itt az ideje – átugrik. Ezért sokféle ugró mutatómozgató szerkezetet fejlesztettek ki az idők folyamán, közöttük egészen elrémisztően bonyolult, fogasívek, karok, rugók rendszerét mozgató megoldásokat is, amelyek ugyan kiválóan beváltak és jól működtek, de nagyon drágák voltak. Végül azért elég hamar megszületett a máig egyértelműen legelterjedtebb, az egyszerű áttételnél szinte alig bonyolultabb úgynevezett „lassan ugró percszámláló” szerkezet

 

 

        Itt a másodperctengelyen az 1 egyfogú fogaskereket helyezik el, amely minden fordulatnál az 58. másodperc körül elkezdi forgatni a 2 közkeréken keresztül a 3 percszámláló-kereket. A kerék elfordulása közben a 60. másodpercnél a 4 rugó átugrik a fogtetőn, és a 3 percszámláló-kereket pontos helyzetbe állítja. A megoldás olyannyira jellemző, hogy másféle kivitellel még a régi kronográfoknál is csak alig-alig találkozhatunk, a mai konstrukciókban pedig egyeduralkodó lett.

 

 

A fentiek alapján egy karóra kronográfba bepillantva már azonosíthatjuk a szerkezet részeit (a lila nyilak felől hatnak a nyomógombok):

 

A számok jelentése:

 

1        - Az óra meghajtó másodperckereke

2        – Közvetítő kerék

3        – A kronográf  középmásodperc kereke

4        – A kronográf percszámláló kereke

5        – Közkerék

6        – A percszámláló rögzítő rugója

7        – Nullázó kar

8        – Kapcsolókerék (oszlopos kerék)

 

Példa erre, és minden részegység kiválóan felismerhető az alábbi képen látható Universal Geneve kronográf Cal285-ös szerkezetén, amely a 30-as évek végének technikai színvonalát mutatja, és amely szerkezet minősége és erényei miatt a Jaeger Le-Coultre által is alkalmazott volt:

 

 

Az oszlopos kerék az 1930-as évek végéig minden elterjedt kivitelben előfordult. Ez a vezérlőelem teljesen logikus következménye volt annak, hogy az első konstrukciók egy nyomógombbal működtek. Egy egygombos konstrukcióban feltétlenül kellett egy kettőnél több állapotú vezérlőelem az egymás után következő fázisok vezérlésére. A kétgombos összeadó kronográfok megjelenésével azonban másképpen is meg lehetett közelíteni a problémát, és már az 1920-as évek vége felé kidolgoztak oszlopos kerék nélküli konstrukciókat is, majd az 1940-es években a Landeron 48-as típusú szerkezete robbanásszerűen elterjedt. Ennek egyszerűbb, lemezből préselt karokra és rugókra épülő vezérlése jóval olcsóbb volt, mint az oszlopos kerékkel készült konstrukciók, de a feladatot ugyanolyan jól el tudta látni. A konstrukció, és utódai olyannyira elterjedtek, hogy egy kronográfba pillantva manapság már aránylag ritkán van esélyünk oszlopos kerékkel találkozni. Ehelyett feltehetően valami efféle látványban lesz részünk:

 

 

 

A két kis lila nyíl itt is a nyomógombok helyét jelzi, a sárga helyén lenne az oszlopos kerék. Helyette láthatjuk az aránylag egyszerű, néhány karral megoldott vezérlést. Ezt nem érdemes külön tárgyalni, egyrészt, mert funkcionálisan az óra teljes egészében a korábban tárgyalt módon működik, másrészt, mert az oszlopos kerék nélküli vezérléseknek is számos konstrukciója alakult ki, és ezek formailag jelentősen eltérhetnek egymástól, bár ugyanazt a funkciót látják el. A legegyszerűbb karos mechanizmusok nem rendelkeznek olyan vezérlőelemekkel, amelyek kettőnél több állapotba billenthetőek lennének. Ezért ezek már a gombok működéséről felismerhetőek, ugyanis itt a felső gombbal lehet az órát elindítani, de megállítani csak az alsóval. A felső gomb ismételt megnyomásával tovább megy a kronográf mechanizmus, míg leállított óránál az alsó gomb ismételt megnyomásával tudunk nullázni. De elég hamar megjelent vezérlőelemként egy himba, amelytől alig lett bonyolultabb a mechanizmus, de már az oszlopkerekessel teljesen megegyezően vezérelhető, tehát a felső gomb indít-megállít, míg az alsó álló helyzetben nulláz, fly-back kronónál akár menet közben is nullázhatunk. Példaként érdemes megnézni a hivatkozásban is szereplő Landeron 48-as szerkezet képét:

 

 

Már a XX. század elejére szinte egyeduralkodóvá vált az, hogy a kronográf mechanizmusával a kapcsolatot az emelőkaron csapágyazott közvetítőkerékkel hozták létre. De kialakult ennek egy olyan, módosított változata is, ahol nem kapcsolókereket alkalmaznak, hanem egy kis átmérőjű, fogazott tengely van úgy kialakítva, hogy alul a másodperckerék mellett van kúposan, de fixen csapágyazva, és arról folyamatos meghajtást kap, fent azonban a hagyományos kivitelű kapcsolókarban van csapágyazva, és az ide-oda tudja billenteni, miáltal kapcsolatba kerül a középen levő másodpercszámláló kerékkel. Ez kissé laposabb lehet, mint a hagyományos kivitel, és egy fogaskerékkel kevesebbel is „beéri”. Műszakilag teljesen egyenértékű amúgy ezekkel, és ma is gyakran alkalmazott megoldás, a neves 7750-es automata kronográf is ilyen elven működik. Az alábbi két kép közül a baloldali egy Valjoux 77-es, az 1930-as évektől használt szerkezetet mutat, ahol a billegő és a középmásodperc-kerék között jobbra jól látható a kapcsolókar, amelynek a végén van csapágyazva a kapcsolótengely, amelyet a két szerkezet feletti képen kiemelve is szemügyre vehetünk. De készültek egyéb konstrukciók is, amelyek elterjedni nem tudtak, de érdekességként szót érdemelnek. Ilyen volt a lenti képek közül a jobboldalin látható Pierce 134-es szerkezet, ahol egy függőlegesen mozgó tengelykapcsolót alkalmaztak, amely a kronó elindulásakor lebillent, és a másodpercmutatót is egy kicsit megemelte (ez oldalról jól látható is egy ilyen órán, hogy bekapcsolva a kronót, a másodpercmutató egy picit felugrik, és elindul). Ennek a gombjai is pont fordítva működtek, az alsó indít-megállít, míg a felső nulláz. Műszakilag valós előnyt nem nyújtott, bonyolultabb, meghibásodásra hajlamosabb konstrukció lévén elterjedni nem tudott, de manapság gyűjtők keresett kincse.

 

 

  

 

(A képekre kattintva mindhárom kinagyítható)

 

     

      Szót kell ejteni még egy – manapság igen komoly „komplikációként” számon tartott - megoldásról, az uszálymutatós, vagy rattrapante kronográfról. Az ilyen szerkezet arra szolgál, hogy hogy részidőt is mérhessünk, a teljes mérés elvesztése nélkül. Az ilyen kronográf fedésben két másodpercmutatóval rendelkezik. A kronográf elindításakor ezek együtt mozognak – egy mutatónak tűnnek. De megnyomva az uszálymutató vezérlőgombját, a felső mutató megáll, miközben az alsó, és az egész kronográfszerkezet tovább jár. Ilyenkor zavartalanul leolvashatjuk, feljegyezhetjük a részidőt, majd újra megnyomva az uszálymutató vezérlőgombját a felső mutató „utánaugrik” a másiknak, annak pozíciójától függetlenül újra fedésbe kerülnek, és folytatódik a mérés. A művelet bármikor ismételhető. Alább látható egy ilyen óra (a két másodpercmutató a láthatóság érdekében kb: 23 és 37 másodpercnél lett leállítva):

 

 

 

A szerkezet működése valójában nem is olyan „ördöngös”, érdemes vele megismerkedni:

 

           

Az 1 középmásodperc kerék a ráépített 2 szívvel egy csőtengelyre van felszerelve. A csőtengely a keréken túl nyúlik, és a 4 középhídban van csapágyazva. A tengely végére az 5 uszálymutató szív van felerősítve. Ez a szív kisebb méretű, mint a 2 középmásodperc nullázó szív. A csőtengelyben csapágyazott és azon keresztül nyúlik a 6 uszálymutató tengely, amely a hátsó végéhez közel a 7 kereket hordja. Ez a kerék egy igen apró fogakkal ellátott könnyű tárcsa.

            A 7 keréken átnyúló tengelycsap az uszálymutató hídban van csapágyazva. A 7 kerék a 9 karon a 10 görgőt hordja (ez jó óráknál nemes kőből, rubinból van). A görgő az igen gyenge 11 rugó hatására az 5 szíven fekszik fel. Ez a rendszer külső erőhatás nélkül a 11 rugó nyomása következtében nullázza önmagát, és így a közép másodpercmutató és az uszálymutató minden műveletet együtt, pontos fedésben végez.

            Az uszálymutató nyomógombja régebben a felhúzó koronába volt építve, ma általában önálló nyomógomb. Ez a piros nyíllal jelzett helyen hat a 12 karra, amely így elfordul a 19 tengely körül, és a végére erősített húzókilincs segítségével elfordítja a 17 kapcsolókereket, amelyet a 18 rugó tart pontos helyzetben. Ezen kapcsolókerék kerületi fogszáma kétszerese a homlok fogszámának. A kapcsolókerék a 19 tengely körül önbeálló 20 kétkarú uszálykerék fogót vezérli. Ha a kar megfog, úgy az uszálymutató megáll, és az 5 szív elkezd elfordulni. Amint a 20 fogó a következő gombnyomásra elenged, az 5 szív és a 9, 10, 11 elemekből álló egység nulláz, és az uszálymutató a középmásodperc mutatóval azonos pozícióba ugrik.

 

            A rattrapante mechanizmus vezérlése gyakran a koronába épített nyomógombbal történt, különösen az eleve ilyennek épített szerkezetek esetén. Ezt azonban nem könnyű a mai vízállósági elvárásoknak megfelelően tömíteni, ráadásul a mai uszálymutatós kronográfok sokszor külön modulként kapják meg általában ezt az egységet, amelyet így egyszerűbb és célszerűbb egy önálló nyomógombbal vezérelni. E fenti képen bemutatott IWC Portugieser Chrono-Rattrapante is ilyen, jól látható a 10 óránál beépített nyomógomb. Ennek az órának a vezérlő-mechanizmusa is kissé rendhagyó, nem kapcsolókerékkel, hanem egy elforduló kis hídra ékelt két rubinkő csappal mozgatja az uszálykerék fogóját. Mint korszerű megoldást érdemes megismerkedni a szerkezet sémájával:

 

  A szerkezet automatikus felhúzású, és egy önálló hídként alakították ki az uszálymutató komplikációt. Ezen megoldás előnye egyrészt, hogy kopásra kevésbé hajlamos, mint a hagyományos kapcsolókerekes megoldás, miközben a nagyobb karok miatt kisebb erővel kapcsolható, másrészt a teljesen önállóan kialakított uszálymutató szerkezet különböző típusú óraművekbe is könnyen alkalmazható. A képen látható főbb részegységek az alábbiak:

 

 

1: Az automata rotorja

2: Az automatika hídja

3: Az uszálymutató kereke (7-es a sémán)

4: Rugózott nullázó görgő (10-es a sémán)

5: Uszálykerék fogó (20-as a sémán)

6: Rugózott híd

7: Az uszálymutató szerkezet saját hídja

8: Az uszálymutató nullázó szív-idoma (5-ös a sémán)

9: Forgó híd (a 17 kapcsolókerék funkciójában)

10: Kapcsoló kövek tartója (a 17 kapcsolókerék funkciójában)

11: Kapcsolókar (12-es a sémán)

12: A kapcsolókar rugója

(A képre kattintva kinagyítható)

 

 

Egy valóságos, Valjoux 7750 bázisú órába beépítve így néz ki ez a szerkezet:

 

 

(A képre kattintva kinagyítható)

 

 

Előfordult emellett az uszálymutatós kronográf egy olyan, egyszerűsített kivitele is, ahol a számlap előtt, jól látható módon egy, a billegő hajszálrugójához nagyon hasonló spirálrugóval közvetlenül összekötötték a másodpercszámláló mutatót és az uszálymutatót, és a szerkezetben csak egy nagyon egyszerű, egykarú fék állította meg az uszálymutató kerekét. Itt megtakaríthatták a vezérlés egy részét, valamint a gondos kidolgozást megkövetelő nullázó görgőt és szívidomot. Ez az egyszerűsített szerkezet azonban felvet néhány problémát. Az egyik az, hogy a megállított uszálymutató mellett szépen „felcsavarodó” hajszálrugó egy, de legfeljebb két fordulat után megállítja az órát, ez a mechanizmus tehát megköveteli, hogy a megállított uszálymutatóról gyorsan történjék meg a részidő leolvasása, és utána tovább kell engedni az uszálymutatót, másrészt az, hogy a mutató rezgésre, remegésre hajlamos, hiszen csak a kis spirálrugó tartja a másodpercmutatóval azonos pozícióban. A költségcsökkenés miatt azonban ez a kivitel is aránylag elterjedt volt.

Megemlíteném még, hogy természetesen van mód az uszálymutató-szerkezetek többszörözésére, ha kis számban is, de készültek olyan zsebstopperek, ahol két részidő is mérhető volt, természetesen három, egymás felett elhelyezett másodpercmutatóval, de ez igen ritka volt. Karóra így nem készült.

 

 

Manapság gyakori, hogy a fejlesztési költségek csökkentésére alapvetően nem kronográfnak készült, jó minőségű alapszerkezetekre modulként építenek rá kronográfot. Ezeket az órákat oldalról sokszor könnyen felismerhetjük, mert a korona és a nyomógombok általában nincsenek egy síkban. Ha a kronográfszerkezetet a számlap alá építették (ez a jellemző megoldás), akkor az ilyen óra gombjai közelebb vannak az óra előlapjához, mint a korona, és a szerkezet hátulról teljesen közönséges óraműnek tűnik. Műszakilag ez nem rossz megoldás, a nagy nevű cégek közül például gyárt ilyen órát az Omega (pl: Dynamic), vagy a Breitling is (pl: Premier), de azért érdemes tudni, hogy ez nem igazi, „fajtiszta” kronográf, hanem egy normál óramű modul kiegészítéssel. A költségek csökkentése érdekében többféle ilyen modulkonstrukció született, van ilyen öröknaptár is. Számos alapszerkezethez kínálnak modul kiegészítéseket, pl.: a Dubois-Dépraz, vagy a Kelek cégek.  Jó példa erre az alább megszemlélhető UNION kronográf, amelynek a cég saját, Cal26-os jelzésű automata szerkezete a „lelke”, erre van ráépítve egy Dubois-Dépraz 2036-os kronográf-modul. Oldalnézetben látható a korona síkja fölötti két nyomógomb, míg hátulról az óra „mezei” automata órának mutatja magát:

 

(A képekre kattintva mindhárom kinagyítható)

Ejtsünk szót a kronográfok pontosságáról is! A régi karóra kronográfok korábbi szerkezetei általában 18.000/h féllengésszámú, viszonylag nagyobbacska billegővel készültek. Ez 1/5 másodperces lépésközt, és ekkora maximális mérési pontosságot jelentett. Használt érték volt még a 21.000/h féllengésszám is. A mai órák inkább az elterjedt 28800/h féllengésszámmal dolgoznak, ez 1/8-ad másodperces pontosságú mérést tesz lehetővé. A legpontosabb konstrukciók 36000/h féllengésszámmal dolgoznak, ezek már 1/10 másodperces mérésközt biztosíthatnak. Ugyanakkor a járó kronográfszerkezet energiát von el a rendszertől, és nem egyenletes terhelést jelent. Ez azt eredményezi, hogy az óra járó kronográffal kicsit kisebb (10-20% csökkenés) járástartalékkal bír, tehát teljesen felhúzott állapotból valamivel hamarabb fog lejárni. Emellett egy kis mértékben a pontosság is csökken, olcsó, gyenge szerkezetnél akár jól észrevehető késést is okozva. A jó minőségű szerkezeteknél ez már nagyon csekély, esetleg csak napi 1-2 mp, vagy még ennél is kisebb eltérést jelent, de előfordulhat, hogy egy, a COSC kronométer-tanúsítványt teljesíteni képes óramű, járó kronográffal már kissé kicsúszik a határértékekből. Ez a hétköznapi használhatóságot egyáltalában nem befolyásolja.

Természetesen jó ideje már, hogy készülnek kronográf szerkezetek automatikus felhúzással is. Az első két ilyen szerkezet (máig vitatott elsőséggel, hisz gyakorlatilag egy időben léptek piacra, néhány napos eltéréssel) a Zenith El-Primero kronográfja, a másik a Breitling-Buren Cal 11 jelzésű szerkezete volt. Ez utóbbi érdekessége, hogy a felső csapágylemez alatt elrejtett mikro-rotoros kialakítása miatt első ránézésre nem is tűnik automatának, másrészt a felhúzó koronája a baloldalon, míg a vezérlő gombok a szokásos jobb oldalon voltak. A Cal.11 sajnos nem élte túl a Breitling 70-es évek végén bekövetkezett csődjét, és bár a cég a mai napig termel, ez a szerkezet csak 10 évig készült, viszonylagos ritkasága és érdekessége miatt mára a gyűjtők féltett kincsévé vált. Bár nem terjedt el, de mint érdekesség mindenképpen méltó arra, hogy élőben is megnézzünk egy ilyen órát, és a szerkezet sémarajzait, amelyekről látható az érdekes mikro-rotoros elrendezés, valamint az is felismerhető, hogy ez is oszlopos kerék nélküli, kapcsolóhimbás konstrukció:

 

    

(A képekre kattintva kinagyíthatóak)

 

 Ellenben a Zenith El-Primerója néhány évi gyártásszünet után újra készül, és a mai napig korszerű, etalonnak tekintett szerkezet, amely az efféle kronográfok szinte minden ismérvét magában hordozza. Az alábbi képeken látható a szép kivitelű, 31 köves szerkezet, látható a hagyományos, golyóscsapágyazott közép-rotoros automatika, felismerhető a kronográf legtöbb egysége, látható az is, hogy ez bizony oszlopkerekes konstrukció. A szerkezet specialitása a 36000/h féllengésszám, ami lehetővé teszi, hogy valóban 1/10 másodperceket mérhessenek vele:

 

 

       

1974-ben aztán elkészült a Valjoux híres 7750-es szerkezete, amelynek különböző változatai mára a legelterjedtebb automata kronográf szerkezetté lettek. Mivel az alapszerkezet rengeteg módosítást „elviselt” így nagyon sokféle variációban készül, sok kiegészítő funkcióval, holdfázis, teljes naptár, második időzóna, járástartalék-kijelzés, rattrapante, stb.. is van a kínálatban, ezért, s a gyakorlatban is beigazolódott megbízhatósága és pontossága miatt mára a kronográfok afféle mindenesévé vált. Jobb kivitelű változatai könnyedén teljesítik a COSC bizonylat pontossági követelményeit, megtalálhatóak középkategóriás órákban éppen úgy, mint több százezres, milliós, „pedigrés” IWC, Omega, Longines stb. órákban. Mivel szinte biztos, hogy találkozunk ezen szerkezet valamely variációjával, érdemes megismerni:

   

Az alapszerkezet is 25 köves automata, golyóscsapágyazott rotorral, 28800/h féllengésszámmal (ami 1/8mp mérést tesz lehetővé), másodpercstoppal, gyorsan állítható dátum kijelzéssel. A szerkezet konstrukciója nem oszlopkerekes, hanem egy himbán alapul, és a már korábbiakban is említett billenő kapcsolótengelyt használja. E két alkatrészt – mivel oly jellegzetes elemei a mai modern kronográfoknak – külön, kiemelve is érdemes megismerni:

 

 

A fenti ismeretek alapján tehát, ha a „kronográfok királyára” fáj a fogunk, akkor keressünk egy 12-24 órás, fly-back, rattrapante, automata kronográfot. Vannak ilyen szerkezetek, persze az áruk is magas. De vágyhatunk akár tourbillon szerkezetű, percismétlős, öröknaptáras, a fenti kronográf kiegészítésekkel ellátott remekművekre is. Az árakat persze jobb nem is kérdezni, nincs olyan pénznem e földtekén, amelyben az ne lenne hat számjegyű, a mi jóféle forintunkban ezek inkább 8-10 számjeggyel leírható összegek…